Mindig meg kell bocsájtani?
Itt nem kimondottan fizikai erőszakról van szó. Az egyik dolog a párom és testvére között van (2 fiú): kb 25 éve kezdődött, mikor a sógorom inni kezdett. Akkoriban ilyenekkel szórakozott, hogy viccből kést szorított az öccse torkához és azzal ijesztgette, hogy megöli, később ellopta a pénzét, minden "jeles" napot szándékosan tönkretett azzal, hogy részegen őrjöngött (szalagavató, ballagás, karácsony stb...) Mikor bekerültem a családba ennek én is részese lettem. Némán kellett tűrni, hogy rendszeresen elrontotta az ünnepeket. Ma már nem annyira vészes, mert már "csak" a saját anyját lopja meg időnként. Néha leáll az ivással pár hónapra, ilyenkor elintézi azzal, hogy "bocsánat" és nem érti az anyósom, hogy a párom miért gyűlöli a bátyját és miért nem akarja tovább tűrni ezeket a dolgokat.
A másik az anyósom (vele kapcsolatban tettem már itt fel kérdést). 2 éve iszik, de mostanában nagyon durván. Az egész terhességemet (még 1 hónap van hátra) megkeserítette azzal, hogy részegen hívogatta és ugráltatta a páromat, később öngyilkossággal fenyegetőzött, lejáratta magát mindenki előtt stb... Elvonóra hiába megy, szándékosan nem szedi a tablettákat, hogy mikor kiengedik újra tudjon inni. Ő is mindig elintézi azzal, hogy "bocsánat, majd megjavulok", ad 2 puszit, megölelget és ezzel le van tudva a dolog. Nem fogja fel hogy miattuk idegeskedünk állandóan és ez nekem most nagyon nem tesz jót. Ráadásul állandóan azt kérdezgeti, hogy ugyanúgy szeretjük-e, mint eddig.
Azért tettem fel a kérdést, mert kíváncsi voltam, ki mit gondol a megbocsájtásról. Köszönöm a válaszokat.
NEM és nem! Túl rövid az élet ahhoz, hogy a saját boldogságotokat, nyugalmatokat mások miatt feladjátok! Az alkoholizmus egy szörnyű betegség, óriási lelki károkat tud okozni a családtagokban is, ismerek én is ilyen családokat. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit tűr el a szeretet. És szerintem egyáltalán nem igaz, hogy a szeretet mindent eltűr - vagy hogy mindent el kell tűrnie. Ha túl sok a sérelem, a lelki fájdalom, akkor egy idő után mintha bekapcsolna az emberben a "túlélő ösztön", vagyis próbálja megóvni magát az újabb csalódásoktól. Persze vannak emberek, akik egy életen keresztül képesek szenvedni a szeretet nevében, ők a "mártírok", de jómagam nem tartozom közéjük. Én megszakítottam a kapcsolatot azokkal a családtagjaimmal, akik nagyon sok fájdalmat okoztak. A megbocsátás szerintem egy baromság: mondhatod, hogy megbocsátasz, be is magyarázhatod magadnak, hogy te megbocsátottál, de ha egy kapcsolatban meginog a bizalom, ha megrendül a szeretet, akkor az már sosem lehet a régi. Szvsz.
Inkább koncentráljatok a Babóra, ne engedjétek, hogy mások nyomora árnyékot vessen erre a gyönyörű, csodálatos időszakra! Óriási nagy boldogság, nemrég született meg nekünk is az első gyermekünk. Sokat szomorkodom a hülye családom miatt, de amikor Ő rám mosolyog reggelente ébredés után - bearanyozza az egész napomat!!! Sok boldogságot a kis családnak! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!