Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

Na azt azért elmondanám, hogy bizony létező fogalom a személyiségfejlődésben a dackorszak, más kérdés, hogy egy adott gyereknek milyen a vérmérséklete, és mennyire durva nála ez a bizonyos korszak. Én aztán nem vagyok az a fajta szülő, aki nem ad büntetést, vagy nem szól rá a gyerekére, mert "jajistenem, sérül a lelke", de azért abban biztos vagyok, hogy a fejlődésnek vannak fokozatai, és ezeket meg kell élni, mert ha nem történik meg, ha a szülő teljesen elnyomja ezeket, akkor az károsan is hathat. Én nem vagyok a gyerekem rabszolgája, nem ő az úr a háznál, de azt teljesen természetes dolognak fogom fel, hogy vannak hisztis időszakai. Persze ez nem azt jelenti, hogy megfelelő viselkedésnek tartom, ha a boltban a földhöz csapja magát (ilyen nem is nagyon fordult elő), de nem érzem úgy, hogy rossz szülő vagyok, amiért bizony már az én gyerekem is nekiállt olykor nyilvános helyen óbégatni ezért azért. Ha nagy feneket kerítenék a dolognak, akkor persze nyeregben érezné magát, és azt gondolná, hogy ezzel mindent el lehet érni, de pont hogy ilyenkor inkább nem is figyelek, így hamarabb abbahagyja. Elmagyarázni, hogy ezt nem szabad, nem érdemes egy éppen hisztiző gyereknek, mivel ilyenkor rohadtul nem arra figyel, hogy mit mondok. A megbeszélés a hiszti után következik, amikor már képes figyelni.

De szerintem itt fölösleges gyereknevelési kérdéseket boncolgatni, egyrészt (és ez csak az egyik fele), mert akinek nincs gyereke, az hiába hagyatkozik saját gyerekkori emlékeire, vagy rokon gyerekek viselkedésére, egész más szemszögből látja az ember, ha tényleg ő maga nevel egy gyereket. Másrészt pedig, még az sem biztos, hogy mindent tud, aki már felnevelt 1-2-3 gyereket, mivel nincs két egyforma gyerek, ahogy nincs szabvány gyerek sem, úgy nincs szabvány gyereknevelés sem.

Totál egyetértek az utolsóval. Ne dumáljon az, akinek nincs SAJÁT gyereke, és csak azt látja, ami a családban megy, keresztszülőknél - gondolom nem nézted végig mind a 9 gyerek fejlődését napi 24 órában. Akkor meg ne oszd az észt, nekem, akinek van gyerekem.

Egyetlen szóval nem írtam, hogy verném a gyereket, egyetlen szóval nem írtam, hogy nem nevelem - nem is tudom, honnan veszel ilyeneket. De bizony most van abban a korszakban, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, előveszi a hisztit. Toporzékol, sír, és bár biztosan nem így gondolod, de bizony igen, tudom kezelni, és nem hisztizik órákig, max. 2 percig. Van, hogy erélyesebben rá kell szólnom, és ez válik be, van, hogy figyelmen kívül kell hagyni, és ez válik be, van, hogy el kell terelni valamivel a figyelmét, és az válik be... De éppen jönnek a fogai, a fájdalmat is így vezeti le, na meg amúgy sem az a tedd ki, hagy hűljön természetű gyerek, eléggé heves vérmérsékletű, akár csak az anyja (azaz én), meg az apja. Nincs minden gyerekre ráhúzható nevelési séma, és mivel tényleg fingod nincs a gyereknevelésről, szerintem ne akarjál ilyenbe beleszólni, jó?