Hogyan ne rontsam el, hogyan vezessem rá?
Nemrég lett egy új párkapcsolatom. Viszont az előző kapcsolatomban az exem nem akart semmilyen házimunkát sem csinálni, mondván az női munka és nem lesz belőle papucs. NA jó én is hibás voltam, mert hagytam. Szinte elvárta, hogy körülugráljam... Amikor nálam találkoztunk, akkor megette az ebédet, aztán kijelentette hogy megy a haverokkal lógni, focizni ...stb. Nekem ez irtó rosszul esett, hiszen a kaját összeütni nem öt perc volt és azt hittem hogy együtt töltjük majd a délutánokat. Sőt, még mosogatni sem állt volna be, hanem csak bebiggyeztette a mosogatóba a tányért "azt oszt kész" volt. (mintha otthon lett volna) Sokat veszekedtünk ez miatt is és úgy döntöttem elegem volt ebből az életvitelből, így szakítottam vele.Tanultam a hibámból, hogy ilyen még egyszer nem lesz, mert nem hagyom. Most új párkapcsolatban vagyok és már megint kezdem észrevenni az apró jeleket, vagyis próbálkozik a párom hogy ő is meddig mehet el. Már szóltam neki kedvesen hogy ez így nálam nem nyerő, de mostanában már csak mosolyog rajta(m).
Mit tegyek? Vagy mit mondjak hogy ne ugyanabba a mókuskerékbe jussak vissza?
24N
Nézzétek. Amíg nem ismeritek fel azt, hogy erőszakkal nem mentek semmire, addig saját magatokkal toltok ki. Azzal, hogy engem ironizáltok, azzal csakis saját magatokat bosszantjátok. Ha így okés, nyugodtan. Én tudom miért teszitek, ezért nem veszem magamra.
Eddig is a saját tapasztalataimat mondtam, eddigi 15 éves házasságomból. Szóval ha nálunk valakinek nincs kedve megcsinálni valamit akkor a másik nem nézi rossz szemmel, hanem megcsinálja szó nélkül. Ha nem, akkor sincs semmi gond. Sem szóban, sem gondolatban eszünkbe nem jut a másikra kígyót békát mondani és erőszakosan rákényszeríteni.
Amúgy is tisztában vagyunk azzal, hogy ha valami nem tetszik, akkor csakis saját magunkat bosszantjuk vele és ezért nem tesszük a másikat felelőssé, mert tudjuk, hogy csak is magunk állunk így hozzá.
Tehát azért, mert éppen olyan hangulatban vagyok, hogy felbosszantom azon magam, hogy a gyerekek felrobbantották a nappalit és én meló után arra megyek haza, hogy a feleségem a tv-t nézi nyugodtan, nem teszem a saját idegességemért felelőssé a páromat. Én döntöttem úgy, hogy felhúzom magam és ezt mindketten tudjuk.
A saját harmóniádért, nyugalmadért nem teheted felelőssé a párodat, hiszen Te vagy az, aki így gondolkodik. Nem a másik bosszant fel, hanem saját magadat bosszantod a gondolataid miatt.
Tehát ha az az elképzelésed az életről, hogy a másiknak úgy kell ugrálni, ahogyan te fütyülsz, akkor azt hiszem eléggé lebecsülöd saját magadat, amit ezzel az uralkodói szereppel szeretnél kivívni magadnak. Amúgy pedig a másik ezt megérzi és szarik rád. Így ne csodálkozz azon, hogy nem az történik, amit Te szeretnél.
Valószínű, hogy ez a rendmizéria csak csepp a pohárban és még ezer hasonló ilyen dolog van még az életedben.
Amint belül, olyan kívül.
Te ABSZOLÚT NEM ÉRTED miről írok! Sőt tovább megyek! Nem is akarod megérteni!
Azért azt szívesen megnézném, ha a kedves kis feleségednek több évig nem lenne kedve hozzászagolni a háztartáshoz, azt is megnézném, hogy milyen pofit vágnál, mire hazaérsz és kajálnál, de se tiszta kés se tiszta tányér nincs, az asztalon 3 halom morzsa (és nem morzsaszemekről van szó) a padló az előző nap leejtett lekvártól még mindig ragad, az is csupa morzsa, és a hűtőn penész szag uralkodik, a tea teteje meg van penészesedve és még sorolhatnám....na igencsak megnéznélek, hogy URASÁGOD 10 órás munka után vajon neki áll-e rendet tenni mert a kis feleségednek már egy ideje nincs hozzá kedve!? Na erre varrj gombot!!! Azt ne mondd hogy neki állnál takarítani, gyereket nevelni és a többit, mert azt úgysem veszem be!
13:33
Én értem amit írsz, arra viszont kíváncsi vagyok, hogy ha a kérdező 20:42-es válaszában leírtakkal találkoznál pl. azt hogy oldanád meg? Vagy csak azzal az egyszerű dologgal mondjuk, hogy te nem mosod el magad után a tányért, de a feleséged sem fogja, mert ő úgy érzi ez nem az ő dolga.
Nem kötekedésképp, de tényleg kíváncsi vagyok.
Kedves Kérdező!
Te mitől félsz? Ezt kell kiderítened. Lehet neked nem is a rendetlenség és a rendetlen párod a baj, hanem ez neked egy jó kis "fegyver" hogy felhívhasd magadra a figyelmedet. Amiket leírtál, egyre jobban ezt érzem. Az agressziód és az ellenállásod erre utal.
Egyszerűen jó alkalmak arra, hogy kisebbrendűség érzésedet kompenzáld azzal, hogy a melletted lévőt leértékeled, azaz belekötsz. A rend dolgokkal.
Tudod ez rengeteg konfliktushoz vezet. És akkor a nyugodt, boldog párkapcsolatról nem is beszélve.
Azért térek ki ezekre, mert átlátom a helyzeted és sajnos a rendetlenséggel kapcsolatos ürügyeid csak színjáték. Amíg a másik figyelméért harcolsz, addig ilyen és hasonló színjátékokat kell eljátszanod.
Na de ne menjünk ennyire előre.
13:33!
Felvennék egy házvezetőt.
De a feleségemet nem bántanám érte.
De persze tudom, hogy a legtöbb embernek megvan az elképzelése, hogy mit kell csinálnia a másiknak. Csakhogy ez a félelem eredménye. De ehhez azt hiszem sokat kell még a kedves kérdezőnek tanulnia. Pontosabban meg kellene értenie saját magát, miért viselkedik így ahogy. Nekem ez nem gáz, mert semmi közöm hozzá. De ő kérdezett.
De mint mondtam, ha meg akarja oldani, ahhoz előbb magában kell változtatni, mert ameddig félelemből, dühből, feszültségből akarja megoldani, csak rontani fog a helyzeten.
Ha megérted magad, és a társaidat, akkor nem fogod elítélni, mert ismered a viselkedésének okát.
Így nem lesz hatással rád a másik. Sőt, senki. Nyugodt maradsz és a megoldás azonnal létrejön. De nyomás alatt ez elmarad.
Fogalmam sincs hogy te honnan veszed azt hogy én félek, meg görcsölök. Még mindig úgy érzem hogy csak mondod és mondod a magadét, ami "kissé" ironikus hisz azzal jössz "hogy értsek meg másokat és fogadjam el olyannak amilyenek", közben meg te nem akarod megérteni mit mondok.-.. ja és persze azért nem fogok mások után takarítani (ami csak egy példa volt) és a többit dolgot megcsinálni, mert régebben az anyjuk az egy szem fiúk se_ggét is kinyalta otthon.
Azért még mindig kíváncsi vagyok arra hogy ha nem telne házvezetőre, vagy takarítónőre akkor azt hogy is oldanád meg? Mert ugyebár a "fogadjunk fel egy takarítónőt" az szép kibújás volt a kérdés alól. Illetve ha egyedül lennél (mint igénytelen pasi) egy lakásban, akkor ezeket a dolgokat egyedül is elintéznéd nem, vagy rád "rohadna" a lakás?
Vagy ha ennyire "értesz" a kapcsolatokhoz, akkor a következő szitúra mit reagálnál? (tényleg kíváncsi vagyok)
Tegyük fel albérletben laksz, 3 lakótársaddal. Éppen kajálsz az asztalnál, a lakótársad (4 évvel fiatalabb nálad) pedig mosogatja a saját(!) holmiját. Majd azt mondja, hogy "add már ide azt a konyharuhát". Mondom még egyszer éppen kajálsz és éppen emeled a szádba az ételt. Igen, van az asztalon egy konyharuha, de a pulton is van egy (ami közelebb van hozzá), de ő mégis azt mondja hogy "add ide már azt a konyharuhát". Tehát még az a szó ki sem esik a száján hogy "légyszíves". Na erre mit lépsz?
(pl: én baromira utálom, ha a kajálásom közepedte (is) csicskáztatnának, illetve ha ő egyedül lenne az albérletbe, csak valahogy megoldaná ezt a nagy "krízis" helyzetet, valamint, miért nem tudja ő elfogadni azt hogy most éppen kajálok, és nem érek rá az ő kénye kedve szerint cselekedni, nemde????) Szóval Te ilyen esetben mit is tennél?
Odaadnám, mivel engem az ilyen nem érdekel, akár eszek akár nem.
Ha pedig olyan lennék mint te akkor meg nem adnám és kész. Mit számít ez? ennek semmi értelme, hogy bosszantsam magam, vagy bárki.
oké, de akkor nem érzed hogy csicskáztatnak és átgázolnak rajtad az emberek? Vagy hogy azt lesik állandóan hogy hol és mikor tudnak kihasználni???? Vagy te annyira elnyomod magad, hogy a hétköznapi mókuskereket taposva észre sem veszed mikor "ilyen aranyos kommunikációs játékot" játszanak veled?
(amúgy a fenti szitú megtörtént, én akkor azt mondtam, ha kell akkor vedd el, nem foglak kiszolgálni. Erre meg az volt, hogy : kössz szépen -igen erősen megnyomva- és még neki volt feljebb)
Krisztián, a Te nézeteddel hogy működik mondjuk a mosogatás kérdése? Persze nem egy "bejáratott" házasságban, hanem egy kapcsolat vagy egy házasság elején. Pl. a férfi nem mosogat el maga után. Mit tegyen a nő? Nem akarja elmosogatni utána, valószínűleg jól sejtve, hogy ha szó nélkül megteszi, akkor ebből rendszer lesz, és előbb utóbb lehet hogy cseléd lesz belőle. Hát megkéri a férfit, hogy mosogasson el maga után. Ő vagy megteszi, vagy nem. De mi van, ha nem? Innentől elvárás lesz, hogy márpedig mosogasson el maga után. Mit lehet tenni? Mégiscsak elmosogatni utána, és belekerülni ebbe a csapdába? Vagy "lecserélni" a férfit? Azért ez mégsem egy olyan hatalmas változás.
(persze a sztori lehetne fordítva is, a nő nem mosogat alappal)
Megint csak kíváncsiság :)
(Őszintén szólva épp tanulom ezt a "ha valami zavar, a hiba bennem van, nem a másikban" dolgot, ezért kérdezem.)
16:36!
Pontosan erről van szó! Pont ez az amiről írtam. Akkor ezek szerint (valaki(k)nek mégiscsak) átment az üzenet. :)))
Ilyeneket kedves Kérdező nem érzek. Engem nem lehet csicskáztatni, mivel ilyen nem létezik, csakis a fejedben. Te döntöd el, hogy csicskáztatásnak értékeled egy másik ember kérését, vagy sem. Azt, hogy ennek értékeled, tudom mi az oka, de ez más másik téma. Annyit róla, hogy egy általad kreált sztori az egész, ami csak a te fejedben létezik.
Kihasználás dettó.
Elnyomni magam??? :) Neeeeem Félreértesz! Nagyon nem értesz.
Tudod, amikor nem teszed a nyugalmad, a boldogságod az örömödet és az egész életedet függővé mások cselekedetei miatt, még akkor sem, ha neked is, mint mindenkinek meg van a tökéletes elképzelése arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak és benne az embereknek, akkor érted meg, mi az hogy tökéletes nyugalom és szabadság. Akkor ki tudsz lépni abból, amiben most kínlódsz. Addig nem. És ebben a jelen téma, a mosogatás, a csicskáztatás, a rendcsinálás a kihasználás és amiről eddig folyt a beszélgetés, csak színjáték, egy sokkal mélyebb ok miatt.
16:36-os kérdező!
"Krisztián, a Te nézeteddel hogy működik mondjuk a mosogatás kérdése? Persze nem egy "bejáratott" házasságban, hanem egy kapcsolat vagy egy házasság elején. Pl. a férfi nem mosogat el maga után."
Válaszom az előzőekben találod fentebb és ehhez semmi köze a házasságnak. Sem, hogy kezdeti, vagy bejáratott. Azért nem látjátok át, miről beszélek, mert a hagyományos életfelfogással, amiben felnőttünk, amit belénk programoztak, nehéz azt átlátni, hogy csak akkor működnek a dolgok, ha nem erőszakolom. Persze, hogy nehéz megérteni, hiszen azt hallottuk állandóan, hogy mindenért meg kell küzdeni, semmi sincs ingyen stb. Én is ebben nőttem fel. Semmit nem kaptam a pi-fenekem alá. Sőt azt is hallottam állandóan, hogy az olyanok, akik mindent egy szóra megkapnak a szüleiktől, azok biztos hogy tisztességtelenek, stb.
EZ EGY HÜLYESÉG!
Semmiért nem kell küzdeni. Egyszerűen és lazán, erőfeszítések nélkül el lehet érni, csak ismerni kell, hogy mindez hogyan lehetséges.
Mielőtt félreértenétek, saját életemről és a benne lévő tapasztalataimról beszélek.
Amíg nem ismered fel, hogy erőlködve, kényszerből nem tudod elérni a célod, hogy addig csak a konfliktust és a kínlódást növeled. Addig ezeket kérdezed, és mondod, amiket nekem leírtál, leírtatok. Csak ezen keresztül láthatod az életed. Legyen szó rendről, párkapcsolatról, akármiről.
A téma, amiről a kérdés is szólt, csak egy ürügy egy sokkal másabb szándék miatt, amit fel kell ismerni. Ez pedig kemény dolog. De elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsd, miért húzod mindig ugyan azokat a lapokat magadnak.
Azaz, hogy például, ugyan azt a típusú pasit/csajt fogom ki mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!