Ki akar használni a menyasszonyom, vagy szeret?
45 éves férfi vagyok, túl egy házasságon. Életem első 40 éve azzal telt, hogy komoly egzisztenciát építettem a családom, a gyermekem számára. Az első feleségem mindenben támogatott, nevelte a gyermekünket, én mégis kikészültem a pénzhajhász élettől, a munkaadói felelősségtől, folyamatosan ittam, hajszoltam a nőket, feleségem csak az utóbbi időben ismerte be, hogy tudta, kalandjaim vannak, dehát mi lett volna vele, ha elhagy, hisz szeretett és most is szeret. Bejártuk családommal a világot, felépítettünk két komoly házat, feleségem szüleivel laktunk az egyikben. Aztán arra eszméltem, hogy elmaradtak a barátaim- feleségem féltett tőlük engem és a gyermekünket is.
Nem szerelmi házasság volt részemről, korán, anyáméktól menekülve vettem el őt, a kezdetekkor sokáig nyomorogtunk együtt. Mindezek-, az italozás és a félrelépések ellenére maximálisan kiszolgáltam a családomat mindenben, ők voltak az elsők feltétel nélkül.
Ezzel együtt sokáig foglalkoztatott, hogy talán nem késő még új életet kezdeni szerelemmel, szerelemből, kevesebb megfeleléssel a család, a munka és a külvilág felé. Betegséget betegségre halmoztam, és a vállalkozásom is kezdett befuccsolni. Ekkor úgy döntöttem, kilépek a házasságomból.
Mindent, amit felépítettem, ott hagytam nekik, egy lakást tartottam meg mindössze, így is bőven volt furdalásom, amiért ennyi év után nem tartottam ki mellettük, különösen akkor, amikor kiderült, feleségemnek is komoly gondot okoz már a régi, közös, nagy ház fenntartása, amelyet úgy szeret, hiszen a készpénztartalékaik elfogytak.
A feleségem a mai napig szeret, én voltam az egyetlen férfi az életében, úgy érzi, haláláig törődnie kell velem, figyelni, vigyázni rám, és én ezt értékelem. Baráti a kapcsolatunk.
Később megismerkedtem egy tőlem 13 évvel fiatalabb nővel. Éppen akkor, amikor még nem tudtam helyre tenni magamban feleségem elhagyását, és azt sem, hogy még élni, szabadon, felelősség nélkül nőkkel ismerkedni akartam, ahogyan azt a kori házasságom miatt sosem tehettem felvállaltan. Fura mód hozzá, a családomhoz és a nőkhöz is ragaszkodtam a magam módján. Feleségem emellett mindent megtett, hogy visszacsábítson "haza" nem tudva, hogy sosem mennék vissza a furdalásom ellenére.
Az új barátnőm hozzám költözött, de nagyon féltékeny lett, hogy ennyire őriz-vigyáz a feleségem, aki elzárkózott az új kapcsolatomtól, megmagyarázhatatlanul haragudott a barátnőmre, pedig én mindent megtettem a családomért így is: naponta felhívtam őket, gyakran találkoztunk, orvosunk, könyvelőnk közös maradt, sokmindent elintézett nekem a feleségem, ha nem kértem, akkor is, én pedig a gondoskodásért cserében -és még mindig furdalásból- gyakran több napos családi programokra mentem velük, mint régen. De nőként sosem érdekelt többé a nejem.
A barátnőm nem értette ezt, sokat veszekedtünk, valamiért nem bíztam meg benne, csak a feleségemben... A barátnőm igyekezett megfelelni nekem, de nehezen hittem, hogy nem csak kihasznál, hanem tényleg szeret. A családom sosem fogadta őt el. Sokat veszekedtünk, mígnem elhagyott...
Nemrég rájöttem, nem tudok nélküle élni. Vállaltam, vállalok mindent, amitől korábban elzárkóztam, hogy velem legyen, gyereket, közös életet, válást az első feleségemtől.
Azonban ebben a mostani helyzetben fogalmam sincs, miként biztosíthatnék számára rendezett életet, úgy, ahogy anno a családomnak. Ő nem vágyik luxusra, nem kér semmire, de összeszorul a szíve, látom, amikor elmegyünk egy kirakat mellett, és én nem tudok venni neki semmit... nem követelőzik, csak annyit szokott megjegyezni, gyereket szeretne már, kifut az időből- és én is.
Én most életemben először beosztottként dolgozom, azt csinálom, amit szeretek, nagyon kevés pénzért, de folyamatosan gondolkozom, miből és milyen vállalkozásunk legyen, hogy jobban élhessünk- pillanatnyilag a napi ételre is alig van pénzünk... Ő a szeretett hivatását adta fel, hogy együtt élhessünk, most egészségügyi gondjai miatt nem tud dolgozni egy ideig.
A minap kifakadt a nyomorgástól és azt mondta: mégis, mire akarom én az új életemet alapozni, ha mindent az első családomra hagytam?
Nincs szívem őket megfosztani a szeretett házaiktól, de az is felőröl, hogy látom, a barátnőm, akit rövidesen szeretnék feleségül venni, őrlődik... Szerinte én őt a kapcsolatunk első éveiben kihasználtam csak, és nincs jogom ezek után azt kérni tőle, hogy a munkáját elhagyva éljen velem együtt szinte nullából, amíg újra nem tud dolgozni. Gyereket szeretne mielőbb.
Szeretem őt, nagyon boldog vagyok, hogy visszajött hozzám. Nem iszom már és nem kell más nő- csak ő.
Mégis azt érzem, nem ért meg engem...
Szerintetek?
Köszönöm a válaszokat.
nem tudom, hogy mennyire lehet megismerni egy embert 4000 karakterben :S
Azt csak te tudhatod, hogy mi a helyes, vagy csak később fogsz rájönni és lehet megbánod, hogy ezt tetted, de az is lehet, hogy nem :S
Azonban az együttélésnek az alapja az, hogy mindenki kölcsönösen megbízik egymásban.. meg beszélnek mindent.. meg is értik egymást
én nem hagytam volna el a családom, legalábbis így tervezem, hogy nem fogom... de tudom, hogy úgy is lesz egy olyan korszak az életemben, mikor pont ezt akarom... megpróbálom valahogy átvészelni, és maradok majd a feleségemmel halálomig :)
de ez csak az én vélemény, ez alapján ne vonj le következtetést... :)
válasza:Szia!
Azt jól tetted, hogy az első feleségedre hagytad a házat, stb..
Nem tudom, nekem úgy hangzik/tűnik, (és most le lehet pontozni) hogy a barátnőd6menyasszonyod a közös gyermekre alapoz.
Hogy ez nekem miből jött le?
Abból, hogy azt említi, hogy nyomorogtok, meg a nullán vagytok(azért írtam így, mivel te is így írtad), de azért egy kisbabát---mihamarabb---bevállalna!
Az is rengeteg pénz, de gondolom neked nem kell mondanom.
Meg az sem figyelmen kívül hagyható, h azt írtad, a kapcsolatotok elején nem bíztál meg benne.
Nem véletlen!!
Én ebben tanácsot nem tudok adni neked, mivel te élsz ebben a dologban, te érzed, csak ha már te is úgy érzed, hogy nem bízol/bíztál benne, az már elgondolkodtató..
Nem egyszerű a helyzeted!
Jó tanácsot itt nem sokat fogsz kapni, mert mi annyira nem látunk bele a dolgaitokba.
De a saját magán privát véleményem az, h vagy az első feleségedhez mennék viisza, a gyermekeid anyjához, vagy (és most ne haragudj!de lehet más nő után néznék) mint ahogy már írtam miért(hogy azt mondja nincs pénzetek, de egy babát akarna, mondván: kifut az időböl)és bízik abban, hogy ha babát fog várni, de erődön túl is fogsz róluk gondoskodni, mivel látja a példát maga előtt a volt feleséged személyében..
Nem tudom, most így hirtelen ennyi, és kérlek ne haragudj, ha valamivel megbántottalak!
Köszönöm a véleményed. nem, nem bántam meg soha, egy fél pillanatra sem, hogy eljöttem otthonról. Az, amiben éltem álságos volt és nagyon fennhangon "újgazdag"...
Örülök, hogy kitartottam addig, amíg a gyerekemet fel nem neveltük minden igényét kielégítve.
Egy életem van- és a feleségemnek is. Örülnék, ha ő is találna magának valakit...
Álságos vagy látszatéletet nem szeretnék soha többé.
válasza:Szerintem szeret, de ezt szinte te is leírtad. Én hasonló cipőben járok mint a barátnőd. Az én párom is mindent otthagyott a családjának, és mi a nulláról indultunk. Én sohasem sérelmeztem, hogy ő onnan egy gombostűt sem hozott el, hanem azt, hogy közös programokat szervez a gyerekével és a feleségével. A felesége engem utál, és a gyereket nem engedi a közelembe, így a párom jár el hozzájuk sűrűbben. Együtt mennek (hárman) kirándulni. Engem ez nagyon zavar. Ok, hogy nem utálja a feleségét, de az abszurd, hogy még mindig a feleségével járkál a láthatás ideje alatt. Azon kívül, hogy a gyereke anyja, semmi köze hozzá (ők csak 4 évig voltak házasok), az én érzéseimmel (hogy nekem ez fáj) a párom nem foglalkozik. De ne kanyarodjak el már el.
A barátnődnek nem sok köze van hozzá, hogy mit hagytál ott a családodnak, az nekik jobban jár, mint az új barátnődnek. Csupasz se..ggel szálltatok be a kapcsolatba (neked van egy házad, az szerintem már elég egy újra kezdéshez). Most kettőtökön áll az, hogy megteremtsétek magatoknak ami kell egy élethez. Lehet a barátnődet az zavarja, hogy ápolod a kapcsolatot a feleségeddel. Ezt látod megértem. De hogy a vagyon miatt veszekszik, amihez neki nincs köze és szalmaszálat sem tett érte, azt viszont nem értem. A párom nekem sem vesz semmi ruhát stb. mert nem tudja megtenni, de ez nem zavar.
Szerintem szeret téged, de értesd meg vele, hogy a régi vagyonod már nincs, és fogadjon el így alkalmazottként, és ne érdekelje, hogy a feleségednek (főként a gyerekeidnek)mit hagytál ott.
De azt tudom neked tanácsolni, hogy a barátnőd is hasonlóan kezeld mint a feleséged, mert jelenleg most ő a párod és a leendő gyerekeid anyja, semmivel nem ér kevesebbet, mint az a nő, aki már szült neked gyereket.
Nálunk úgymond a feleség az isten (ő már érett nő, gyereket szült, én meg még gyereket sem szültem és nem főzöm olyan jól) és nekem nagyon fáj, hogy őt kicsit többre nézi mint engem, pedig ugyan olyan ember vagyok mint a volt felesége.
Tehát tiszteld a párod...
Lehet sok hülyeséget összehordtam, nekem ez jutott most eszembe a kérdésedről
szép életet
Kedves második!
Nem bántottál meg, de kérlek ne ítélj meg senkit ismeretlenül.:)
A barátnőmnek is ez a gondja: hogyan legyen így gyerekünk? én azt hiszem, nem elvárható egy 32 éves nőtől, hogy a "majd egyszer talán" számára gyerek ügyben kielégítő válasz legyen. A feleségem mér 20 éves korunkban sem hagyott ezzel békén..:)
Természetesen ebben a helyzetben baba nem vállalható, azonban nincs jogom megfosztani őt ettől: benne van a korban.
A barátnőm sosem adott alapot arra, hogy ne bízzak meg benne, de az eddigi nőim igen- és én abból indultam ki. Nem beszélve arról, hogy a családom folyamatosan ellene hangolt, pedig ő eddig is kitartott mellettem. Nem tagadom, volt, amikor sikerült nekik mélyre ültetni a gyanút bennem, hogy csak a pénzemért van velem.
Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség: nincs is pénzem...
Szóval ne ítéljünk elsőre.:) És Neked is köszönöm a véleményedet, mint mindenkiét.
válasza:Második vagyok.
Én nem ítélkezem, mert nincs jogom, én csak próbáltam véleményt alkotni azok alapján, amiket írtál.
És ez megint egy új megvilágítás, amit most az utsó kommentedben írtál, h a barátnőd is aggódik azon, h miből nevelitek fel, pl..
Szerintem ülj le a barátnőddel, és egy üveg borral hármasban, lazuljatok, és beszélgessetek el őszintén, ki mit szeretne, ki mit vár, kit mi bánt..
válasza:Kedves Kérdező!
Egy új megvilágítás Neked: én azon is elgondolkoznék, hogy a feleséged miért viselt el téged? (Ne haragudj meg, nem lehetett felemelő melletted az élet- de ezt nyilván te is tudod.) Valóban Téged szeretett vagy az egzisztenciát, amit építettél nekik?
Ha a feleséged valóban a barátod és szeret, miért befolyásolta a véleményével a barátnőddel való együttéléseteket? Miért nem akarja megismerni őt? és miért fogadta el mindazt Tőled, amit nekik hagytál..?
Miért akar továbbra is gondoskodni Rólad- hisz ez már a menyasszonyod dolga lenne..?
Kérdésedre válaszolva:
Szeret téged. Fogalmam sincs, mit lehet kihasználni rajtad, én nem vágynék olyan életre, amelyben ennyire sokszor előfordul a volt feleséged.
Talán a menyasszonyod azt érzi, hogy ő neked nem olyan fontos, mint a családod...
Hisz nekik mindent hagytál, a leendő gyermeked anyjával meg majd valami lesz.
Vitatkoznék némileg azokkal- a megbántás szándéka nélkül- akik azt írják, hogy a menyasszonyodnak semmi köze a hátra hagyott vagyonodhoz. Így ebben a formában ez igaz, de ahhoz természetesen van köze, hogy ha te bele mentél a gyerekbe és ezt megígérve hívtad vissza, akkor ezt nem csak szavakkal kellett volna ígérned...
Hogy mit tegyél?
Jól látod, nincs jogod elvárni, hogy 32 évesen várjon a bizonytalanra. Nem írod, mennyi ideje vagytok együtt, de ne feledd: egy nőnek ezek a legutolsó jó évei... Ne vedd el tőle, ha nem tudod megadni számára azt az alapvető dolgot, amire minden nő vágyik: az anyaság örömét.
Akkor inkább engedd el őt.
Lássuk be. Nullából nehéz manapság újraépíteni magatokat. Ha Neked fontosabb az excsaládod felé a pénzen megvett lelkiismereted, akkor ne áltasd a menyasszonyodat azzal, hogy neked ő számít- mert a leírtak alapján nem így van.
Nem mindegy, hogy az ő életét szeretnéd-e boldoggá tenni, vagy a sajátodat azzal, hogy visszahívtad - a semmire.
Elnézést a véleményemért- leírtam, amit gondolok.
(Egy 35 éves nő)
válasza:utolsó vagyok, a lényeg, a válasz lemaradt: a menyasszonyod szeret, valószínűleg nem is kicsit, ha ezt mind vállalja melletted, és még vissza is ment hozzád...
De Te ne élj ezzel vissza.
válasza:Méghogy nem akar kihasználni!Beköltözik a Te lakásodba,nem dolgozik,mert állítólag beteg,de gyereket azt szülne.betegen?Simán terrorizál,nyidsd ki már a szemed!Méghogy Te használod ki őt!Ha elveszed pár év múlva azt veszed észre,hog gürizel ész nélkül,ő meg otthon henyél,ravasz egy nőci,jól behálózott.Sóhajtozik a kirakat elött!Ne má.Menjen el dolgozni,aztán meg tudja venni!Különben is minek neked gyerek,ha van már,ha olyan beteges a barátnőd ki fogja felnevelni?(32 évesen meg nem futott ki még semmiből,ez is hazugság)
Annak akinek kilóg a semmiből a segge,annak az ingyenlakás meg az hogy eltartják munka nélkül,azért bőven megéri már!Legfeljebb majd ha talál egy jobb balekot odébbáll!
Fogadjunk,hogy van valami örökséged kilátásba,vagy a csajszi azt akarja ,hogy pereld a volt nejedet a vagyonért!
Egy próbát gondolom megér:leülsz vele,megmondod,hogy pénzed neked ennyi,nem is lesz több,de elsejétől elmegy dolgozni,3 év múlva (35 évesen még mindig nem késő szülni)jöhet a baba.
Szerintem balek vagy és piszkosul rá fogsz fázni!De majd megvigasztalunk,ha jösz sírni,hogy a nejem kidobott a lakásból,meg havi 100000-at kér gyerektartásra!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!