Undorító dolgot mondtam neki akkor. Mit tegyek?

Akkor most ülj le és vegyél néhány nagy levegőt.

A volt pasid egyetlen tettéért sem vagy felelős!!! Felnőtt ember, a cselekedeteiért neki kell felelnie, nem Neked. Ha még nem nagykorú, akkor meg a szüleinek, ezek hiányában a gondviselőjének. Egy szánalmas ember tettét ne vedd a nyakadba. Nem a Te hibád, ami történt. Ő a barom, simán kisétálhatott volna az ajtón és meg sem áll Kanadáig, ott is elég messze van Tőled.

Hidd el, tapasztalatból beszélek, nekem is volt egy ilyen pasim és én is jóval később jöttem rá, hogy nem kellett volna okolnom magam. Ezek az emberek maguknak keresik a bajt, ha tényleg meg akart volna halni, akkor nem a házuk elé köti fel magát, hanem olyan helyre, ahol biztosan nem találják meg. Csak a figyelmet akarta felhívni magára a tettével.

Jó választ nem adhatok, csak a jéghideg véleményem.

Ő neked senkid, és nem is értem, miért próbált 5 hónapig találkozgatni veled. Utána megpróbált öngyilkos lenni, de nem gondolta komolyan, ugyanis nyilvános, jól látható helyen tette, ahonnan biztosan kiszúrják és megmentik. De a legundorítóbb a búcsúlevél, és az utána való terelés volt, miszerint nem miattad volt.. Ez egy rúgással ért fel az irányodba, miszerint háhá, itt van még egy kis lelki sérülés, én győztem!

Ha engem valaki ilyen baromságba vonna be, és rám próbálná terelni a felelősséget, annak én segítenék akasztani.

Lehet lepontozni, de ez az egyik legnagyobb rohadtság, amit a másik emberrel tehetünk: elkövetünk egy öngyilkossági kísérletet és a másik nyakába varrjuk a felelősséget.

Ha valakit szeretek, nem okozok neki az élete végéig tartó bűntudatot. Ha valakit szeretek, nem próbálom meg tönkretenni az életét, csak mert az enyém nem működik. Ha valakit szeretek, nem próbálom meg mindenféle aljas zsarolással (mert ez az) magamhoz láncolni, ha tudom: boldogtalan mellettem és hogy ezzel elveszem a lehetőséget tőle, hogy valaha is boldog legyen.

Sajnos egyszer én is megtettem, hogy hasonlóképpen zsaroltam valakit, habár eddig nem jutottam el benne. Ma már nagyon megbántam.

Mostmár ha nem tudnám elviselni az életet és eldobnám magamtól, még ha ebben az elviselhetetlenség érzésében közre is játszana, hogy elhagyott az, akit szeretek, gondoskodnék róla, hogy soha, de soha ne tudja meg ezt! Nem tudnám boldogtalanná tenni.

A volt barátod százszor hibásabb, mint te.

Szomorú történet. Azonban tudnod kell, hogy ami történt az csak az ő részéről rendellenes, hiszen te csupán annyit tettél, hogy szakítottál vele, mert nem akartad áltatni.

Neki kellett volna felállnia és új életet kezdeni nélküled. Mindenki átélt már csalódást, én is, a mostani barátom is, stb és mégsem akaszkodtunk fel sehová. Most boldogok vagyunk együtt.

Ne hagyd, h érzelmileg zsaroljon.

Őt is sajnálom és picit meg is értem, de a viselkedése nem normális. Vagy egyszerűen gyerek volt még, sok csalódással? Hm...nem tudom.

Fel a fejjel!

L23

Szia!

Szerintem ezt mással is eljátszotta volna... Ezt úgy hívják, hogy érzelmi zsarolás. Nem azért írom ezt, mert megpróbált öngyilkos lenni, hanem amiért utána azt mondta, a te kedvedért tette. Na ez az undorító, nem amit te mondtál neki, a leírtak alapján, Az csak egyenes volt, és talán kissé nyers, de van, hogy ha finomabban mondod, nem érti meg, és tovább próbálkozik.

Az, hogy nem akarod többé látni, úgy is teljesíthető, ha földrajzilag eltávolodtok egymástól, nem kell rögtönk felkötnie magát.

Szerintem nyugodj meg, és próbáld meg elfelejteni. (Tudom, könnyű ezt mondani.)

Én a helyedben masszívan megutáltam volna ezért ezt a csávót.

Ne sírj! Nem érdemli meg a könnyeidet! :)