Mit tegyek ebben a helyzetben? Már megőrülök.

nyomtasd ki nekik ezt az oldalt és hagyd ott az asztalon....

lehet, hogy csak féltenek, de nem tudják ezt normális módon a tudtodra adni...nem szeretnék ha kirepülnél és nem látnak más megoldást, mint érzelmi zsarolást..

meg a másik, és ha nekül lesz igazuk, akkor mi van? nem mindegy, kinek van igaza?

te felnőtt lettél, szeretnél önállósodni, ha nem próbálod ki, milyen, akkor soha nem szerzel tapasztalatot. persze, hogy nincs rá garancia, hogy örökre együtt maradtok, és akkor mi van, ez majd hónapok / évek után kiderül.

aztán mi van, ha mégis ő a nagy ő.

Mellesleg logikátlanság is amit csinálnak, úgy gondolják, hogy nem tudnál a magad lábára állni, ezért otthon tartanak?

Hülyeség... ha 18 évesen nem kellett volna eljönnöm otthonról (tanulás miatt), még most 26 évesen is anyuci picilánya lennék, aki képtelen elvezetni egy háztartást.

Így viszont volt rá 7 évem, hogy megtanuljam, milyen önálló felnőtt embernek lenni... és így kicsit szívesebben alapítok családot, mintha még egy csekket se tudnék befizetni.

Mondjuk az eljegyzés miatt én is féltenélek,mert nagyon ritka, hogy valaki tényleg tizenévesen találja meg élete párját... de nyilván magamból indulok ki, és persze tiltani semmiképp se tiltanám.

Szegény :( Nagyon sajnállak titeket. Én költöznék a helyedben az tuti. Ha nem teszed, egy életre bánni fogod.

A szüleidröl jutott eszembe a mi helyzetünk is, csak ez picit más. De ugyanùgy az önállóságunkat akadályozza az én anyám is. Házasok vagyunk a férjemmel, van egy kisbabánk is. Albérletbe szerettünk volna/szeretnénk menni. De nem hagyja, mert szerinte ennyivel tartozom neki, hogy nem hagyom itt a lakáshitellel meg az egész rezsivel. Ha mègis elmennénk, én lennék a sz@r szemét, amiért elárverezik a lakást, mert nem tudja fizetni. Ráadásul mindenbe beleköt, ahelyett, hogy örülne, hogy feláldoztuk magunkat 20 évre, hogy esélyünk sincs addig az önállóságra, hallgathatom a csesztetéseit meg a hülyeségeit.

Ne járj így, szabadulj ha lehet!!!!

A szüleid mindent megtesznek, hogy velük maradj - bár ezt eléggé elítélhető módon teszik, a te életed és boldogságod rovására. Ha tényleg biztosnak érzed a kapcsolatodat, ne félj a partneredet/vőlegényedet választani. Lehet, hogy a szüleid első haragjukban azt mondják, hogy soha többet nem akarnak látni, de idővel úgyis megbékélnek a helyzettel.

Hasonló helyzetben lévő szülőként írok. Ha akarsz beszélgetni erről, nyugodtan írj privit.

szia

hát sajnállak a helyzet miatt,de aza baj hogy mi kivülállóként nem látjuk át a teljes helyzetet

hát először is nem biztos hogy egyetem mellett birod a munkátis,erre is számolj(ma irtam a 7. zh-t 2 hét alatt,őszintén szólva nagyon fáradt vagyok)

a másik hogy nagyon nagy a munkanélküliség,lehet hogy ezrt mondtak a szüleid hogy nem tudsz megállni a lábadon.vagy ha találsz is munkát akkor megéri hogy a suli rovására menjen?énis dolgozok amikor tudok,de hidd el az önfenntartáshoz azert nem kevés pénz kell.és a pároddal nem túl hirtelen ez a döntés hogy menyasszony leszel meg ilyesmi?nehogy aztán az legyen hogy ugymond rá leszel utalva,aztán ugy bunkózik ahogy akar.gondold meg a dolgokat.meghát a rezsi,a kaja,a tanulmányod azert nem 2 Ft lesz..kárhogy spórolsz is

mért nem elég mondjuk elkezdened tanulni mondjuk kolisnak lenni egy ideig,vagy hasonló?nem hiszem hogy egyből be kell vállalnod egy együttélést.egyvalamit tanulj meg:hirtelen felindulásból sose dönts,és ne monj durva dolgokat senkinek!

nem olyan könnyű önállónak,felnőttnek lenni.

persze mondom senki nem tudja teljesen átérezni a te helyzeted.meg nem akarlak lebeszélni semmiről,azt csinálsz amit akarsz,csak valószinüleg a szüleid se véletlen mondják a mondanivalójukat..

na ez kicsit keszekusza lett..bocsi a regényért :D