Hogyan javíthatnék az apámmal való kapcsolatomon?
Sajnos nem valami jó a kapcsolatunk. A legnagyobb gond talán az hogy a szüleim 6 éves koromban elváltak és elég keveset találkoztunk, ráadásul van egy élettársa akit, nem igazán tudok elfogadni és úgy érzem hogy valamilyen szinten közénk áll. Nem tudunk ketten elmenni sehova anélkül hogy ő ne lenne ott. Emiatt sajnos nagyon megromlott az apámmal a kapcsolatom. Nincs közös
témánk sem és beszélgetni sem tudunk csak esetleg felszínes dolgokról. Ezt már megbeszéltem vele is és az élettársával is, de sajnos nem jutottunk előrébb.
A válaszokat előre is köszönöm.
17/F
esetleg kérd meg anyukádat hogy beszéljen velük. vagy ülj le velük mégegyszer és beszéljétek meg újra. ha azután sem változik semmi akkor egy ideig ne járj édesapádhoz és lehet észbe kap hogy hoppá hisz elveszítettem a fiamat a saját figyelmetlenségem miatt.. Ha nem akkor meg egyszerűen nem érdemel meg téged.
Ja és mondd meg a nőnek hogy szeretnél apukáddal együtt lenni kicsit és beszélgetni vele. mert szeretnél vele kettesben is lenni.
Apukádnak meg mondd meg hogy szeretnél vele apa-fia viszonyt. Jobban meg kéne ismerned hogy legyen közös témátok.biztos van olyan dolog amit mindketten szerettek, hisz édesapád :)
Sok sikert! :)
válasza:sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem lehet senkire sem ráerőltetni azt, amit nem akar!
Azt hiszem, hogy lehet, hogy érzi, hogy a viszonyotok nem kielégitő, de nem tud ő sem mit tenni, esetleg nem is érzi, mert egyszerűen nem egy "jó" apa tipus, és őt teljes mértékben kielégiti ez a felszines kapcsolat.
Magad részéről megtettél mindent, beszéltél vele, nem változott semmi, valószinűnek tartom, hogy ezután sem fog.
Nem kell az élettársát hibáztatnod a kapcsolatotok milyensége miatt, egy jó apa tud különbséget tenni, és elválasztani ezt a két dolgot egymástól.
Ha őt okolod, még jobban elidegenited magadtól apukádat, tehát pont az ellenkezőjét érnéd el, mint amit szeretnél.
Azt mondanám, hogy egyenlőre érd be ennyivel, hátha később, ha te is felnőtt leszel, másképpen fog tudni viszonyulni hozzád. Van ilyen, hidd el, nem ő az első, sem az utolsó, aki egyszerűen nem tud mit kezdeni egy gyerekkel, ennek az okait pedig kár is lenne kutatni.
válasza:Én is ebbe vagyok de én azt mondom anyukáddal ne beszélj, illetve beszélj de ne ő beszéljen apuddal, csak a kavarás menne..Ne csinálj olyat se hogynem találkozol vele utána egy megbizhatatlan ember leszel szemébe és utána még jobban nem fogsz vele tudni beszélni..:( Nehéz ügy nagyon is..Probálj meg vele beszélni hogy kettesbe találkozni akarsz ha sikered lesz akkor belemegy csak itt jön be a kavarás, élettársa valószinű érezni fogja hogy elakarod venni tőle ami hülyeség de magyarázd meg neki valahogy..Nekem nem sikerült vele megbeszélnem ezt soha és nagyon nagyon bánom még mindig..
Remélem neked több sikered lesz.
Az élettársával már beszéltem hogy szeretnék vele többet együtt lenni de hiába. Apámnak is mondtam hogy szeretném ha jobb lenne a viszonyunk, de nem változott semmi. Nem arról van szó hogy nem szeret, mert tudom hogy nem így van (és ezt nem csak bebeszéltem magamnak), de ennek ellenére mégis mindig olyan feszélyezve érzem magam mikor együtt vagyunk.
Például ha kocsival megyünk valamerre akkor is a 15 perc alatt körülbelül 4-5 mondat elhangzik maximum és tudom hogy tennem kéne valamit de egyszerűen nem tudok mit mondani.
válasza: válasza:20:48 vagyok
Őszinte leszek szerintem apukád téged mikor kicsi voltál le se szart...csak mégis ő volt az apukád és most is ezt fent akarja tartani hogy húh én milyen jó apa vagyok. Biztos hogy szeret de egyszerüen nincs közös élmény,téma,bizalom köztetek szerintem.. Te se tudsz rá úgy nézni hogy ő az Apukám aki mindig ott lesz nekem és ő se tekint rád úgy ahogyan kellene.. De remélem téved..:(:(
válasza:Az az igazsag hogy nagyon hasonlo cipoben jarok.Az en anyukam 9 eve meghalt,apamal azota nagyon rosz volt a viszonyom keveset lattam es ha lattam is ugy ereztem a mostoham keresztbe tesz.
Nekem az ido nagyon sokat segitett mert az en apam nem hogy nem torodott igazan velem hanem inkabb meg melyebre taszitott ha tudott,de akkor is labra altam es megmuttatam neki kepes vagyok nelkule is teljes eletet elni.Pedig mikor ez elkezdodott meg csak 20 eves voltam es anyam elment, apam meg nem torodott velem.penzem nem volt a hazaban meg csak az o felteteleivel maradhattam volna.Hat elmentem es akar hanyszor elokott en talpraaltam.Nagyon nehez volt es olyan sebeket ejtett a lelkemen amik talan soha igazan nem gyogyulnak be.
Most 9 evre ra ok lettek azok akik igyekeznek jobba tenni a kapcsolatunkat.Mostmar barmit megtenne azert hogy megbocsassak valahol meg is tudtam bocsajtani de a szivem meljen meg mindig verzek.Valahol egy picit a sors helyre is tett mert azota sokkal bolcsebben latom az eletet.
Te meg nagyon fiatal vagy es meg nagyon fajdalmas dolgok maradhatnak a lelkedben ha nem probalsz meg harcolni apad szereteteert.
En a helyedben nyilt lapokkal jatszanek amit gondolsz, erzel el kell hogy mond apadnak meg ha ugy erzed hogy banton is fejezed ki magad, de el kell mondanod amit erzel mert ha elfojtod a fajdalmat magadban az kesobb sokkal roszabb lesz elsosorban neked.
Ha tobszor is elmondod ami faj elobb utobb eszhez ternek ha igazan szeretnek.A mostoha anyat meg nem feltetlenul kell elokni,eleg ha egy honapban egyszer csak apukaddal mesz el valahova es mond meg a szemebe hogy te csak vele lennel egy kicsit elobb vagy utobb ugy is megteszi csak tarts ki.Ne felj elmondani amit erzel.
Tarts ki szeresd mindket szulodet nagyon,ha pedig valamejik megbant mond ki neki hogy te ezt nem igy szeretned ha kell tizszer mond el!!!Hoszu ido de megeri!!!
Soha ne add fel!!!
29 eves anyuka
válasza:
válasza:Elfogadás.
Hasonló koromban váltak el az én szüleim is. (Bár hivatalosan csak 10 éves koromban, de nem az számít.)
Egy darabig látogatott az apám, aztán már nem. Csak nagyon sokára értettem meg, hogy ez nem csak miatta volt, hanem anyám miatt is, aki így, ilyenkor akart felette hatalmat gyakorolni. Apám ezt nem bírta. Ez persze csak utólag derült ki, amikor már megint beszéltem apámmal a lényeges dolgokról is. Volt egy kb. 15 éves időszak, ami alatt összesen kétszer láttam! Most sem látogatom sűrűn, de mióta elbeszélgettünk ezekről a dolgokról, ki mit hogyan élt meg, mindig örömmel fogad és én is könnyebb szívvel megyek el hozzá.
Mivel az embernek csak 1 valódi, vér szerinti apja van, ezért az a legjobb és a legrosszabb édesapa is egyben a világon. Az ő számára. Attól függ, honnan nézem. Egyet megtanultam így 40 éves koromra. Ha jó viszonyt akarok, el kell őt fogadnom olyannak, amilyen. A döntéseit is. Azokat, amikkel én nem értek egyet, azokat is. A második feleségét is. Nem nekem kell szeretnem azt a nőt, elég, ha apám szereti. Mióta ezzel rendben vagyok, Ő is sokkal szimpatikusabb nekem. Már rég nem annak a lelketlen perszónának látom, akinek anyám mindig lefestette őt, míg kicsi voltam.
Édesanyámat sem hibáztatom. Ő meg azt tette, ami szerinte helyes volt. Ezek a dolgok többnyire csak megtörténnek. Nem vezet sehova, ha az egyik embert kinevezzük bűnösnek, a másikat meg áldozatnak. Olyankor csak becsapjuk magunkat, amiből újabb rossz dolgok születhetnek.
Ha ma lehetnék olyan helyzetben mint Te, én harcolnék apámért. Elmondanám neki, hogy nekem is vannak jogaim, és ebbe beletartozik, hogy kettesben lehessek vele. Nem akarom kisajátítani, csak kell egy kis közös idő, amikor ő csak az enyém, és én csak az övé vagyok. Akkor is, ha nem szólunk egymáshoz. Ha nem teszünk semmit, csak ülünk valahol. De akár kimehetünk együtt meccsre is. A lényeg, hogy azt tegyük, ami nekünk jó. Együtt. Aztán, ha már végeztünk, lehet újra az új párjával eleget...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!