Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

Az udvariatlan viselkedes, magyarul a bunkosag nem csak a kismamakra jellemzo. Ez nekem kulonosen feltunik, mert kulfoldon elunk, s ha hazamegyunk mindenhol ezt tapasztalom, bar mar nem hasznalom a tomegkozlekedesit.

Annak a valaszolonak aki a nagy babakocsira panaszkodott: kepzeld el, hogy a kismamak tobbsegenek nincs hazi rabszolgaja aki bevasarol helyette, es a gyereknek kell a plusz pelenka az utra mert nem tud meg a wc-be sz@rni, kell valami innivalot is vinni neki mert nem erti meg egy baba hogy varjon az ivassal, kell ezt-azt az ember lanyanak magaval vinni, nem csak vilagkoruli utra. Aki meg a siro gyerek miatt nyavajgott, varjal csak mig neked lesz gyereked, kivancsi vagyok mit csinalsz vele ha odaveri magat a foldhoz a boltban. Felpofozod talan?

Epilepsziás vagyok és egyszer majdnem rohamom volt a buszon, szédültem, rosszul voltam, féltem, hogyha nem ülök le, akkor nagyot esem a roham miatt és beverem a fejemet, sajnos volt már erre példa. Anyával voltam, sokan voltak a buszon és volt egy szabad ülőhely, volt egy nő a kislányával, olyan 5 éves lehetett a gyereke, láttam, hogy közeledik az ülőhely felé, de nem érdekelt, leültem előtte, mikor odaért hozzám, akkor felemelte a hangját, nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, de valami olyasmit, hogy ezek a mai fiatalok, senki sem tanítja meg őket a jól neveltségre, szégyellhetem magam. Erre mérgesen ránéztem és mondtam neki, ha nem akar végignézni egy epilepsziás rohamot, akkor hagyjon békén.

Mindjárt elhallgatott.

Én is babakocsis kismama vagyok. Nem szoktam elfoglalni a járdát :) És a gyereknek is inkább elterelem a figyelmét a boltban, minthogy üvöltsön.

De amikor babakocsival busszal utazom (ritkán, inkább kocsival járunk, pont ezért), akkor mindig van egy halom paraszt, amelyik elfoglalja a babakocsi helyét, és még neki áll feljebb, ha szólok, és biz ha nem megy odébb, akkor nekitolom a kocsit. Ugyanis nem véletlenül vannak ott nagyobb helyek. Ja, meg olyan babakocsim van, amit fel kell emelni ha leszállok, mert a buszsofőröket nem tanították meg parkolni,és a sok b@rom nemhogy segítene (a felszállók), még beállnak az ajtóba, hogy elsőnek szállhassanak fel. Oké, értem én, hogy nem segít levinni, ezzel semmi gond, de legalább ne hátráltasson...

Szóval nem csak a kismamák katasztrófák, de belátom, ők IS.

Van olyan, hogy az ember megfeledkezik magáról akaratlanul, és úgy áll meg a babakocsival vagy akár anélkül beszélgetni a járda közepén. Ilyenkor nem tapsolni meg megjegyzéseke kell tenni, hanem szólni normális emberi hangnemben, hogy vegyenek észre. Ilyen után én is inkább téged láttalak volna a sárban, viszont ha a megjegyzésedet normálisan közlöd, akkor egy "elnézést" keretében arrébb mennék.

Ha eleve ugrasz az ilyen szituációkra ne is várd, hogy bárki még udvarias is legyen veled. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. És nekem nem mondja senki, hogy még soha az életben nem lett volna útban bárkinek is, babakocsival vagy anélkül teljesen mindegy.