Mit gondoltok az örökbefogadásról? Van itt olyan ember, akit örökbefogadtak, vagy aki örökbefogadta a gyerekét?

Igen, akkor most meséld be magadnak, hogy te valójában meddő vagy, és persze ahelyett, hogy -mint minden meddőséggyanús pár- mindent megtennél, hogy mégis sikerüljön, máris iratkozz fel a Gólyahírnél várólistára, így mire megérsz az anyaságra, talán sorra is kerülsz.

Azért azt is gondold végig, hogy a saját gyerekednél TUDOD, mire számíthatsz. Igen, lehet, hogy allergiás lesz ő is, lehet, hogy lisztérzékeny. De ki tudja, hogy az örökbefogadott gyereked milyen gént hordoz magában? Fel sem tudsz készülni a bajra. Az allergia és lisztérzékenység kockázata csökkenthető, kikerülhető (attól, hogy a te anyád nem foglalkozott ezzel, te még megteheted). Más betegségek sokkal rosszabbak lehetnek.

Én talán soha nem is gondoltam arra, hogy saját gyerekem szülessen. Úgy érzem, hogy folyton keresném benne a hibáimat, és utálnám magam, hogy ilyen géneket kapott. Nagyon nagyon tudnék szeretni egy kis árvát, teljesen mindegy, hogy fiú, lány, fekete, fehér.

Arról meg, hogy a vér fontos... szerinted milyen szülő az, akinek a szülés élménye fontosabb, mint a baba? Nem a szüléstől lesz valaki szülő, hanem a neveléstől. És az anyai ösztön nem a szülés iránti vágyat jelenti, hanem a gondoskodás iránti vágyat.

A rokonságban és a közeli ismerőseim között 5 család van, ahol örökbe fogadtak gyereket/gyerekeket.

Ne gondold azt, hogy az örökbefogadott gyerek hálásabb a szüleinek, mint a vér szerinti. Van az örökbe fogadottak között és a vér szerintiek között is ilyen is, olyan is.

Az egyik rokonomnak 2 örökbefogadott fia van (már felnőttek), 2,5 év korkülönbségűek. Az egyikük rendes, szorgalmas ember lett, a másik iszik, drogozik, a szüleit rendszeresen meglopja. Pedig ugyanúgy nevelték és szerették mind a kettőt. Nem a hálát kapják meg a gyerektől, hogy örökbe fogadták, felnevelték, hanem azt, hogy csak azért kellett, mert sajátjuk nem lehetett (esetedben nem akartál sajátot) Nem az ő (a gyerek) érdekeit nézted, csak arra gondoltál, neked mennyivel könnyebb így (nem kell kihordani, megszülni, szoptatni) Könnyen lehet, hogy nem a hálát kapod majd tőle, hanem nagyon is az ellenkezőjét.

Örökbe fogadáskor nem nagyon választhatsz gyereket. Olyan sokan várnak (főleg) pici babára, hogy nincs nagy válogatási lehetőség.

Azt meg végképp nem tudhatod, hogy az örökbe fogadott gyereknek milyen örökletes és esetleg szerzett betegségei vannak. Gondolj csak bele, hogy az anyja esetleg az egész terhessége alatt dohányzott, ivott, vagy kábítószerezett.

És általában nem azok adják örökbe a gyereküket, akik felelősségteljesen éltek a terhességük előtt és alatt.

A gyereknevelésben meg sok minden teljesen másképp alakul, mint ahogy azt eltervezed a huszas éveid elején. Ezt majd te is megtapasztalod ha lesz/nek akár saját, akár örökbe fogadott gyerekeid.

Szia!

Direkt nem olvastam el a válaszokat, nem akarom, hogy befolyásoljanak a véleményemben.

Szerintem a kérdésedet két részre lehet bontani.

1. A terhességgel, szüléssel kapcsolatos aggodalmaid.

Nagyot változott a világ nagymamád, sőt anyukád ideje óta. A modern diagnosztika és terhesgondozás mellett jól szűrhetőek a fejlődési rendellenességek, minimalizálhatóak a terhesség alatt kialakuló szövődmények. Ha tudod, hogy genetikailag hajlamos vagy bizonyos változásokra (húgyhólyag), speciális tornával megelőzheted. A terhességi diabétesz nem olyan gyakori, mint gondolod. Szinte mindig elmúlik szülés után, és a diétája sem veszélyes. Én 2-es típusú inzulinos cukorbeteg vagyok, szerintem simán együtt lehet élni vele. Ráadásul az 5. gyerekemet várom, és nem lóg semmim. Valószínűleg neked a szoros orvosi kontrollon kívül pszichológus segítségére is szükséged lenne, hogy legyőzd a félelmeidet.

2. Persze akkor sincs baj, ha nem akarsz saját gyereket. Nyilván ebben a párodnak is célszerű egyet értenie veled, ill. örökbefogadásnál arra is fel kell készülnöd, hogy később mégis akarsz saját babát, és nem szabad majd különbséget tenned közöttük.

Édesanyámat örökbe fogadták. És bár akkor ez még nem volt divat, kicsi korától tudott róla. A rajongásig szerette a szüleit, és bár külsőre nem hasonlított rájuk, az életszemléletüket, értékeiket átvette.

A szomszédom egy roma kisfiút fogadott örökbe. Sokan ijesztgették, hogy a vér nem válik vízzé, de nem lett igazuk. A srác jólnevelt, dolgos, mindenben segíti a szüleit.

Szerintem egy örökbefogadott gyerek inkább a nevelőszüleié, mint a vérszerintieké.