A kutya igenis családtag! Egyetértetek?

Igen, tökéletesen egyetértek veled.:)

Szerintem nagyszerűen bánsz az állataiddal!

háát egyetértek, de nem az ágyamban :p

ott nincs helye, legyen saját kis "kanapéja" :)

és cicás vagyok :)

Szerintem rosszul tetted fel a kérdést. :) A válaszadók nagy része úgyis azt írja, persze, a kutya családtag.

Inkább azt kellett volna kérdezned, hogy "Nálatok a kutya úgy családtag, hogy beszámítjátok a családi költségvetésbe őt is?"

Szerintem erre érdekesebb válaszok jöttek volna. Mert valószínűleg a nagy részük nem számolja bele a kutya kiadásait a "család" kiadásaiba, függetlenül attól, hogy természetesen családtagként szeretik.

A család tagja, de nem mindegy hol áll a családban. A legtöbb kutyával pont az a baj, hogy nem kutyaként van kezelve, hanem négylábú szőrös emberként. Nincsenek megfelelően kezelve az energiáik (nem a labda után rohangászásra gondolok, mert az minden, csak nem energialevezetés - lsd. egy terriernél).

Van egy csomó allergiás, beteg, immunbeteg kutya, az emberek meg nem értik, hogy ez hogy lehet, hiszen annyira szeretik őket.

A szeretet kevés, a saját - fajtájára jellemző - igényei kielégítése után lesz igazán jó családtag belőle és ha a helyén van kezelve.

A túlszeretés, majmolás árt az embernek, a kutyának és semmi értelme.

Írom ezt úgy, hogy van kutyám, velem él, imádom, még nem volt olyan, hogy bármilyen helyzetben cserbenhagytam volna, de ő a kutyám. Van feladata, élete, kalandjai velem.

Nem a férjem, nem testvérem és legfőképpen nem a gyerekem. Nem eszik a tálamból, nem alszik az ágyamban, nem mászik az ölembe (nem is férne el benne), és akkor foglalkozok vele, mikor én eldöntöm (ez napi min. 5 óra és lakásban él velem, tehát ha épp nem vele foglalkozok sincs egyedül).