A rossz szülő-gyermek kapcsolatért ki a felelős?

Nagyon megosztó lesz amit írok szerintem.

Az én esetemben abszolút a szülők hibája( akik ezt nem akarják beismerni). Anyámék nagy vágya volt egy fiú gyermek,én első szülőttként làny lettem.Kb 4 éves koromig vannak jó emlékeim a gyerekoromból.Hogy játszottak velem, elmentünk fagyizni stb.Aztán megszületett az öcsém.Onnantól kezdve kb ,,el lettem dobva''.Én sosem hallottam a szüleimtől hogy büszkék rám vagy szeretnek.Apám kb életemben egy farsangon volt jelen .Még akkor is amikor szabadnapos volt.Minden nyaralás arról szólt hogy az öcsémnek mi a jó és azt csináljuk.Ha én felvetettem hova szeretnék menni kb sose mentünk oda.Sosem csomagoltak nekem szendvicset az iskolába.Ritkán volt hogy azt főzték amit szerettem.Gyerekkromban teltebb voltam egy kicsit és ezért mindig megkaptam azt hogy nekem már nem kell a csoki,fagyi stb.És nem kaptam,és végig kellett néznem hogy az öcsém kapott.Ha valami veszekedés volt mindig én lettem rossznak kihozva.Mikor elkezdtem dolgozni anyám kitalálta hogy minden költséget ami velem járt vissza kell fizetnem (szalagavató,angol tanár,ballagás stb).Ami szerintem elég jogtalan.Sajnos még nem tudtam elköltözni,de remélem hamarosan elfogok tudni.

Sokszor kérdeztem hogy miért alakult így .Ilyenkor anyám elkezd üvölteni hogy ők jó szülők és mit képzelek .

Ezeket a sebeket a mai napig cipelem ami kihat az életemre.

Önbizalom hiány, kapcsolat függőség,megfelelési kényszer,testképzavar,evészavar,szorongás,a boltban a mai napig elgondolkozom hogy a saját keresetemből de megérdemlem e azt a csokit .Mindig kételkedem hogy jó vagyok e az embereknek, a munkámban stb..Mai napig gyomoridegem van az ünnepektől amikor otthon kell maradni mindenkinek.

Szóval a gyerekkor meghatározó és soha nem a gyerek hibája ha nem tartja a szülővel a kapcsolatot.