A kutya igenis családtag! Egyetértetek?

Én imádom a kutyámat, de a kutya az kutya, és nem családtag. Soha nem etetjük a saját kajánkból, mert azt mi esszük, ő azt nem eheti, neki ott van a kutyatáp, abból meg mi nem eszünk. Ez szerintem az első következetes lépés a nevelésénél, hogy tudja, ki is a főnök. Az, hogy az ágyba feljöjjön szintúgy kizárt, mert van neki saját fekhelye, ahol tökéletesen jól érzi magát és el tud (el is szokott) vonulni a külvilágtól, mikor a kedve úgy tartja. Ha én akarok játszani vele, akkor játszik, ha azt mondom neki, hogy menjen a helyére kimegy.

A kutya és gazdi között olyan alá-fölérendeltségi viszony van, amely nem hasonlítható egyetlen családi kapcsolathoz sem szerintem. Ráadásul egy perc alatt az ember fejére nőnek, aztán meg szégyenkezhetsz mindenki előtt és csóválhatod a fejed, hogy milyen "rossz" ez a kutya.

Összegezve, szerintem a kutyákkal kutyaként kell bánni, mert ők vannak értünk és nem fordítva. - és ezt annak ellenére mondom, hogy szeretem és tisztelem a sajátom.

Hello! Én írtam az 5 órát. Reggel sétálunk még minden előtt 1-1,5 órát, délután szintén, este 1-1,5 órát és van a napban 1 óra tanulás is neki, vagy esetleg játékos trükktanulás. Tehát a reggel az normálisan megy, mint mindenkinél, csak előtte ott a kutyám.

Elmegyek dolgozni 8 órát. Hazaérek és önző módon megint rászánok egy órát a kutyára. Utána egyéb teendők elintézése (mosás, rendrakás, stb. bár tapasztalataim szerint ezek nagy része szinkronban is működik). Este, mikor már minden lecsendesült akkor tanulás és séta, játék, kutyahaver a szomszédból. Hétvégén meg suliba járunk, akadályt ugrik, trükköket tanul, haverkodik, ismerkedik, keres, apportíroz, stb. Ez különben remek családi program is a szabad levegőn.

Nálam nem teher a kutya, hanem egy plusz, ami jobbá teszi a napokat. Nem muszáj vele foglalkoznom, van segítség, de nekem ez a kikapcsolódás. Nincs se tv, se net, van jobb dolgom is.

Honolilu! Igazad van, nagyon jól megfogalmaztad az alá-főlérendeltséget!

Imádom az állataimat! Mindent megadok nekik, amire csak szükségük van! De van egy hatalmas füves-fás kertünk, és ott a helyük! Nemcsak szerintem, szerintük is! És hiába rajongok értük, az állat nem való az ember ágyába. Roppant egészségtelen, sok mindent össze lehet szedni a legtisztább kutyától is! Puszi sosincs szájra, max én adok a feje búbjára, de ritkán. Asztalnál ők nincsenek jelen méghozzá azért, mert ők is akkor kapnak enni, a saját helyükön, a saját ételüket! Ha megsimogatjuk őket, utána szigorúan kézmosás, mielőtt másba belekezdenénk, ágyra, kanapéra nem jöhet, mert megvan a saját kis kosara és párnája (nem is akar a mi kanapénkon feküdni). Nagyon ritkán jönnek be a házba, de ők is jobban szeretnek kinn tartózkodni. és mi ezt támogatjuk. A kutyánk házat őriz, így ő ott akar lenni a "figyelőállásban", a macska meg halászik a kertek alatti tóban, bogarat fog, stb. Elvannak egész nap. Olyan édeni körülmények közt élnek ilyenkor tavasszal és nyáron, hogy szerintem erőszakkal se lehetne őket a házban tartani. És ha van lehetőség kiengedni őket, akkor miért ne? Csak szenvednének idebenn. És így ezt a vedlési időszakot is odakinn tudják le.

Nálunk laknak, mindent megkapnak, orvosi ellátást, ételt, tiszta, meleg fekhelyet (télen fűtött melléképületet), szerintem ezáltal ugyanúhgy ki tudom mutatni a szeretetem irántuk, mint mások azáltal, hogy a szájukból etetik, stb. Csak nálunk az egy határon már túl van.

hát mit ne mondjak jó igénytelenek lehettek, ha ebéd közben is a macska az öledben ül és a kutya meg közöttetek alszik az ágyban...

szerintem nem családtag egy állat sem... illetve mégis... de semmiféleképpen sem olyan szinten, hogy velünk aludjon (még a szobába sem jöhet be) stb stb....

és véleményem szerint nem így kell bánni az állatokkal, mint ahogyan ti teszitek...fogalomzavarban szenvedtek.