Túl sokat agyalok a nevelőanyámmal való kapcsolatomon, mit tehetnék ez ellen?

Nemrég költöztem apukámhoz, ahol ott van a barátnője és a fia is. Szeretek ott lenni, de nagyon félek, hogy a hirtelen felbukkanásom megzavarja a nyugalmukat meg hogy konfliktust okoz.

Ez nagyon kihat a gondolataimra.

Most vettem észre, hogy minden egyes apró megmozdulásom előtt, ami kihathat rájuk (kimegyek a fürdőbe, kajáért, innivalóért a konyhába megyek...), átgondolom, hogy milyen veszekedést szülhet ez a nevelőanyámmal. Amióta ott vagyok, még csak egyszer szólt rám valami miatt, ami nem volt igazságos, ennek ellenére én mégis napi öt-hat scenáriót alakítok ki magamban és ez nem normális.

(Tényleg szokott igazságtalanul belém kötni, mert rosszul esik neki, hogy azt kell látnia, úgymond jobb vagyok, mint a kisfia. Ő velem egy idős és a tökéletes ellentétem, eléggé idióta egy gyerek.)

Minden gondolatfolyamban végig gondolom, ki mit mond, és hogyan vágom a képébe az én igazamat. Ez nem normális, és szeretném valahogy megszüntetni. Egyrészt a gondolatokat is és a félelmet is a nevelőanyámtól.

Mit tegyek?