Ki akar használni a menyasszonyom, vagy szeret?
45 éves férfi vagyok, túl egy házasságon. Életem első 40 éve azzal telt, hogy komoly egzisztenciát építettem a családom, a gyermekem számára. Az első feleségem mindenben támogatott, nevelte a gyermekünket, én mégis kikészültem a pénzhajhász élettől, a munkaadói felelősségtől, folyamatosan ittam, hajszoltam a nőket, feleségem csak az utóbbi időben ismerte be, hogy tudta, kalandjaim vannak, dehát mi lett volna vele, ha elhagy, hisz szeretett és most is szeret. Bejártuk családommal a világot, felépítettünk két komoly házat, feleségem szüleivel laktunk az egyikben. Aztán arra eszméltem, hogy elmaradtak a barátaim- feleségem féltett tőlük engem és a gyermekünket is.
Nem szerelmi házasság volt részemről, korán, anyáméktól menekülve vettem el őt, a kezdetekkor sokáig nyomorogtunk együtt. Mindezek-, az italozás és a félrelépések ellenére maximálisan kiszolgáltam a családomat mindenben, ők voltak az elsők feltétel nélkül.
Ezzel együtt sokáig foglalkoztatott, hogy talán nem késő még új életet kezdeni szerelemmel, szerelemből, kevesebb megfeleléssel a család, a munka és a külvilág felé. Betegséget betegségre halmoztam, és a vállalkozásom is kezdett befuccsolni. Ekkor úgy döntöttem, kilépek a házasságomból.
Mindent, amit felépítettem, ott hagytam nekik, egy lakást tartottam meg mindössze, így is bőven volt furdalásom, amiért ennyi év után nem tartottam ki mellettük, különösen akkor, amikor kiderült, feleségemnek is komoly gondot okoz már a régi, közös, nagy ház fenntartása, amelyet úgy szeret, hiszen a készpénztartalékaik elfogytak.
A feleségem a mai napig szeret, én voltam az egyetlen férfi az életében, úgy érzi, haláláig törődnie kell velem, figyelni, vigyázni rám, és én ezt értékelem. Baráti a kapcsolatunk.
Később megismerkedtem egy tőlem 13 évvel fiatalabb nővel. Éppen akkor, amikor még nem tudtam helyre tenni magamban feleségem elhagyását, és azt sem, hogy még élni, szabadon, felelősség nélkül nőkkel ismerkedni akartam, ahogyan azt a kori házasságom miatt sosem tehettem felvállaltan. Fura mód hozzá, a családomhoz és a nőkhöz is ragaszkodtam a magam módján. Feleségem emellett mindent megtett, hogy visszacsábítson "haza" nem tudva, hogy sosem mennék vissza a furdalásom ellenére.
Az új barátnőm hozzám költözött, de nagyon féltékeny lett, hogy ennyire őriz-vigyáz a feleségem, aki elzárkózott az új kapcsolatomtól, megmagyarázhatatlanul haragudott a barátnőmre, pedig én mindent megtettem a családomért így is: naponta felhívtam őket, gyakran találkoztunk, orvosunk, könyvelőnk közös maradt, sokmindent elintézett nekem a feleségem, ha nem kértem, akkor is, én pedig a gondoskodásért cserében -és még mindig furdalásból- gyakran több napos családi programokra mentem velük, mint régen. De nőként sosem érdekelt többé a nejem.
A barátnőm nem értette ezt, sokat veszekedtünk, valamiért nem bíztam meg benne, csak a feleségemben... A barátnőm igyekezett megfelelni nekem, de nehezen hittem, hogy nem csak kihasznál, hanem tényleg szeret. A családom sosem fogadta őt el. Sokat veszekedtünk, mígnem elhagyott...
Nemrég rájöttem, nem tudok nélküle élni. Vállaltam, vállalok mindent, amitől korábban elzárkóztam, hogy velem legyen, gyereket, közös életet, válást az első feleségemtől.
Azonban ebben a mostani helyzetben fogalmam sincs, miként biztosíthatnék számára rendezett életet, úgy, ahogy anno a családomnak. Ő nem vágyik luxusra, nem kér semmire, de összeszorul a szíve, látom, amikor elmegyünk egy kirakat mellett, és én nem tudok venni neki semmit... nem követelőzik, csak annyit szokott megjegyezni, gyereket szeretne már, kifut az időből- és én is.
Én most életemben először beosztottként dolgozom, azt csinálom, amit szeretek, nagyon kevés pénzért, de folyamatosan gondolkozom, miből és milyen vállalkozásunk legyen, hogy jobban élhessünk- pillanatnyilag a napi ételre is alig van pénzünk... Ő a szeretett hivatását adta fel, hogy együtt élhessünk, most egészségügyi gondjai miatt nem tud dolgozni egy ideig.
A minap kifakadt a nyomorgástól és azt mondta: mégis, mire akarom én az új életemet alapozni, ha mindent az első családomra hagytam?
Nincs szívem őket megfosztani a szeretett házaiktól, de az is felőröl, hogy látom, a barátnőm, akit rövidesen szeretnék feleségül venni, őrlődik... Szerinte én őt a kapcsolatunk első éveiben kihasználtam csak, és nincs jogom ezek után azt kérni tőle, hogy a munkáját elhagyva éljen velem együtt szinte nullából, amíg újra nem tud dolgozni. Gyereket szeretne mielőbb.
Szeretem őt, nagyon boldog vagyok, hogy visszajött hozzám. Nem iszom már és nem kell más nő- csak ő.
Mégis azt érzem, nem ért meg engem...
Szerintetek?
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Jézusom, Kérdező, milyen válaszokat kaptál? Nehogy figyelembe vedd a színvonal alattiakat! (Bocs, ez van.)
Figyelj.
A nőknek néha az is elég, hogy megnyugodjanak, ha elmondod, hogy szereted, és rajta leszel, hogy nyugis életetek legyen.
Ha a menyasszonyod melletted volt eddig is, a leírt, tényleg kissé faramuci helyzetekben, akkor ez után is melletted lesz, hisz ahogy írod, a régi állapotokhoz képest már rendezettebben éltek, pl nem iszol, nem nőzöl, a régi családod is talán magára talál.
Szerintem ő szeret téged, hidd el, ha szeretitek egymást, annak a nehézségek ellenére hatalmas ereje van, többet ér mindentől, feltölt, energiát ad, és akkor minden van.
Biztosan őt is megviseli, hogy most nem tud hozzájárulni a családi kasszához.
és biztosan lenne más választása is- bár nem írod- mint, hogy veled éljen ebben a helyzetben, ha annyira anyagias lenne. 32 évesen még övé a világ, nem vagytok lemaradva semmiről!
Illetve Te már nem vagy fiatal, és a gyereket fel is kell nevelni. Húzzatok bele! A barátnőméknek és egy kollégámnak is hasonló gondjuk van, a problémátok gyakoribb, mint gondolnád!
Valaki írta, éreztesd, hogy ő a fontos neked, hisz a leendő gyermekeid anyja. A családod életét megalapoztad, aki szeret, az elenged utadra, ha menni szeretnél... Tényleg, valóban barátodként, nem áskálódva az új életed ellen, hanem barátsággal afelé. Ha nem így van, akkor nem szeret.
Egy kulturált életben nincs helye annak, hogy utálja egymást a múltad és a jelened, ahogy írod, elzárkózva... Ez milyen már:S
Állj a sarkadra és tegyél rendet, te vagy a férfi. Azokra meg ne hallgass, akik esetleg azért írnak elvakultan és dühösen, mert ők is elhagyott első feleségek, akik nem tudnak elengedni..
Valószínűleg a barátnődnek nem azzal van gondja, hogy hátrahagytál mindent, hanem azzal, hogy bizonytalannak látja a jövőtöket. Hát tegyétek biztossá! Ez csak rajtatok múlik. Ha fáradt vagy az újrakezdéshez, akkor engedd el őt. Ha nem, akkor teljes gőzzel előre! Neked kell tudnod, megéri-e, senki másra ne hallgass, csak magadra, azokra főleg ne, akik csak azért beszélnek az új életed ellen, mert VAN, vagy mert előítéletesek.
Sok szerelmet és sikert! :)
válasza: válasza: válasza:Kedves kérdező, én már válaszoltam neked előbbiekben, annyit még, hogy a dühös véleményeket is tudod tanulságként használni: írtad, hogy a családod nem fogadja el az új életedet, látod, vannak sajnos, akik így gondolkoznak, és szükségük van bűnbakra.
A mérges hozzászólásokban és a családod elutasításában az a közös, hogy a barátnődet egyikük sem ismeri emberként viszont ítélkeznek felette.
Akármilyen is ő- ez nem helyénvaló. Egyedül te ismered a menyasszonyodat, én a helyedben nem hagynám, hogy bántsák azt, akit választottam, már csak magam miatt sem.
Legvérmesebb válaszolónak: az oldal anonim, mindenki azt kérdez, amit akar. Sok időd lehet, ha kérdések után nyomozgatsz és rólad mond el sokat, ha a családot nem ismerve stílus nélkül bántod őket.
válasza:9.52-es!
1. írhat a munkahelyéről is
2. szabadságon is lehet, éppen otthon
De ha az igaz amit te írsz, akkor éppen te sem dolgozol, henyélsz otthon??? :D
Kérdező, szerintem a menyasszonyodnak semmi köze ahhoz a vagyonhoz, amit akkor kerestél amikor őt még nem is ismerted, amikor még nem voltatok együtt. Ezt el is mondhatnád neki, ha ez így nem jó neki, úgyis menni fog. Hamar ki fog derülni. Gyereket pedig azért szeretne mert szeret gondolom, és 30 felett van. Én is nagyon vágyom rá, én is 32 vagyok, és az anyai ösztöneim évek óta tombolnak már. (sajnos a baba nem jön, de ez nem tartozik ide. ) ili
Kedves válaszolók, köszönöm a (értelmes) gondolataitokat. Valószínűleg az a baj, hogy nekem nehéz elhinnem, így, nullával és az első családommal az oldalamon is lehet engem szeretni 45 évesen...
Ha belegondolok, sosem volt ebben tapasztalatom, én mindig mindenkinek fizettem. A nőknek is, meg otthon is jól éltünk.
Van önbizalmam, de szokatlan a helyzet. Tényleg elgondolkodtató, hogy a menyasszonyom más mellett is lehetne, ha akarna, nem mellettem, csapot-papot maga mögött hagyva, nullából építkezve. Köszönöm a biztatást, valóban nem a pénz a legfontosabb.
Tényleg nem érdemes minősíteni a válaszok egy részét (minek nekem gyerek ennyi idősen, ha már úgyis van, stb...)no comment.
Megpróbáltam végigzongorázni azt, amit a barátnőm megtett mellettem és kibírt velem, ennek alapján valóban szeret, nincs más magyarázat. Igazatok van abban is, hogy aki szeret, ilyennek szeret. Ő mindenhogy szeretett, akármilyen hülye voltam. Pont ezt nehéz felfogni, de majd gyúrok önbizalomra a témában.:)
Kedves utolsó: elmondtam neki.
Ennek ismeretében jött vissza, mégpedig örömmel. Nem gondoltam bele akkor, hogy ez ennyire nehéz újrakezdés lesz, csak legyen velem.
Jó lenne néha megbeszélni ezt valakivel, most pl jó sok erőt adott, hogy leírtam, nem vidám a mostani gazdasági helyzetben okosnak lenni, de menni fog.
Abba nem akarok belegondolni, amit írtál, hogy nem jön össze a gyerek. Sajnálom. Erre nekünk nem lenne időnk, benne vagyok a korban már.
Nem könnyű, de innen szép felállni!
válasza:Nem tudom, ki akar e használni a menyasszonyod, vagy sem. Azt viszont tudom, hogy új életet csak úgy lehet kezdeni, ha minden szempontból -jogilag is, anyagilag is, érzelmileg is független vagy. Ha nem akarsz soha visszamenni a feleségedhez, válj el tőle, rendezzétek le az anyagiakat. Amíg papíron még a férje vagy, és amíg ELFOGADOD a törődését, azzal áltathatja magát, hogy majd egyszer visszatérsz hozzá. A veled töltött évekért, a gyerekekért, a gondoskodásért, a sok megcsalásért tartozol neki annyival, hogy nem hitegeted (akaratlanul). Ő sem tud addig új életet kezdenik amíg így úgy amúgy kötődik hozzád. És, bármennyire is ba rátok vagytok (HA tényleg azok vagytok) nem az ő dolga gondoskodni rólad. Élje ő a saját életét, gondoskodjon a gyerekeiről, keressen új partnert, stb. Ezzel nem azt aklarom mondani, hogy köpködjetek egymásra, elvégre a gyerkeitek mindíg kapcsot jelentenek, de nem kell, nem egészséges részt vennie a napi életedben!!!!!!!
Te pedig koncentrálja a saját új életedre. A barátnőd még elég fiatal, nem lesz semmi baja, ha nem egy kacsalábon forgó palotában fog fészket rakni, hanem akár egy másfél szobás lakásban. Az elvárható, hogy a jövendő gyerekeit ne a híd alá szülje, de azt is meg kell értenie, hogy neked elég sok vaj volt a füled mögött, és ha már érzelmeket nem tudsz adni a gyerekeid anyjának, legalább anyagilag kárpótolod őket.
Ha elég kemény férfi vagy hozzá, hogy otthagyd a családod, és keresd az új szerelemteli életet, legyél ahhoz is elég kemény, hogy újraépited az életed.
Rendezd le a dolgaid, függetlenedj a feleségedtől, a barátnődre koncentrálj, és szépen, EGYÜTT teremtsétek meg az új életeteket.
sok sikert hozzá "Nazeimah"
válasza:Ja, mégegyet hozzáfűznék, tanulságként.
Mindíg jó fizetésem volt, páromnak szintén, nem voltak anyagi gondjaink , hetente mentünk moziba, szinházba, utaztunk, ha megtetszett valami, megvettem, legyen az perzsaszhőnyeg vagy "csak" egy új ruha.
Véget ért a kapcsolat, és magányos évek után rátaláltam arra a férfira, aki valóban az IGAZI!!!!! Így, csupa nagybetűvel. Ő egy kis családi házban lakott a családdal, a gyerekek kirepültek, feleség elvált. Ki kellett őt fizetni, de a házat nem lehet eladni, mert ott a műhelye, ahol dolgozik. Kölcsönt kellett felvenni, amit élete végéig fizetni fog.
Kevés a jövedelme, szó sem lehet arról, hogy engem vacsorázni , moziba, szinházba vigyen. Ráadásul az én jövedelmem is lényegesen kevesebb lett, de még mindíg több, mint az övé. Nos, nekem is fáj, hogy mi sosem tudunk kiülni a Liszt Ferenc térre kévézni, mi sosem ünnepeljük étteremben az évfordulóinkat. Turkálóban veszem a ruháimat - igaz, szerencsével újat kapok ott is fillérekért, magam vágom a hajam, szóval jóval szerényebben élek mint korábban. Mégsem hisztizek, nem nézem a kirakatokat párás szemekkel, hanem örülök, hogy a férfi, akit szeretkek tökéletes érzelmi biztonságot ad nekem. Semmi nem fontosabb annál, hogy tökéletesen megbízhatok benne, hogy szereti a családomat, hogy mindíg mellettem áll, ha kell. Ebben a helyzetben ÉN segítem őt, azzal, hogy minden nap főzök neki, hogy ne egy zsemlét egyen egy darb sajttal, nagynéha én veszek egy koncertjegyet , és úgy teszem, hogy ne bántsam meg az önbecsülésében. A múltkor én hívtam meg egy szolíd vacsorára, és mikor azt mondta, b..sssza meg, hogy nem tudom a kedvesem elvinni havonta egyszer vacsorázni, azt feleltem, nem baj, te megjavítod a tűzhelyem, és megtanítottál evezni.......
Szerintem csak így lehet..
Köszönöm a hozzászólásod.:)
A barátnőm ezt mondja: "Nem fogok hazudni, ki nem örülne néha egy új holminak. De egyetlen kirakatra, kirakatéletre és másik férfire sem cserélnélek el, ha hülyének nézel sem. Majd lesz jobb nekünk is, meglátod" Mindig ilyesmit mond, amikor exkuzálom magam előtte.
Ezt azért írtam le, mert talán félreérthető voltam. Nem, ő nem követelőzik. Nekem rossz, hogy nem tudok mit adni neki. Feloldoz ez alól mindig, de akkor is, férfi vagyok, hiú vagyok, a tenyeremen hordoznám, ha tudnám, de nem tudom, hogy csináljam...
Ezt adtam elő akkor is, amikor válaszul életében először azt tolta az arcomba, hogyan akarok új életet kezdeni, ha mindenem hátra hagytam, és nem látom, hogy építsem újjá magam?
De azt is mondja, ő tudja, hogy meg tudjuk csinálni. Sokat gondolkozik ő is.
Valószínűleg a kesergésemből van elege, abból, amikor szabadkozom, miért nincs ez meg az, pedig nem is kérdezi.
Hülye kisebbségi érzésem van.
Hát arra jó volt a kérdésem kiírása, hogy kezdek erre rájönni.
Köszi a ráébresztő jellegű mondatokat tényleg.
Most itt írásban nem vagyok valami macsó, de ezt az életben nem vállalnám be.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!