Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

A közértekben tényleg igy van.

-Mammer nyomul, tol maga elött a kosarával a seggembe a kosarának a sarka, ami ku@ára zavar.Tiz sorban állásból hatszor végig megyek ezen,és legutoljára megelégeltem.Vissza löktem(hátrafelé)mert szó szerint a légvételét is éreztem a tarkómon,és az istennek se vette a lapot amikor csak finoman toltam vissza.

Utolsó előttinek:

Pont hozzád hasonló ismerőseim vannak. :-) Egyszerűen nem tudom megérteni, hogyha rosszul érzi valaki magát (nem feltétlenül terhes, csak leesett a vércukra például) akkor miért nem tud szólni valamelyik ülő utasnak, hogy adja át a helyét?!

Te miért nem kértél meg senkit? Ne haragudj, de az nem indok, hogy "mert az embereknek maguktól kell felállnia".

És akkor inkább puffogsz magadban és veszélyezteted a kisbabád életét, minthogy valakit megkérj, hogy adja át a helyét?:-) Számomra érthetetlen gondolkodás, ráadásul veszélyes is.

Abba is belegondolhatnál, hogy az emberek nem azért nem állnak fel neked, mert gonoszak, és kiveszett belőlük az empátia, hanem mert egyszerűen - amit az előző kommentemben is írtam - nem azt figyelik, hogy mikor száll fel már végre egy gyerekes és ugorhatnak fel neki. Én mindig olvasok a tömegközlekedési eszközökön és tőlem nyugodtan állhatna akár több rászoruló is mellettem, nem veszem észre. De, ha valaki megszólít, hogy átadnám-e a helyem, akkor természetesen igen. Ez elő is fordult már egyébként.

Szóval úgy gondolom, hogy ha Te nem teszel semmit azért, hogy helyed legyen, akkor nem tudom megérteni azt, amikor az utazó emberekre panaszkodsz, hogy nem adják át a helyet. Ha mindenkit megkérdeznél, és 10/10 azt mondja egy terhes anyukának, hogy "nem", na akkor jöhet a panasz!

Hát igen, valahol ez alap neveltetés, valahol nem...

Meg az is látszik hogy itt a többségnek nincs gyereke, de majd megtudja addig úgyse érzi míg a saját bőrén nem tapasztalja, egyébként a homokozósat se nagyon értem, itt nálunk igaz kisváros de ha játszón vagyok és homokozunk próbáltam figyelni hogy a kislányom ne vegye el ne játsszon más játékával, de aztán az anyukák mondták hogy ne hogy már, engedjem nyugodtan, minden kisgyerek olyan hogy a másé az izgisebb, így egybe dobjuk a játékokat minden kisgyerek játszik velük, aztán ha megyünk haza mindenki viszi a sajátját, ezen se kell ennyire fenn akadni.. igaz itt nagyon normális minden anyuka, nem tudom Pesten mi lehet a helyzet, de még szerencse hogy nem ott lakunk!

Kedves Mindenki!

A válaszok nagy része tényleg döbbenetes, hogy szépen fejezzem ki Magam. Nekem erősen túlzásnak tűnik ez a kérni kell, és mindenki mosolyog szituáció. Nem veszik észre??? :DDDD Na ezen jót röhögtem.

Utolsó hetekben vagyok, nem sokára szülni fogok, hála istennek terhességem alatt szinte végig tudtam autóval mászkálni. Mégis volt néhány alkalom, mikor elkerülhetetlen volt a tömegközlekedés. Direkt! nem csúcsidőben indultam útnak, mert tudtam, hogy az eleve lehetetlen. Mégis mikor álltam a megállóban, láttam, hogy a körülöttem álldogálók szinte imádkoznak, hogy ne arra a buszra szálljak fel, amire Ők fognak... Ugyanez volt a helyzet akkor is mikor beállt egy-egy busz. Szinte láttam a megkönnyebbülést az arcokon, hogy "hú de jó, nem ide szállt fel...". Na ezek után nehéz elfogadnom, hogy nem veszik észre. Nem szóltam egyetlen egyszer sem. Mert akkor mi lett volna? Pofahúzogatás, fintorok, esetleg még el is küldenének minden éghajlatra. Épp elég ilyenkor látni a tekinteteket, ahogy kinéznek a buszról. Szóltak helyettem mások (akik álltak). Ugyanez lett az eredmény... szájhúzás, fintorgás, éppen csak nem szóltak be... Hallottam én olyat is, amikor valaki azt mondta, ha fel tudtam magam csináltatni, akkor tűrjek. Ezt inkább nem is kommentálom.

Egyetlen egy értékes, és értelmes magyarázat érkezett arra eddig, hogy valaki miért nem adja át a helyét ilyen helyzetben. Még pedig az epilepsziás eset. Nagyon sajnálom Őt, és valóban el kell, hogy fogadjuk, hogy nem látható betegség, amiről szó van. Nem tudhatom, hogy aki épp ül, miért ül. Na pont ezért nem kérdezek. Lesülne a képemről a bőr, ha valakit így akarnék felállítani. Azt ne beszélje be senki, hogy 20-ból 20an ilyen betegek, azért ülnek olyan békésen.

Milyen alapon várja el egy kismama, hogy átadják a helyet? Nos...

Picit gondoljon abba bele mindenki, hogy egyszer majd talán Ő is lesz ilyen helyzetbe (akinek már van gyereke tudja) Mi lenne akkor, ha netán baleset éri a buszt, vagy csak egy erősebbet fékez. Kismamánk... aki egyébként is szédeleg a tömegtől és a levegőtlen közlekedési eszközöktől, repül amerre épp a lendület viszi... ha épp szerencsés, és kapaszkodott, akkor valaki tutti ráesik, belekönyököl a hasába. Nem tudom hányan örülnének annak, hogyha rohammentővel kellene továbbfolytatniuk az útjukat egészen a kórházig, mert igen...ilyenkor nagyon nagy baj is történhet. Férfiak, édesanyák, édesapák esetében ugyanez, mit szólnának, ha egyszer csak jönne egy telefon a kórházból, mentőktől, hogy a szerettük, unokájuk élet-halál között lebeg, maradandó károsodása lett, mert néhány tahó nem adta át a helyet a buszon.

Persze most lehet azzal jönni, hogy rutinosak a buszsofőrök. Ez így is van, mégis elég visszatekinteni pár héttel, buszbaleset, pár ember meg is sérült a buszon, pedig nem a buszsofőr hibázott. A közlekedés már csak ilyen.

Mellesleg IGEN ez alapvető emberi norma kellene, hogy legyen. Nézzük a babakocsi vs busz esetet, volt aki azt írta, hogy megoldás a kenguru, hordozó kendő. Persze, így jóval kevesebb helyet foglal az a "szemét" kisgyerekes, de mi lenne akkor? Ugyanúgy senki, vagy csak nagyon kevesen adnák át a helyet. Tehát ha gond van, ismét mindketten veszélybe lennének.

Engem a szüleim arra tanítottak, hogy legyek előzékeny ezekben az esetekben. Ez a kilenc hónap pedig még jobban "ránevelt" arra, hogyha kismamát, öreget, rászorulót látok, nem fogok várni addig, amíg megkérdik, hogy átadnám-e a helyet. Könnyű ám úgy ítélkezni, amíg nem éltünk át valamilyen szituációt. Remélem, akiknek fáj a gyerek sírás a boltban, azoknak pont olyan földön fekvős, ordítós gyerekük lesz. Kíváncsi lennék, mennyire profin oldják majd meg. Persze lehet itt jönni a neveléssel, de amíg nem voltak benne, nem tudhatják milyen ez. Én is igyekezni fogok arra, hogy ezeket mielőbb kineveljem a lányomból, de előre nem állíthatom biztosan, hogy Nálunk ilyen tutti nem lesz...

Kicsit megértőbbnek kellene lenni emberek! Nem körülöttetek forog ám a világ. A kérdezőt meg néhány válaszadót tekintve.. az a véleményem, hogy ha Ők fognak ezekbe a helyzetekbe kerülni, pontosan olyan flegmák és pökhendiek lesznek, mint az általuk leszólt emberek ("Mammerek", kismamák). Nézzen mindenki magába!

Szép Napot

37 hetes kismama

Utolso:

Ezt irod: "Nem körülöttetek forog ám a világ."

Pedig te gondolod ezt magadrol tudat alatt, nem? Szerintem bekepzeled magadnak, hogy mindenki teged figyel a buszmegalloban. Nekem amig nem volt gyerekem, nem tudtam semmit a gyerekekrol, terhessegrol, semmilyen negativ velemenyem nem volt a kismamakrol, de plusz pozitiv sem. Mi anyak is csak emberek vagyunk, mint masok es pont azert neznek le az emberek, pont azert vetnek meg, mert vannak olyan emberek, akik elvarnak a helyatadast, elore engedest, ezt mind ismerik es mar eleguk van belole, hogy valaki azt kepzeli, hogy o korulotte forog a vilag (ahogy te epp a masik oldalrol hiszed azt).

Egy anyuka

Járdán és bicikliúton is előfordul h szerelmespárocskák vagy barátok egymás mellett mennek, és a szembejövőnek kell leállnia/félrelépnie csak mert nekik pofázhatnékjuk van.

Tudat alatt bennük van h ők ketten vannak, aki egyedül közlekedik szembe velük az úgyse mer szólni.