Csak azok szülnek fiatalon akik szépek és vagányak?

Ez teljes mértékben iskolázottság/inteligencia és családi neveltetés függvénye! Most lehet engem lehurrogni de nézzétek csak meg, azok a lányok akik ilyen fiatalon férjhez mennek családot vállalnak nem tul értelmesek, nem iskolázottak nem találtak életcélt 3-5évig tartós kapcsolatba vannak gyakori, hogy hozzámennek életük első komoly férfijához, nem tudnak mit kezdeni magukkal ezért gyereket szülnek! Gyakran a semmibe, nem gondoskodnak kellőképp az anyagi háttérről! Megcsunyulnak, megöregednek és a hirtelen jött gondok/nehézségek megnyomorítják őket!

Akiknek van életcélja/intelligenciája és vinni akarja valamire az életbe azok nem vállalnak ilyen korán gyereket ugyanis bárki bármit mond egy mai 20-23éves tökéletesen alkalmatlan a feleség/anya szerepre! Gyakori a "lesz ahogy lesz" életszemlélet! ÉS őszinten egy ilyen fiatal nő mit tud megtanítani a gyerekének, hogy tudja az életre nevelni mikor még ő maga se tud semmit az életről!

'Ez teljes mértékben iskolázottság/inteligencia és családi neveltetés függvénye! Most lehet engem lehurrogni de nézzétek csak meg, azok a lányok akik ilyen fiatalon férjhez mennek családot vállalnak nem tul értelmesek, nem iskolázottak nem találtak életcélt 3-5évig tartós kapcsolatba vannak gyakori, hogy hozzámennek életük első komoly férfijához, nem tudnak mit kezdeni magukkal ezért gyereket szülnek! Gyakran a semmibe, nem gondoskodnak kellőképp az anyagi háttérről! Megcsunyulnak, megöregednek és a hirtelen jött gondok/nehézségek megnyomorítják őket! '

Ez az általánosítás pedig a Te intelligenciádnak a demonstrálása.

Mert sok mindent lehet sokféleképpen tervezni és megvalósítani és még akkor ott vannak az előre nem látott élethelyzetek amiket meg kell oldani és nem kitérni, elhárítani , vagy lazán megmagyarázni azt, h mi miért nem valósul meg.

A lényeg nem csak azon van ki mit tesz hanem azon is hogyan teszi.Mert lehet gyes alatt tovább tanulni ,lehet elhízni és tompán unatkozni is a gyerekkocsit tologatva.Lehet karriert építeni 4 gyerek mellet is ,hacsak nem a hátsó felével kíván szép prostikarriert befutni valami befolyásos pénzes pasi ágyasaként.

Mindent meg lehet oldani ha van , egy nagymama vagy bárki akire bizalommal számítani lehet ha a helyzet úgy hozza egy estére mert színházba menne az anyuka , vagy fodrászhoz, vagy külföldi delegáció fogadására.Aki ügyes megoldja a problémáit lazán és nem takaródzik kifogásokkal, nem magyarázkodik a körülményekre meg mittoménmire hivatkozva.

Vannak gyengébb szellemi képességűek és vannak elve rosszabb helyzetből indulók , de aki nincs híján az intelligenciának az ugyanúgy boldogul gyerekkel , családanyaként, feleségként mint az aki egyedülálló ha az adott területen amivel foglalkozni kíván kellően nagy szakértelemmel és kitartással , kreativitással és tudással rendelkezik.Anélkül meg tökmindegy, h van e gyereke ,családja ,mert akkor sem jut előrébb.

Egy ember (akkor is ha nő) kellő intenzitással akkor sem tud többet dolgozni(kb 6 óra) akármennyi időt tölt el a munkahelyén mint amennyit az egyéni biológiai háztartása és kondíciója behatárol.Ha egyik nap túlfeszíti a húrt a másik nap rá kell pihenjen és ez látszik a teljesítményén, vagy a munkája minőségén.Az otthoni munkákat pedig el lehet úgy osztani, h senki számára ne okozzon túl nagy fizikai , vagy szellemi megterhelést ha van gyerek ha nincs.

Jaj Sándor, ahogy azt Móricka elképzeli...

Hova szültem volna ugyan 22 évesen gyereket? Egyetemen tanultam tovább, nem holmi büfészakon, még a régi, rendes 5 éves rendszerben. Most diplomázom, másfél éves párkapcsolatot tudok felmutatni. Anyagilag sehogy sem állok, amit keresek az egyetem mellett arra elég, hogy az utazási költségeket, albérletemet fizetni tudjam. Nem értem, hogyan lehet példaértékű az, ha valaki 20 évesen, szinte gyerekfejjel vállal gyereket. De biztosan én szocializálódtam rosszul, mert nem ezt az életutat választottam, hogy eltartatom magam a férjemmel bármiféle diploma/szakma nélkül, esetleg anyámék nyakán élősködve szülöm a gyereket a világba... Egyesek nagyon el vannak tévedve, az már nem a Rákosi-éra, ahol a nő 20 évesen lekölykedzett és onnantól kuss volt a neve.

Mindenki úgy és azt valósítja meg amit akar és amit bír.Csak ne általánosítsatok , főleg ne intelligenciára hivatkozva magyarázkodjatok a fiatal gyerekvállalók ellen.(Egyébként én 27 vtam a párom pedig 26 amikor az első közvetlen utódom született és rá 4 évre lett még 1,mi se kapkodtuk el!)

De boldoggá csak az tehet egy embert ha szeretik és ha azt teszi ami érdekli és amihez kedve, hajlama van.Aki azt hiszi a tárgyi vagy szellemi javaktól lesz boldog anélkül , h azt szeretetben megoszthassa azokkal akiket szeret ,téved.

Adni jó, sokkal jobb mint elvárásokkal lenni amiket vagy megkapunk vagy nem.

És igenis egy bizonyos kor fölött nincs annyi türelme, energiája már az embernek a gyerekhez mint fiatalabb korban.

Csak azt próbálom megértetni ne kergessetek hamis illúziókat mert mindennek megvan a maga ideje amit akkor és csakis akkor tud boldogan megélni .Attól, h valaki kitolja a gyerekvállalást nem biztos, h jobban fogja magát érezni a bőrében később .És aki ügyes és szorgalmas az boldogul a jég hátán is.Aki pedig élhetetlen balfék , annak soha nem lesz jó sehogy, hiába is áltatja magát.Max a panaszkodásával és a kifogásaival szórakoztatja azokat akik még kíváncsiak rá:)

Nem voltam még 18se, amikor elhatároztam, hogy konkrétan egy irodában, cégnél akarok majd dolgozni. Mert ott mindenki olyan tiptop mindenben. Szakmai gyakorlat alatt is azon voltam, hogy az áhított hely minden rezdülését magamba szívjam. Güriztem a célért, csak közben ott tartottam már, hogy nem hozott lázba. 21évesen végelszámolásoknál segédkeztem, az elsőt még élveztem, az utolsó kb annyira hatott meg, mint mást amikor pisilni megy... Abban a szakmában, amit imádtam, amit szerettem, befásultam, nem hoz lázba. Figyelnem kéne most is, mert változik, de magasról nem érdekel. Amíg kergettem a célomat elfelejtettem élni. Most tanulom a 2éves gyermekemtől mi az a játék, hogy van más is mint a csillogó iroda, a tiptop megjelenés, a "harc" az életbemaradásért.

Ma már nem szülnék, nem azért mert megbántam, hanem ahogy magamat ismerném kiégve nem akarnék, mert minek.

Pár év alatt, fiatal "felnőttként" megéltem testi és érzelmi szerelmeket, eljártam bulizni, megtaláltam 1igazi barátot, és lehet nem a megfelelőnek, de igent mondtam(épp összecsiszolódunk, sikerül vagy nem rajtunk áll), "összeharácsoltam" annyit, hogy legyen mibe gyermeket vállalni. Csak az a baj, hogy egy gyermeknek nem csak fizikai igénye van, ápolni is kell a lelkét, és az aki az életben kudarcot vallott, hiába hiszi magát sikeresnek, nem fogja tudni megadni a gyermeknek az érzelemdús, kiegyensúlyozott életet.

Nem ahhoz kell ész, hogy széttegyük, meg utána nyomjunk... azt kell tudni mikor van itt az ideje, hogy széttegyük(bocsi). És ez nem függ sem a külsőtől sem az életkortól, az egyéntől függ, hogy az élet akadályait hogyan oldja meg...

/a macska kölykedzik, az ember gyermeket vállal, csak a miheztartás végett/

16:14: neked az a bajod, hogy nem tudod megerteni, hogy te eled az eletedet x modon, mas meg y modon es egyik sem jobb vagy rosszabb a masiknal, a szemelyen mulik, hogy ki hogy boldog. Remelem, hogy megprobalsz megszabadulni ettol a begyepesedett gondolkodasmodtol.

Az voltam, aki irta, hogy most csinalja a 3-dik diplomajat, 3 nyelvet beszel es kulfoldon el (22 evesen szultem).

Én nem 16:14es vagyok, de teljesen egyetértek vele! És nem gondolnám, hogy begyepesedett a sokkal inkább reális a gondolkodásmódja!

És én a te esetedet gondolom nagyon ritkának, ugyan akkor minden elismerésem, hogy neked sikerült!

De azért nem kellene azokat támadni, akiknek ilyen-olyan okok miatt, de eszük ágában sincs 20-24 évesen családot vállalni!

Mindenki élje úgy/csessze el úgy az életét ahogy akarja! Ez ilyen egyszerű!