Csak azok szülnek fiatalon akik szépek és vagányak?

Nekem ugyan nincs gyerekem és most leszek 30. De emberek! Hogy tudtok így beszélni más emberekről, akiket nem is ismertek? "Lekölykedzik" meg hasonló megnyilvánulással. Ugyan honnan tudjátok, hogy ki miért és milyen anyagi helyzettel rendelkezve vállal gyereket? És ha fiatalon szül valaki az értéktelen?

Nézzetek már magatokba, gusztustalanul viselkedtek.

Akkor elmesélem itt nagy általánosítás közepette, hogy várandós lettem 20 évesen, szültem 21 évesen és csúszás nélkül lediplomáztam 22 évesen. Emellett van egy középfokú angol és egy felsőfokú német nyelvvizsgám és most kezdtem a második fősulim. Az ismerőseim szeretnek.

Fú de értéktelen és tanulatlan ribizli vagyok, aki csak ebben látta a kiutat, mert mindig unatkozott.

"Akik későn szülnek,azoknak a buli,a tapasztalatszerzés,a karrier a legfontosabb."

Már bocsi, de nem kéne így általánosítani. Én 26 vagyok, nincs párkapcsolatom, eléggé úgy tűnik, hogy 30-on alul nem fogok szülni. És miért? Mert nem találok magamhoz illő társat. És ezzel nem vagyok egyedül!

Miért kell karrieristának vagy bulizós r*bancnak bélyegezni azt, aki nem találta még meg azt a férfit, akivel gyereket vállalna?

Szerintem meg a helyzetet nem lehet ennyire felszínesen súrolni, ahogyan Kedves Kérdezőnk tette, a helyzet ennél valószínűleg árnyaltabb.

Elgondolkodtatott az egyik válaszoló véleménye, aki a kiégést helyezte a középpontba, azaz életkortól függetlenül, fásultan, kiégve, nem szült volna. Mondván, hogy egy gyerek lelkével is törődni kell, és az a jobbik eset, ha a leendő szülő van annyira őszinte magához, hogy tudja, neki mi a sokkkk.

El tudom képzelni tehát simán, hogy 2-3 szerelmi csalódás, egy keservesen végigseggelt egyetem és anyagi bizonytalanság miatti látástól-mikulásig gürizés felzabál annyi energiát, hogy az ember lánya hallani sem akar gyerekről, amíg magához nem tér annyira, hogy reálisan türelme, figyelme is legyen hozzá.

Ez a kor, a mai körülmények, -akár tetszik, akár nem, közel sem olyan kiszámítható, mint a 20-30 évvel ez előtti, amikor nagyjából tudni lehetett, mi az a max, amit átlagemberék elérhetnek karrierben, anyagiakban, stb... Egyen életminták voltak, egyenfizetésekkel, és kevés kivétellel. Miért is ne lehetett volna 20 évesen szülni? Miről maradt le az ember lánya akkor? Kurrens egyetemről, ahová piros telefon hiányában rossz esetben be sem jutott? Mesés szocialista egyenfizetésről? Egyedül a lakáskiutalásra volt nagyobb esélyed gyerekkel, de akkor orrhosszal.

nem kellene ezt összehasonlítani a mai helyzettel, amikor mire eljutsz odáig, hogy önerőből összekaparsz annyit, hogy fel tudd nevelni kedvvel, energiával tele és nem hullafáradt fásultságban a gyerekedet, el is megy a kedved az egésztől, vagy egyszerűen lemaradsz, mert múlnak az évek.

Azokról beszélek, akik érzelmileg is intelligens lényekhez méltón nem azért szülnek gyereket pikakk, mert lemosolyogta a bugyit róluk egy vastag pénztárca, és ki tudja, ád-e még ilyet valaha az élet. vagy mert attól tartanak, hogy 10 év múlva -elvesztik egyetlen tőkéjüket: a feszes, piacképesen zsenge külsejüket.

Hanem azokról, akik saját maguk által elért viszonylagos anyagi biztonságban és jól működő családba szeretnének szülni...

...és akkor még nm beszéltünk azokról, akik soha életükben nem találkoznak azzal az emberrel, akit el tudnának képzelni kicsiben...

Nem értem, aki azon kattog, hogy aki fiatalon vállal gyereket, az azért teszi, mert b@szik tanulni, nincs értelme az életének, meg lusta, stb. Aki ilyet ír, az inkább el se küldje, mert úgy baromság, ahogy van. Lehet, hogy elfordul ilyen, de szerintem nem túl gyakori, max a C kategóriások között.

Egyébként eben a probléma felvetésben azt a logikát látom esetleg, ami számomra lejött, hogy aki népszerű, szép meg dögös, általában nem az ágrólszakadt szegény lányok-fiúk körül kerül ki, hanem akik jobban el vannak eresztve, ergo hamarabb tudnak bevállalni egy babát, míg az egyszerűbb, kevésbé jómódú emberek sokkal többet güriznek, hogy meglegyen az "alaptőke" a családalapításhoz.