Úgy érzem, a férjemnek inkább az egyik státuszszimbóluma vagyok a barátai előtt, mint felesége, túlreagálnám?
2 éve vagyunk házasok, nagyon szerettük egymást mindig, meg tiszteltük, csak már úgy érzem, az utóbbi időben akármit csinálok, az nem elég neki. Annyit kell tudni róla/rólunk, hogy a férjem gazdag családból származik, az apjának jól menő cége van, az anyja is olyan, mint valami bárónő. Az én apám egyetemi tanár, anyám pszichológus, a nagyszüleim is tanárok, szóval egy átlagos, hétköznapi családban nevelkedtem, sosem volt meg nálunk ez a felsőbbrendűség érzet. Az egyetemen ismerkedtünk meg, mindketten üzletire jártunk, csak Ő felettem 2 évvel. Jó nevelést kapott, intelligens, helyes, szóval azonnal beleszerettem. 3 év után összeházasodtunk, közösen vettünk egy házat és szépen éldegélünk már 2 éve. Illetve szépen éldegélnék én, ha nem érezném úgy, hogy minden téren tökéletesnek kell lennem a barátai, meg az ismerősei miatt. Dolgozom egy cégnél, miután hazaértem, mindennap főznöm kell változatosan, persze reform ételeket, mert szénhidrátot, meg csirkén kívül más húst nem eszik, aztán megvárni, míg hazaér, közben kivasalni az ingét, elrendezni a papírjait, utána pedig elmenni vele futni, vagy egyedül konditerembe, mert ha nem megyek, rám szól.
Kezdetektől szívesen megcsinálok neki akármit, ha azt kéri, hogy főzzek valami extra bonyolult dolgot, akkor addig kínlódom, míg meg nem lesz, azonban ez egészen addig nem volt probléma, míg azt nem mondta, hogy ezt meg KELL tennem. Meg KELL tennem, hogy minden hétvégén idehoz vagy 20 barátot, akikre főzni kell, figyelni, meg KELL tennem, hogy minden reggel azzal kezdjem a napot, hogy elmenjek futni, aztán még este külön vele is, meg KELL tennem, hogy addig várok, amíg Ő haza nem ér, ha előbb elmegyek valahova, akkor keres egész délután, hogy hol vagyok. Mások előtt olyan, mintha "felvágna" velem, hogy én milyen jól tudok főzni, meg amellett, hogy itthon mindent megteszek érte, még jó karrierem is van, ráadásul milyen szép vagyok, nincs rajtam felesleg, van ízlésem. Akármikor jönnek hozzánk, ezt kell folyton hallgatnom, természetesen nem azzal van bajom, hogy büszke rám, hanem azzal, hogy ha már egy kicsit is másképp csinálom a dolgokat, akkor furán néz, ilyen csalódottan vagy nem tudom, például nem kedvelem az egyik barátja barátnőjét, mert lekezelő, és elvárja tőlem, hogy kedves legyek, mosolyogjak, mutassam meg neki, hogy sokkal jobb vagyok nála. Mintha versenyeznem kéne másokkal, azért hogy Ő nyertes legyen a barátai szemében.
Ezek a dolgok nem elviselhetetlenek, természetesen nagyon szeretem és tisztelem Őt, csak nekem sincsenek mindig jó napjaim, nem tudok folyton a topon lenni, van, amikor legszívesebben pizsamában mászkálnék egész nap a házban. Megbeszéltem már ezt Vele, azt mondta, hogy nem gondolja úgy, hogy felvágna velem, csak szereti, hogy minden téren tökéletesen helytállok. Szerintetek túlreagálom ezt az egészet? Történt már veletek hasonló, éreztetek már így?
válasza:Kedves Napietus!
Érdekes, az én párom például imád főzni, pedig ő a férfi! Miért lenne csak és kizárólag egy nő dolga a főzés, főleg, ha a másik is szereti csinálni?
Itt nem arról van szó, hogy nem jó megfelelni a másiknak, persze, hogy jó. De itt kényszeres megfelelést érzékelek a kérdező részéről. Főként, mivel mindketten dolgoznak, a házimunkák is közösek. Vagy szerinted a nő dolgozzon a melóhelyén, dolgozzon otthon, szolgálja ki a férjét, meg a férje barátait, mosolyogjon a számára nem szimpatikus emberekre is, miközben az alfahím dicsekszik az asszonnyal? Hol itt a kölcsönösség, hol itt a munkamegosztás, hol itt a másik tisztelete??? Az ember lánya nem egy darab hús, amit mutogatni kell!
Kérdező, beszélgess a férjeddel, hogy ne uralkodjon rajtad, ne parancsolgasson, és hogy te is szabadon csinálhasd néha a dolgaidat. Önálló ember vagy!
Elvileg a felesége, a társa lennél, könyörgöm, de mindabból, amit leírtál, csak egy uralkodni vágyó hím rajzolódik ki számomra, aminek a FÉRFIHEZ semmi köze!
válasza:még1: az én férjem nem ilyen,és még így sem tudok olyan szuper lenni 2 gyerek mellet ahogy szeretnék.mert most pl mindenki beteg.rohanok egyik gyerektől a másikig,a lakás romokban. ő ezt hohgyan tolerálná? ne rubint rékából meríts,mert neki házvezetőnője,kertésze,bébiszittere van. úgy könnyű tökéletesnek lenni.
és még annyi: a szeretet felemel,nem megnyomorít. szeretetteljes kapcsolatban nincs alá-fölérendeltség. nem akarja senki a másikat átformálni,az akaratát ráeröltetni. az igazi kapcsolat kölcsönös tiszteleten alapul.
mi lenne ha elkezdenél te elvárásokat támasztani felé azzal kapcsolatban amivel ő foglalkozik? pl ha ő nyírja a füvet,mond meg neki h te japánkertet akarsz,h büszke lehess rá. vagy te mostantól minden nap 2x akarzs szexelni,h büszke lehess rá. jobb állása legyen,ahol magasabb a beosztása,h büszke lehess rá.
tudod,szomorú ez az egész. azért legyen büszke h van egy klassz csaj,aki szereti őt,hűséges hozzá,tiszteli. ehhez képest ő folyton bizonyítékokat akar tőled. siralmas. én nagyon sajnállak,komolyan. de őt is. lehet h otthon ő ezt látta nem?
ismerek hsonmló családot. a csaj a folyton megfelelni akarás miatt csont és bőr. kifelé szupercsalád,bent rohad az egész. a lány titokban az exével beszélget,h legalább valaki legyen aki azért szereti aki,nem azért mert szupernő.
ott a fiú apja ugyanilyen. az apuka vagy 100kg,mindenkit leordít,egy bunkó tahó-milliomos f.asz- a felesége meg egy csontváz. a fiú másolja a családi mintát. a lány mást látott otthon,így szenved,de már egyre jobban hasonlít az anyósára.
gondold át mit akarsz? nem leszel örökké fiatal,sem szuperszexi,akkor mi lesz? folyton ezért akarsz görcsölni?
válasza: válasza: válasza:A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 15:14
Koszonom mint no Neked a pontos leirasat a tarsaseletnek. Ket ember egyenjogu egy hazassagban, nem az egyik letiporja a masikat, az meg hagyja mert hat 'szereti".
napietus,
29 evesen, a mult szazad elmeletet fujod itt. Bocsanat, de igazan nem ertek Veled egyet. Foleg, hogy a ferjed fizeti a segitseget. Hmmm, A holgy is dolgozik, de ha nem is, egy ferj nem eltartonak van a hazban, hanem kozosen elni a bevetelbol.
válasza:Hétvégén a férjem kitakarította az egész lakást mert jöttek a szüleim, én meg tanultam.
Azt hiszem megyek, és csinálok egy oltárt neki.
válasza:Nekem akár van párom, akár nincs, rendszeresen eljárok futni. Mert magamnak teszem, úgy érzem, nekem ez jár, és magamtól kapom a legnagyobb elismerést. Másoké is jóleshet, de a legfontosabb, hogy magadért tedd.
Ez a fura az egészben. Hogy ha te futni jársz, jól nézel ki, és megdicsér, az normális. De az, hogy el KELL menned futni, és utána dicsér... ez fura. Mintha megpaskolnád egy kutya fejét, amiért visszahozta a botot.
válasza: válasza: válasza:Napietus! Tégy belátásod szerint!
Ám nagyon el vagy tévedve! Az szerinted munkamegosztás, hogy a másik anyagilag (többet) segít, bár te gürcölsz meló mellett, mint egy rabszolga? És ha már gyerek is van? Akkor a nő dolgozzon, nevelje a gyereket, vezesse a háztartást, meg pattogjon a férjének, mert ő többet keres? Frászkarikát!
Intelligens párok/házastársak között fel sem merül, hogy "jujj, te dolgozz többet otthon, mert én keresem a nagy lóvét". Házasságban amúgy is minden közös nem? (Elvben legalábbis.)
Meg mi az, hogy a férfi láb alatt van? Fogyatékos az a férfi vagy egy kisgyerek szintjén van? Miért lenne láb alatt? Ugyanúgy felnőtt, intelligens ember, mint egy nő. Amit egy nő megtud csinálni, azt egy férfi is. (Pl. mosogatni, teregetni, porszívózni)
Ne érts félre, én is szeretek a páromról gondoskodni, kvázi "kiszolgálni", mert bennem van ez ösztönösen. Na, de ha már ezt elvárná, meg "kellene" csinálnom, akkor tuti nem csinálnám meg. Senkinek sem leszek a cselédje és pont. Basszus, ha csinálok neki egy szendvicset, még azt is megköszöni. Sőt, még a szexet is megköszöni minden alkalommal. Szeret és tisztel engem, tudom és érzem. Amúgy se hagynám, hogy bárki uralkodjon felettem, és ezt ő is tudja. Ugyanakkor tény, hogy nem papucs, férfi a javából! Mindketten úgy gondoljuk, hogy ezek a dolgok kölcsönösek kellenek, hogy legyenek.
Egyik előző válaszolónak: köszönöm, hogy megdicsértél. :-) Mindösszesen úgy érzem, hogy ez így normális. Nem elvárunk dolgokat egymástól, hanem segítjük egymást mindenben.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!