Titeket esetleg ilyen helyzetben támogattak a szüleitek?

Sziasztok!

Bocsi ha hosszú lesz:)

Párommal 5 évvel ezelőtt jöttünk össze 17 évesen 2007-ben. Mi elég szegény család vagyunk ők valahol középen állnak. Interneten ismerkedtünk meg 150 km-re laktunk egymástól. 4 hónap beszélgetés után találkoztunk majd 1 hónapra rá május 7-én összejöttünk. Csak hétvégén találkozhattunk felváltva egyszer ő jött másszor én mentem. Nagyon szerettem mindenkit, mivel nálunk egyéb családi okok miatt(nagyszüleimmel lakom) zűrös volt a gyerekkorom, boldog voltam hogy végre egy igazi családhoz kerültem. Nagyon szeretett mindenki, apja anyja, tesója mamája szóval mindenki és én is őket. 1 év eltelte után 2008-ban mikor tényleg kezdett komolyabbra fordulni a kapcsolatunk valami megváltozott. Éreztem páromon hogy valami bántja furcsán viselkedik. Aztán kiderült hogy az anyja elkezdett engem a hátam mögött tulajdonképpen szidni hogy milyen drága vagyok (mert ugye vonatköltség (4000 1 hónapban, amit ő fizetett a páromnak, nálunk meg ugye nagymamám)meg hogy nem lesz ez így jó. Egy idő után mindenben talált hibát, ha felkeltünk benyitott és látta hogy már nem vagyunk az ágyban de pizsamában még igen akkor kihívta a párom és magyarázott neki hogy azonnal csináljuk meg az ágyat stb. meg hasonlók. Az apja sajnos egy elég irányítható típus ő mindig azt mondta hogy béke kedvéért csináljuk( a mai napig dugiba dohányzik és az anyukájától kér pénzt cigire nehogy megtudja felesége mert jaj neki, meg nyilvánosan rászól ha viccelődik hogy senkit nem érdekel meg nyakon csapja simán). Az elején csináltunk mindent ez így ment úgy 8 hónapig de kezdett rosszul esni hogy párom így ugrálgat és mindig haptákba kellett állni. Mikor ő is megunta akkor már kezdett kiállni értünk bár emögött akkor már sok beszélgetés és sírás volt már. Eltiltotta tőlem az anyja mikor már párom teljesen mellettem állt és nem adott neki vonatpénzt, apja meg nem mert de akart. Ekkor már érettségi közlében volt a párom alig tudott otthon tanulni mert nem hagyta békén. decembertől áprilisig én és a nagymamám adott pénzt rá hogy tudjon jönni hozzánk minden hétvégén és nekem ne kelljen. Februártól márciusig az anyja nem szólt hozzá és nem is találkoztak pedig 1 lakásban laktak. Páromat nem szánták semminek elég mulyának nevelték egy levelet nem tudott megcímezni, mindig lakásban volt barátai sincsenek. Gimnáziumba akart menni ahol egyben szakmát is akart de nem engedték mert előbb érettségi majd és szakma amit majd ők kitalálnak hogy mi lesz hogy azért addig is kapják a családit amíg lehet. De párom nem akarta ezt így kigondolta hogy miután leérettségizett 2009-ben hozzánk költözik. Ekkor volt az hogy anyja azt mondta hogy abból nem eszik meg eltöri a lábát ha meri meg hasonlók. Mikor az apja ivott egy kicsit akkor kinyílt a szája és elbeszélgetett az anyjával de persze másnapra ebből semmire nem emlékezett pedig közben olyanokat vágott a fejéhez az anyja hogy utállak meg dögölj meg. Na ez így ment ballagásig áprilisig mikor az anyja rájött hogy ez komoly(mármint a költözés)így a ballagás napján sírva hívott fel hogy bocsássak meg stb majd ballagáson ölelgetett össze vissza. Azóta párom nálunk lakik 2009 óta( ennek jövő májusban lesz 3 éve). Elég nehezen találtunk munkát mert ugye egy érettségije van. Én iskolába jártam kozmetikusnak tanulni. 1 évig semmi nem volt amit talált alkalmit azt a fizetést oda akarta adni mamámnak de mamám nem engedte mert akkor neki nem lenne semmije amit kell venni ha kell pedig hát elég nagy szükség lett volna pénzre mert így is alig jöttünk ki és vele 4-en lettünk. A szülei sosem küldtek pénzt mert drága a posta meg az utalás(kb 400 Ft) holott bor és bármi más volt minden nap náluk. Amikor néha hazament akkor az apja kiment az állomásra és a kocsiban adott neki egy 10-est és pisszegett hogy ne mondja el majd senkinek.

A kérdésem tulajdonképpen az lenne amihez leírtam ezt a sok rizsát hogy ilyen helyzetben ha már "kibékült" velem az anyja és happy volt minden szerintetek nem kellett volna az elején egy kis támogatást adni a fiuknak? Főleg hogy havonta telefonáltak hogy mikor megy haza holott miután már nem volt diák a vonat 6000 volt és havonta a semmiből az sok. Nekem furcsa volt ez mert engem mindig támogattak és azt láttam hogy megtesznek mindent legalábbis mamám hogy nekem jó legyen. Vagy ez így megy hogy ha elmegy hazulról a gyerek akkor álljon meg a saját lábán még kezdőként is?

Előre is köszönöm a válaszokat! 22/L