A 2 közül melyik életfelfogással élsz?

Egyértelműen a második.

Én el is költöztem, nem bántam meg a döntésemet. Akkor lett elegem Mo-ból, amikor 1felsőfokú, 1 középfokú nyelvvizsgával, ECDL vizsával, diplomával, számtalan OKJ végzettséggel, gyors-és gépírói gyakorlattal még a titkárnői állásokra sem hívtak be. Amikor panaszkodtam, hogy mennyire nem találok semmit, az volt a válasz, hogy mit vársz, 1-2 hónap sikertelen próbálkozás még nem a világ... (Meg örüljek, hogy van feketén munkám, átlagon felüli fizuval, stb.)

Érdekes, Ausztriában 1 hét alatt találtam bejelentett, rendes munkát, jóval több fizetéssel, több szabadsággal, stb.

Az, hogy mi van máshol, hogy élnek tőlünk keletre az emberek, nem igazán vigasztal. Engem az érdekel, hogy nekem legyen biztosítva a jövőm, ne máról holnapra kelljen élnem, stb. Lehet, önzően hangzik, de attól nem fogok jól lakni, ha tudom, hogy a szomszédban is éheznek.

Mindkettő demagóg duma. Ha van munkád itthon is magas életszínvonalon lehet élni. Lehet külföldre járkálni stb. Ha nincs tudásod nem lesz pénzed, akkor pl.Hollandiában is csak kukás maradsz.

"Ne siránkozzatok Magyarországon, nézzétek meg hogy élnek az emberek Ukrajnában, vagy Romániában, esetleg Kínában vagy Indiában." -ra vélemény.

Pl. Franciaországban is vannak kisebb falvak, ahol az emberek azt eszik amit megtermelnek és életükben nem jártak a szomszéd falun túl. Mindenhol vannak szegények.

VAGY

"Vegyétek már észre mi megy itt! Innen 200km-re Ausztriában 3X annyit keresnek az emberek. A németekről, hollandokról, svájciakról meg ne is beszéljünk."

Ja, 3x annyit keresnek, de az árak is magasabbak okostojás.

Két mondás:

Nem adom fel!-mondta a béka a gólya szájában.

Bakony az én Párizsom. :-)

Én itt születtem, itt temetnek el, és abból gazdálkodom, amim van, szív, ész, pénztárca. Aki örökké többre, meg jobbra vágyik, sosem lesz elégedett. És én elsősorban boldog szeretnék lenni. Itt. És nem zúgolódva...

Szóval,a kettő között

Egyik sem. Az elsö nem vígasztal, a másikon meg nem szeretek bosszankodni.

Valahol középútra voksolok, egyelöre megfelel ami van.

Második.

Egyszer élek, nem akarom mindazt folyamatos lemondással tölteni. Ugyanazért a munkáért tényleg többször annyit keresek külföldön mint itthon. Nincsenek megélhetési gondjaim, és igen, Kubába elmenni se luxus. Itt több ember engedheti meg magának a Karib szigeteket mint otthon Horvátországot.

Magyarországon iszonyatos adókat fizettem, és amikor kórházba került a Nagymamám azt láttam, hogy a nővérke nem képes áthúzni a a huzatot, ha szépen kéri nagymamám,de ha ad neki egy ezrest, akkor mégis megcsinálja.

4es metróra súlyos pénzeket költöttek el, a mi pénzünket, amit mi adóztunk... erre az utolsó hír róla, hogy lehet inkább csak villamosvonal kéne oda.

Én sajnos tényleg úgy érzem, hogy engem meglop a Magyar Állam. Külföldön a munkámért cserébe jólétet, biztonságot, magyar szemmel luxust kapok.

Ha kórházba kerülök jó eséllyel meggyógyítanak, és nem pedig belehalok abba hogy félrekezeltek. (persze csak pár év szenvedés után-ismét nagymamám példáján okulva)

Bocsánat, hogy kissé elragadtattam magamat, de kinyílik a bicska a kezemben, ha arra gondolok hogyan mennek tönkre az emberéletek Magyarországon.

Ja, és nem vagyok hazaáruló, imádom Budapestet, a szülővárosomat, és büszke is vagyok rá, mert gyönyörű. Sokszor jövök haza, barátommal is megszerettem (külföldi).

Hát nézd, vannak olyan országok, ahol rosszabbul élnek az emberek, és vannak ahol jobban. Szerintem több az olyan ország, ahol Magyarországnál rosszabbul. Én nem szoktam se panaszkodni, se feszt csak azt hangoztatni, hogy milyen jó a helyzet itt Mo.-n. Egész jó itt az életszínvonal, de természetesen lehetne jobb is.

Szóval 1 szó mint 100: a 2 között, de inkább az 1.