Elhagy a párom engem és az újszülött babánkat, egy "másik világ" miatt. Miért?

Sziasztok! szeretnék valami kis lelki biztatást, tanácsot kapni...

5 hónapos kismama vagyok.. párommal 2 éve vagyunk együtt ( de egy környéken laktunk, évek óta ismerjük egymást). Ő ha teheti külföldön dolgozik, én is kint vagyok vele, és én is dolgozom...

A baba nem volt tervezett. Amikor kiderült hogy terhes vagyok (6 hetes) megijedtünk, de én is, és a párom is úgy gondoltuk, hogy talán itt az ideje egy babynek... én 26 ő 27 éves... azt mondta, döntsem el én.. De ő nagy "utazó" végigjárta már szinte egész európát, több országban is dolgozott de ő szeretne többet látni, és akar is... ez az egy akadálya volt a baba vállalásnak.

Én ezzel tisztában voltam, de az abortuszt nem akartam.

8-9 hetes terhes voltam, amikor a párom nővére ( Aki Las Vegasban él) azt irta, hogy ő gratulál a babához, de azt tervezte, hogy a párom márciusban kimehetett volna hozzá, és ott élhetne, keritenek neki munkát, segitenek a hivatalos papirok beszerzésében..stb.

Nos, hát neki sem kellett több, azt akarta hogy vetessem el a babyt, mert ő megy Amerikába.. Én ettől besokaltam.. sokat vitetkoztunk, de szüleimmel megbeszéltem, hogy lesz ami lesz, ha egyedül is, de megtartom a babát.. a kapcsolatunk megromlott.. egy időre..

Most 22 hetes terhes vagyok, külön élünk, külföldön vagyunk mind a ketten, de más városban dolgozunk.. 3 hetente tudunk csak találkozni, de azt mondja hogy szeret, és hiányzom neki, szemmel láthatóan örül a babynek,( kisfiú).. simogatja a hasam, beszél neki,.. minden nap hiv, sokáig beszélünk telefonon.. de Amerika még mindig tervben van.. szoktam tőle kérdezni a fejleményeket,.. ő mondja hogy miket kell még intéznie.. a kocsiját eladni..stb. De inkább nem is akarok beszélni a dologról neki.. mert csak a szivemet fájditom..

Még mindig hihetetlennek tűnik, hogy egyedül fogom nevelni a picit.. február 5-re vagyok ki irva, és ő márciusban utazik.

Egyszerűen nem tudom elhinni, és nem tudom felfogni, hogy mitől fontosabb egy férfinak egy " másik világ" mint a pici fia.. Mitől jobb Amerika, mint egy pici ártatlan baba?

Nem tudom mi tévő legyek.. próbálom feldolgozni, de hiába telnek a hetek, hónapok, nem megy...

Tudom, hogy a döntésemmel, hogy megtartom a babát, vállaltam a következményeket.. csak hát az ember bizakodik.. az utolsó pillanatig is.

De ahogy telik az idő, és látom ahogyan zajlanak párom körül az események.. egyre jobban kezdek felvilágosodni, hogy ne számitsak még véletlenül sem arra, hogy ha megszületik a baby, és ha a karjaiban tartja majd, megváltozik a véleménye, és nem hagy el bennünket..

Nem tudom mi tévő legyek, hogy lehetne ezt feldolgozni!?