Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

én azt utálom, mikor a gyerek bömböl a boltban -.-

a babakocsis szitu a városomban annyira nem jellemző, viszont csütörtökön van piac, és a mamókák direkt mindig 3negyed hét, és negyed nyolc előtt tuszakodnak fel a diákokkal teli buszra :@...holott elég sűrűn van előtte is, utána is...ráadásul 1000-rel megy a tolakodás, a lökdösődés.

egyébként ha megnéztek egy régi fajta, és 1 újfajta babakocsit, az újfajták kb. 2x akkorák, mint a régiek...persze, m így drágábbal el lehet adni, van rekesz pelenkának, cumisüvegnek, kistáskának, esernyőnyek stbstb, világkörüli útra is lehetne menni vele...és az anyukák lépten-nyomon panaszkodnak, h nem tudják leadni a fölös kilókat szülés után...hát cipeljék a babát kendőben, kenguruban, máris lefogynak, mi meg elférünk a járdán!

Hát igen, mi határjáráson voltunk jó nagy zajt csaptunk, kereplők, dobok stb. De ezt nem mi találtuk ki, múzeumi szervezés volt, tehát rendes program. erre jön egy anya :

-nem lehetne abbahagyni, alszik!!!

mi meg:

-nem

és mentünk tovább. sszegény babát sajnálom de azt a ribanc anyját nem!!!

Nekem is kisgyerekem van (igaz, már nem babakocsis), de utálom én is, ha mások ezt csinálják. Mondjuk ezt nem csak babakocsival szokták bejátszani, rengetegszer tapasztalom, hogy az emberek ha összetalálkoznak egy szűk járdán, megállnak beszélgetni, és fel sem tűnik nekik, hogy másoknak útban vannak. Érdekes különben, hogy ezt eddigi megfigyeléseim szerint főleg nők szokták csinálni (amúgy én is az vagyok).

Szerintem egyszerűen szólj nekik (lehetőleg udvariasan, de azért úgy, hogy vegyék a lapot), hogy menjenek arrébb, amint látod, maguktól úgysem veszik észre.

De mégegyszer mondom, én ezt nem csak babakocsit tologató anyukáknál tapasztalom, hanem nagy általánosságban másoknál is.

Ez pusztán intelligencia kérdése.

Párom mesélte tegnap, hogy három ember az út kellős közepén beszélgetett.

Hülyék mindenhol vannak, nem kell hozzá se babakocsi, se gyerek.

A nagyarcú anyukákkal nem értek egyet - de azért az itt felszólalók legtöbbje is rendkívül udvariatlan és tiszteletlen.

Majd meglátjátok ti is....

Én nem harcolok a 4 éves kislányomnak helyért a buszon - mert tud állni is (vagy max. tartom). De az, h 3-4 pasi végignézi szemrebbenés nélkül, h majdnem vissza"esek" a babakocsival a busz lépcsőjéről (mert _régi_ babakocsim van (az újak kb. 6-8 kilósak), ami kb. 15-20kiló plusz a gyerek egy tizes), mert a pötsfej buszsofőr 30 centire áll meg a járdáról....

Na, persze van ez így, nem csodálkozom, ez Budapest - és alapvetően úgy kell berendezkedni - cipelésnél, mindennél, hogy magad uram, ha szolgád nincsen.

Tudom, hogy sok gimis, főiskolás fáradt - én is átéltem. Épp ezért nem nézegetek jelentőségteljesen, az totál baromság.

De volt, h 8-9 hónapos terhesen senkinek sem jutott eszébe átadni a helyet ( bár az pont lesz@rom). És itt nem az anyukák elfáradásáról van szó. Hanem, h ha elesik - mert úgy vezet az idióta sofőr, mintha rallyversenyen lenne - nagy baja (is) lehet a babának.

Konklúzió: senkinek ne legyen nagy arca, és viselkedjen mindenki. Ennyi.

Tényleg vannak akik elzárják az utat. Ilyenkor nem örülök, hogy kisbabás anyuka vagyok, mert az ilyenek miatt néznek rám szúrós szemmel, pedig semmit nem csináltam. Én mindig mindenkire tekintettel vagyok.

Pl. általában kenguruban hordozom a lányomat, mert nem bírom el a babakocsit, nehéz közlekedni vele. És egyik ilyen alkalommal egy idös néni akarta átadni a helyet, de én mondtam neki, hogy maradjon csak, mert csak 2 megállót megyünk. Általában nem szoktam elfogadni a helyet, mert tudok állni és bírom a strapát.

De!

Amit szemétségnek tartok, hogy egyszer kényszerültem arra, hogy egyedül vigyem babakocsival, 2 buszra is fel kellett szállnom. Mint említettem, nem bírom el a babakocsit, 40 kilo vagyok vasággyal. És egy darab ember nem jött oda, hogy segítsen fel és lerakni, inkább végignézték ahogy vért izzadok, hogy pár cm-t felemeljem a földröl. Aztán még a soför is beszólt, hogy szóljak mikor végre elindulhatunk. Olyan szinten felidegesítettem magam...de nem szóltam inkább semmit, kultúrált vagyok, de ezt alaposan megjegyeztem magamnak. Azóta nem közlekedek babakocsival egyedül.

Szóval ez oda-vissza igaz ám!

Valamennyire egyet ertek, valamennyire nem, mert ez valoban bosszanto dolog, hisz szandekos is, de nemcsak a kismamak csinaljak, hanem ez az emberi termeszetben van benne es persze a babakocsi meg tobb helyet foglal el. Vannak emberek, hogy csak megallnak a jarda kozepen, de toluk meg valahogy elfersz es ezert nem veszed eszre, hogy ugyanazt csinaljak. Nekem a kedvencem, amikor 2 ismeros vezeto kocsival csinalja ezt, mogottuk meg jo par kocsi felgyulik, de oket nem erdekli. Ha rajuk dudalsz, meg nekik all feljebb, mikor az mar balesetveszelyes. Szoval mindenre van pelda. Az emberi bunkosag hatartalan.

Nekem is van kisgyerekem, mindig probaltam ugy kozlekedni, hogy ebbol senkinek se szarmazzon hatranya, soha senki nem is szolt rosszat, szoval gondolom, hogy nem volt ilyen gond. Ha valakinek fennakadast okozok egy pillanatra pl. a boltban a gyerek miatt, mert o elallja az utjat, akkor egybol elnezest kerek, nem szokott ebbol problema lenni, sot. Igazabol hozzaallas kerdese, mert ha valaki bunkon all hozza, akkor a masik fel is bunko lesz.

Sajnos en idoseknel is latom meg a kismamaknal is, hogy egy reszuk elvarja, privilegiumuknak tartja, hogy a tomegkozlekedesen ok uljenek. Amikor meg nem eppen idos, 60 eves bacsi elkezd a buszon kurjongatni, hogy "hova a p.csaba cipelik ezeket a nagy taskakat?", akkor bizony az o tekintelye a szememben teljesen elvesz. Pl. voltam kolis, 2 hetente jartam haza ugye nagy taskaval es ez rendszeres problema volt...vagy emlithetnenk a boltba elore engedest, amit egyesek elvarnak.

Szoval szerintem fontos, hogy az ember a szandekossagot szet tudja valasztani a nem szandekos, elettel jaro kellemetlensegektol. Az, hogy valaki elhuzza a babakocsit, hogy mas is elferjen, megoldhato. Az, hogy valaki pl. ne nagy taskaval jarjon, ha egyszer muszaj neki, az nem. Vagy ha a gyerek egyszeruen hisztis valahol es az anya mindent megtesz, de nem megy, hat arrol sem tehet a szulo, mert ilyen elofordul pici gyereknel. Szoval en probalom megvizsgalni a helyzetet, a szandekossagot, mert ha egyszer valamit nem lehet kikerulni, akkor arrol az a szemely nem tehet es ha beszolsz neki, senkinek nem lesz jobb, csak mindenki elmebetegnek fog nezni. Pl. az itt r.bancozo beiro sem tudja, hogy mirol beszel. En is utalom, mikor a gyerekemet felebresztik, mert utana nagyon ingerult. Te nem lennel ideges, ha felebresztenenek? Na, mindegy, ezt majd akkor erted meg, ha lesz gyereked, ha meg ferfi vagy, akkor lehet, hogy semmikor.