Megtudok valaha bocsájtani magamnak?

Őszinte részvétem:'(. Ne hibáztasd magad, nem tehetsz semmiről! Biztos ő is nagyon szeretett téged...

Ne érezd magad emiatt rosszul.

Arra gondolj, hogy a nagymamád nem haragudott rád, hanem büszke volt. Ha ő nem haragszik rád, te se haragudj magadra.

Részvétem.

Ne hibáztasd magad ezért!

Nem Te tehetsz róla!

Őszinte részvétem!

Nem te tehetsz róla. Ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Őrizd az emlékét. Őszinte részvétem.

Te erről nem tehetsz. Nem tudhadtad előre :(

Sajnálom, ami a nagymamáddal történt.

Részvétem :'(

Bár, gondolom, ez most nem sokat segít :S

Ne okold magad, biztos nagyon orult, hogy milyen szep nagy okos unokaja van, buszke volt rad. A fenykepek, ha belegondolsz nem is olyan fontosak, hiszen mentel hozza,latott TEGED, es neki ez volt a fontos. Nem az hogy unneploben lasson rolad egy fenykepet.

Hmmm... 27 eves voltam mikor meghalt az edesanyam rakban 5 eve. Az utolso napon nem mentunk be hozza, illetve, mikor delutan mentunk volna, mar jott a telefon hogy meghalt. Mindig nagyon szerettem, csuggtem rajta. Mikor hazaadtak a holmijat a telefonjaban a hivaslistajaban hibas szamok voltak beutve, a szamunkat akarta hivni, de mar nem volt ereje hozza valoszinuleg. Hogy mit akarhatott mondani? Hat kb en is ugy ereztem magam sokaig mint te most. Pedig ezeken a dolgokon sajnos mar nem valtoztathatunk, amig eltek nagyon szerettuk oket, es ez ami igazan fontos.

Ne hibáztasd magad.

Én a nagymamámnak az unokáját szerettem volna bemutatni, de sajnos 1 héttel azelőtt,hogy mentünk volna meghalt.

Néha nekem is rosz érzés, de a lány kicsi volt, a távolság nagy.

Részvétem.