Elhagy a párom engem és az újszülött babánkat, egy "másik világ" miatt. Miért?
Sziasztok! szeretnék valami kis lelki biztatást, tanácsot kapni...
5 hónapos kismama vagyok.. párommal 2 éve vagyunk együtt ( de egy környéken laktunk, évek óta ismerjük egymást). Ő ha teheti külföldön dolgozik, én is kint vagyok vele, és én is dolgozom...
A baba nem volt tervezett. Amikor kiderült hogy terhes vagyok (6 hetes) megijedtünk, de én is, és a párom is úgy gondoltuk, hogy talán itt az ideje egy babynek... én 26 ő 27 éves... azt mondta, döntsem el én.. De ő nagy "utazó" végigjárta már szinte egész európát, több országban is dolgozott de ő szeretne többet látni, és akar is... ez az egy akadálya volt a baba vállalásnak.
Én ezzel tisztában voltam, de az abortuszt nem akartam.
8-9 hetes terhes voltam, amikor a párom nővére ( Aki Las Vegasban él) azt irta, hogy ő gratulál a babához, de azt tervezte, hogy a párom márciusban kimehetett volna hozzá, és ott élhetne, keritenek neki munkát, segitenek a hivatalos papirok beszerzésében..stb.
Nos, hát neki sem kellett több, azt akarta hogy vetessem el a babyt, mert ő megy Amerikába.. Én ettől besokaltam.. sokat vitetkoztunk, de szüleimmel megbeszéltem, hogy lesz ami lesz, ha egyedül is, de megtartom a babát.. a kapcsolatunk megromlott.. egy időre..
Most 22 hetes terhes vagyok, külön élünk, külföldön vagyunk mind a ketten, de más városban dolgozunk.. 3 hetente tudunk csak találkozni, de azt mondja hogy szeret, és hiányzom neki, szemmel láthatóan örül a babynek,( kisfiú).. simogatja a hasam, beszél neki,.. minden nap hiv, sokáig beszélünk telefonon.. de Amerika még mindig tervben van.. szoktam tőle kérdezni a fejleményeket,.. ő mondja hogy miket kell még intéznie.. a kocsiját eladni..stb. De inkább nem is akarok beszélni a dologról neki.. mert csak a szivemet fájditom..
Még mindig hihetetlennek tűnik, hogy egyedül fogom nevelni a picit.. február 5-re vagyok ki irva, és ő márciusban utazik.
Egyszerűen nem tudom elhinni, és nem tudom felfogni, hogy mitől fontosabb egy férfinak egy " másik világ" mint a pici fia.. Mitől jobb Amerika, mint egy pici ártatlan baba?
Nem tudom mi tévő legyek.. próbálom feldolgozni, de hiába telnek a hetek, hónapok, nem megy...
Tudom, hogy a döntésemmel, hogy megtartom a babát, vállaltam a következményeket.. csak hát az ember bizakodik.. az utolsó pillanatig is.
De ahogy telik az idő, és látom ahogyan zajlanak párom körül az események.. egyre jobban kezdek felvilágosodni, hogy ne számitsak még véletlenül sem arra, hogy ha megszületik a baby, és ha a karjaiban tartja majd, megváltozik a véleménye, és nem hagy el bennünket..
Nem tudom mi tévő legyek, hogy lehetne ezt feldolgozni!?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Màr ne is haragudj, de ki nem fossä le, hogy ö abortuszt akart?.. ki dönti el, hogy kinek lesz igaza?
senki. a gyerek megszületik, az ö gyereke is lesz, és fizethet majd utàna max.
válasza:Engem ez a mondatod ütött szíven:
" 8-9 hetes terhes voltam, amikor a párom nővére ( Aki Las Vegasban él) azt irta, hogy ő gratulál a babához, de azt tervezte, hogy a párom márciusban kimehetett volna hozzá, és ott élhetne, keritenek neki munkát, segitenek a hivatalos papirok beszerzésében..stb "
2 éve vagytok együtt, és a nővére azt írja, hogy a párod kimehetett volna hozzá????
Ilyen esetben már nemcsak a testvérét kellene néznie, hanem, hogy van egy társa, akivel együtt van.
Nekem ebből az jön le, hogy a nővére irtóra nem néz téged semmibe, de ha párod nem visz Titeket, akkor ő sem.
Gyerektől függetlenül azt kellett volna írnia, hogy ott élhetnétek, segít nektek. Többes számban, mert már ketten vagytok, nem egyedül van a párod. Megérteném, ha most ismerkedtetek volna meg, s friss kapcsolat, de egy két éves kapcsolatot nem néz a nővére.....Én biztos megkérdeztem volna tőle, hogy nem gondolja, hogy Te is vagy a párodnak?
Egyébként, ha meg a párod nézne is valamibe téged, akkor meg ő is úgy reagált volna a nővére felvetésére, hogy Veled együtt megy. Nem meglennétek odakint?
Nekem fura a párod, és a nővére hozzáállása is.
Biztatásnak annyit írok, hogy ne hagyd, hogy semmibe vegyenek téged, minden döntésbe neked is van beleszólásod (ha a párod szeret téged és Veled akar lenni).
Ha viszont neki fontosabb a saját karrierje, saját élete, akkor jobb ha hagyod, hogy menjen, ugyanis akkor nem számíthatnál tőle semmi szívből jövő dologra, max. csak illemből és kötelességből lenne mellettetek.
válasza:A gond az, hogy amikor kiderült, akkor nem mondta kategorikusan, hogy ő nem akarja.
Utána meg kapóra jött a nővére meg Amerika, hogy szépen lelépjen...
válasza:nem házasok. nem kell fizetnie utána ha nem ismeri el. dns vizsgálat meg nem kötelező
pasin ne idegesítsd magad, a babára gondolj
Az hogy vele menjek, fel sem merült nála.. többek között azért sem, mert ő a nővérénél fog lakni, és az első hónapokban amég nem talál munkát, a nővére fogja eltartani, és hát vele igy tényleg nem mehetünk..
Tudom hogy hibás vagyok, és a várható helyzetet tudtam előre.
A babát itt külföldön fogom megszülni, haza nem szeretnék menni, mert nem akarom hogy a baba még többet nélkülözzön.. itt egyedül is, de fel tudom nevelni, otthon nagyon nehéz lenne apai támogatás nélkül. Nincs munka..és még sorolhatnám.
Azt láttam a legmegfelelőbbnek, ha itt maradok a babával, mert itt keresek annyit, hogy ne legyenek nehézségeink.
Tudom hogy hibás vagyok, hiszen a gyereknek apa is kell!
És igen, ő nem árult zsákbamacskát!
A nővérére viszont nagyon haragszom... ő 35 éves, és hát nincs neki baba,.. és biztos nem tudja átérezni a helyzetemet.
De talán még mindig jobb igy, mint ha 5 év múlva, esetleg 2 gyerekkel hagy minket magunkra. Igy kicsit hamarabb kibújt a szög a zsákból..
Ő ragaszkodik hogy a gyerek az ő nevét viselje, meg elkezdett oktatni hogy igy és igy viselkedjek a gyerekkel, mert hogy az ő fiának ilyennek meg olyannak kell lennie..
De könyörgöm, ne szabja meg nekem a dolgokat, ha ő elhagy minket és nem kell neki a baba!
Nem értem a viselkedését.
Valószinűleg az lesz, hogy még az elején érdeklődni, tudni akar rólunk.. utána elmúlik a baba újdonság varázsa, és azt sem fogom tudni, hogy egyáltalán él e még a világ másik végén.. vagy nem.
És hát igen.. egyáltalán van okom, indokom rá haragudni? Mert hát tudtam ezt előre, és ennek ellenére belevágtam... nem mentem el az abortuszra... magamat hibáztassam? Igy jártam.. sajnálom.. de ezzel nem lehet elintézni.
És van benne valami.. hogy az ilyen "vándor madár" sohasem fog megváltozni..
Az ilyen férfiak nagy részéből lesz az a tipikus eset.. amikor 40-50 évesen ülnek a kocsmában, magukba roskadva hogy elhagyta őket a feleségük, a gyereket ritkán láthatják..stb.. egyik ismerősöm kocsmában dolgozik, és hát tudja mesélni a sztorikat. De akkor ne minket hibáztassanak!
Ezzel nem itélkezni akarok, de sajnos sok ilyen embertipus van.. És nem magamat akarom ezzel védeni, de úgy néz ki én talán pont egy ilyet fogtam ki?
Vagy szó sincs róla? Egyszerűen csak túl "gyerek" még?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!