Úgy érzem, a férjemnek inkább az egyik státuszszimbóluma vagyok a barátai előtt, mint felesége, túlreagálnám?

Pfff... erre szólni se nagyon lehet mit.

Ezt szokta meg, te megy hagyod magad irányítani.

Addig tegyetek rendet, amíg nincs gyerek, mert akkor az első hónapokban kisebb gondod is nagyobb lesz, mint a futás, természetes, ha nem tökéletes az alakod, később a gyerek se fogja ezt "tolerálni", egy két éves képes felfordítani az egész lakást tíz perc alatt. Akkor se az lesz a legfontosabb, hogy órákat gályázz, meg főzőcskézz.

A házasság nem lehet ilyen alá-fölérendeltségi viszony, ez inkább iszony, már bocs. :S

Egyenrangúak és egyenjogúak vagytok, normális esetben.

Itt erről szó sincs, a legtávolabb álltok tőle.

Szerencsére nem agresszív, egész jól kijöttök, de ez csak a szerencse, és semmi több.

Tényleg jól gondold meg, és kérdezz is rá nála, hogy ezeket hogy gondolja a jövőben, ha közös gyereket is akar?

Akartok egyáltalán?

Egyébként nem kizárt, hogy fel fogsz lázadni idővel, és ott fogod hagyni, hogy végre szabad lehess.

az elején én is úgy éreztem, hogy túl sok helyen kell helytállnom. csak nálunk rosszabb volt, mert a férjem nem mondta ki ezeket a dolgokat, csak láttam rajta, hogy valami nem tetszik, és nekem kellett rájönni, mi az :) hidd el, hogy ez a rosszabb. annyiból könnyebb volt, hogy nálunk otthon is ez volt, minden nap finom vacsi, hétvégente vendégség, vadász szezonban nemritkán 20-25 fő. szóval elvileg természetesnek kellett volna lennie, hogy a férjemmel ugyanez megy tovább. DE: én otthon apu pici lánya voltam, "kislányom, Te csak tanulj" stílusú neveléssel. ha valamit segítettem, megdícsértek, de sosem követelték meg a szüleim. szóval 1-2 évig nehéz volt, amíg belejöttem, az első ilyen nagyobb vendégség levezényléséhez 3 fős segítségre volt szükségem :) ma már ketten megcsináljuk nevetgélve, lazán egy asszonnyal.

szóval belejössz, ne aggódj! természetessé válnak majd ezek a dolgok Neked is, mint a levegővétel, vagy az esti fogmosás :)

29/N

Hm. Pont ezt akartam javasolni.

1, Beszélj vele erről.

2, Tarts olyan "szünnapokat", amikor egész nap pizsamában mászkálsz a házban.

Te meg lelőtted mindkettő poént. ;)

Igen, van ilyen. Lehet, ő észre sem veszi, vagy ez olyan minta a családjában, amit Ő természetesnek tart. Neked kell szólni érte, kiállni magadért, küzdeni ha kell. Más nem fogja megtenni helyetted. Van szavad, beleszólásod. Használd! Később csak hozzászokik, és nem fogja érteni, miért mész el tőle? Ha most meghúzod a határaidat, akkor Ő is könnyebben fogja azokat tiszteletben tartani. Vagy elválnak az útjaitok még idejében, mielőtt sokkal nehezebb lenne. Nem érzem a soraidból azt, hogy túlreagálnád. Teljesen jogos és adekvát reakció egy ilyen helyzetben.

A volt férjem velem is ezt csinálta, aztán közben meg kiderült, agyba-főbe csal. A főnöke meg a kollégái előtt meg villogott velem.

No comment...

Én is most tisztáznám a dolgokat. Pl. Este hazamégy, nem főzöl, csak melegítesz valami maradékot, vagy útközben veszel valami készételt és azt teszed az asztalra. Máskor más valami házimunkát nem csinálnék meg. Ha szépen, kulturált módon teszi szóvá, akkor lehet neki mondani, hogy segítsen be, mert egyedül nem bírod. A munkahelyeden te is ugyanúgy ledolgoztad a magad 8 óráját mint ő, akkor az otthoni meló is legyen közös.

De mi van, ha nem szépen teszi szóvá, hanem esetleg kiderül, hogy olyankor (amikor nem úgy történik valami, ahogyan azt ő elképzelte) elkezd durva lenni? Mert valóban, ha lesz 1-2 baba, akkor már egymagadnak biztosan nem lesz könnyű a megnövekedett munkát ellátni.

Most kell kideríteni, kipróbálni, hogyan reagál olyan esetben!!!!

ha nem akarsz így élni minek csinálod??? nehogy már ő mondja meg milyennek kell lenned! állj ki magadért!! komolyan mit vársz tőlünk? ezt neked kell megoldani! legyél végre felnőtt,mert úgy viselkedsz mint egy kisgyerek,aki folyton meg akar felelni apukának. és a férjed ezt szépen kihasználja. sz.ard le h szerinte kivel kellene kedvesnek lenned,h h kéne főznöd meg ilyenek.

nőj fel!