Kidobtak otthonról, mert megvédtem magam?

Szegény, nagyon sajnálom!

Anyukádra nem akarok rosszakat írni, jót meg nem tudok, úgyhogy azt a részét nem is kommentálom...

A helyedben én is lépni akarnék onnan. Nincs más rokon, akihez mehetsz, még ha csak átmenetileg is? Nagyszülő, nagynéni, keresztszülő?

Keressetek olyan albérletet, ami több személyes, így megoszlik a lóvé. Persze kényelmetlen másokkal együtt lakni, de sokan keresnek ám így helyet, mert nincs egyéb lehetőségük, és a szükség összecsiszolja őket. Később, ha végeztetek a sulival és lesz több pénz, továbbállhattok onnan is.

A sulit ne hagy ott, tájékozódj ösztöndíjakról, támogatásokról.

És ne használj lejárt lencsét!!! Még jó, hogy eddig nem lett gond belőle. Kérj kölcsön egy rokontól, baráttól, és vegyél újat!

(Az első válaszoló okostojásnak meg üzenem, hogy nem mindenkinek bírja a szeme a szemüveget. Nekem felesről romlott le közel 4-esre a szemem, amikor javasolta az orvosom a kontaktlencsét. 15 éve már csak azt hordok, és megállt a romlás. Bocs az offért.)

Most próbálj megnyugodni. Ne haragudj, de szerintem nem biztos, hogy jól látod a pillanatnyi helyzetet. Édesanyád valószínű nem úgy gondolta, ahogyan mondta. Biztosan azon rágódik, hogy hogyan fogtok kijönni a havi pénzetekből, és amikor te megemlítetted a kontaktlencsét, ez mint derült égből villámcsapás érte. Ezért "húzta fel az agyát", no meg, amiért szóvá tetted, hogy szerinted a tesóid többet kapnak, mint te. Ez nála nem úgy jött le, hogy te "megvéded magad", hanem hogy őt támadod. És a kettő nem ugyanaz!!!

Persze amikor szó-szót követ, mindenki (még te is) mondhat olyat, amit nem úgy gondol és a végén a másik teljesen kiakad.

Szerintem most nyugodj meg, ha találkozol a mamáddal, mond meg neki, hogy tudod: ő mindent megtesz azért, hogy mindannyiótoknak meg legyen minden. Nem is arra gondoltál, hogy most rögtön, azonnal kéred a rávalót.

Valahogy próbáld meg helyreállítani a békét, és hidd el, kontaktlencséd is hamarabb lesz.

Én nem igazán tudok erre mit mondani,mert nekem amikor betöltöttem a 18 évemet az anyám és apám elém álltak,hogy a törvény szerint felnőtt ember vagyok,és ettől a naptól kezdve nem hajlandóak eltartani.Ott lakhattam továbbra is,de a kezembe adott számolások alapján meg volt szabva hogy mennyi rezsit,lakbért kell fizetnem neki..(pontosan kiszámolták,hogy 1 emberre mennyi összeg jut) Így én 20 évesen már rendesen dolgoztam,és mellette jártam suliba..Magamra főztem,mostam,és mindent ami kellett magamnak vettem meg..A szüleim tényleg komolyan gondolták a felnőtté válásomat..

Az eredmény: Ma közel 40 évesen még mindig megállok a saját lábamon...amim van az mind az én érdemem..

Szóval kedves kérdező..Az ember ha nagyon akar valamit meg tudja oldani magának..

Azért nem kellene szegényt leoltani. Persze lehet dolgozni suli mellett ebben igazatok van, de pl. nem biztos h. ő tudna szemüveget hordani.Én pl. szemüveges vagyok de iszonyatosan rossz h. kilátok középen,ha oldalra nézek akkor meg oldalt.Be van állítva rendesen de egyszerűen ilyen az arcformám.Sőt pl. a kolléganőm kontaklencsés mert neki olyan nagy az orrnyerge h. nem tud szemüveget viselni.

illetve szerintem egy szülő nem beszélhet így a gyerekével, egy szülőnek a gyereket kellene támogatnia, persze nem elkényeztetni kell,de nem szabad kivételezni senkivel.Ilyet meg végkép nem mondhat egy szülő h. menjen el otthonról úgy h. tudja nincs munkája a gyerekének.

Kérdező:Menj el dolgozni és keress magadra, spórolj+csináld a sulit is.Vagy költözz a barátodhoz és akkor lesz hol laknod és még találkozni is tudtuk.

26/l

Már 2 éve azt kellett volna tenned, hogy anyukádról levenni a terhet és estin tanulni pénzt keresni.

Kiskorúakat nem tud elküldeni dolgozni!

Azért kíváncsi vagyok, hogy akik itt írogattak, azok tisztában vannak-e azzal,hogy milyen munkalehetőségek vannak. Nameg mi ez, hogy már nem a szüleinek kellene ezt meg ezt állni? Én addig támogatom a gyerekemet ameddig tanul és utána munkát nem talál!!! Komolyan elképesztő, ahogy egyesek a fiatal felnőtt korhoz állnak. Az csak hab a tortán, hogy nem minden szak létezik levelezőn és nem minden szak mellett lehet dolgozni, munkát főleg nem kapnak az emberek, akiknek végzettsége van azok se,nemhogy az, aki még be sem fejezte az iskolát! Elhiszem, hogy van, ahol annyira sincs pénz,hogy az embereknek fontos dolgokra fussa, de erre nem ez a megoldás és a válasz, ahogyan és amilyen hangnemben ti ennek a lánynak reagáltatok!

Kérdező! Nyugodj meg, biztosan nem komolyan gondolta anyukád, csak őt is nyomasztja a jelenlegi helyzet. Beszéljétek meg, biztosan sikerül megoldani a problémát. Az iskolát semmiképp se hagyd ott, végzettség nélkül sokkal nehezebb,mintha van egy szakmád, vagy diplomád. Ha adódik munkalehetőség vállald el és én is azt javaslom csináltass szemüveget, egy jó fazon nagyon jól tud állni. Nem tudom mennyire rossz a szemed, mert azért szemüvegben is van tényleg durva,unokatesómnak 9 és 11-es és csak vastag csúnya szemüveget lehet rá kapni ezért visel kontaktlencsét, szóval ha ilyen gond van,akkor esetleg lencsét váltani nem tudsz? Mármint egy más típusú lencsére, amit nem kell ennyiszer cserélni és talán olcsóbb is.

A lényeg, hogy nyugi, biztosan nem komolyan gondolta anyukád :)

Van olyan anyuka, akivel nem lehet beszélni, tudom. Nekem azóta van nyugodt életem, amióta önálló lettem. Nehéz volt, mert én is tanulni is akartam, és ÉLNI is, normálisan.A tanulás mellett ha kilátástalannak is láttam a helyzetet, mindig kitartottam!! Mert tudtam, nekem ez az egyetlen lehetőségem!

Azért:

1. : Próbáld megbeszélni anyuddal, szépen, normálisan.

2. : Keress munkát (ha kell, levelezőn is elvégezheted a sulit -én is így tettem)

Így lehet nem is kell elköltöznöd otthonról, mert átrendeződik a helyzet.

3. : Próbálj félretenni amíg dolgozol és otthon vagy, arra az esetre, ha mégis menned kell.

Ja, és válts addig is szemüvegre! Olyan divatosak, vagányak vannak manapság. (Nekem is az van. Nekem még a szemüvegemet se vette meg anyám, sőt, ha beteg voltam, gyógyszert sem!!! Bezzeg a kis húgomnak el volt dugva minden!!!) Na mindegy!

Fel a fejjel!! Kitartás! És gondolkodj hosszútávon, láss túl az aktuális sérelmeiden és a cél legyen előtted:

HOgy TE, a saját életedben hogyan szeretnél majd élni!