Apukák! Hogyan éltétek meg az első gyerek megérkezését követő időszakot?

Hát gondolom minden jó hiányzik az életéből ami eddig természetes volt. Bulik, utazás, haverok, kötetlenség, stb.

Mi maradt? Munka ezerrel, mert már 3-4 emberért felel, na meg a gyerek visítás..

Meg kell gondolni, hogy ki vállal gyereket, bevallom nekem is egy átok lenne!

Mondtam a leendő férjemnek, hogy egy gyerek Bőven elég lesz majd!!

Kettő az már sok, én sem bírom a terhelést.Ez van, kicsi a teherbíró képességem.

27 N

Azok a férfiak, akik képtelenek felnőni, természetes, hogy kiborulnak, ha felelősségteljes felnőtt életet kell élniük.

Mi megbeszéltük a feleségemmel, és ő elmondta, hogy egy gyerek teljesen meg fogja változtatni az életünket, akkor vágjunk bele, ha erre felkészültünk. Nem lesz szabadság, mindig alkalmazkodni kell a kicsihez, hiszen neki mi vagyunk a biztonság. Nem lesz olyan, hogy gondolunk egyet, és elmegyünk vacsorázni, vagy csak beülni egy sörre (nagy bulisok voltunk mindketten), hanem mostantól a spontaneitás búcsút int, és szervezni kell az életet - röviden fel kell nőnünk.

Azóta két gyerek van, de még mindig jól élünk, mert gondoskodunk róla, hogy mindenki "kitombolhassa" magát. Én havonta egyszer kétszer elmegyek sörözni, bulizni a haverokkal, addig ő van otthon. És időnként ő is elmegy a barátnőivel, akkor én vagyok otthon.

Az élet nem szabad, hogy kevesebb legyen a gyerekektől, egyszerűen erre oda kell figyelni. Mi is létezünk még, nem haltunk meg, csak kicsit jobban kell szerveznünk.

A feleségemnek több alkalmazkodásra van szüksége, ez tény, de azt mondja, ez nála ösztönből jön, nem szokás kérdése, és elég neki, hogy elmegy fodrászhoz, vásárolni, vagy kb. kéthavonta bulizni.

A saját személyes véleményem az, hogy egy jó kapcsolatban ez nem szabad problémát okozzon, meg kell beszélni, és lehetővé kell tenni a másiknak hogy kicsit a saját életét is élje. Ha ez megvan, akkor a családi élet nem felőröl, hanem feltölt.

Hát eleinte nehéz, mert nem alszik, nyűgös, később mikor elindul állandóan ott kell lenni a nyakán, mert beüti, lehorzsolja, kiborul, ráesik stb, de ez egy átmeneti időszak, ahogy nőnek úgy lesz egyre könnyebb ilyen téren a gyerekekkel. Második babámat várom, most már azért van némi fogalmunk arról, hogy kb mire számítsunk az első pár évben. A "nagylány" négyéves lesz, vele már lehet menni, igaz nem éjjel, de arra én pl nem is vágyom. A kicsi is megnő hamar, és akkor már vele is könnyebb lesz.

Azt meg hogy mi ez a férfiaknál, hogy kibuknak a gyerektől...hát ezt én pl személy szerint nem értem. Annyit olvastam erről, és okosabb nem lettem. Pl volt aki féltékeny volt a gyerekre, mert az anyuka azzal foglalkozott, rá meg nem jutott annyi idő. Gondolom az jobban tetszett volna neki, ha nem szoptatja a gyereket, vagy elhanyagolja, és ehelyett vele foglalkozik. vagy hogy kell ezt érteni? Valaki világosítson fel, mert tényleg nem fér a fejembe. :D Adott egy csecsemő, aki nem tudja magát ellátni, és van egy felnőtt ember, aki meg ettől kiborul, és inkább lelép, csak nehogymár ne ő legyen a középpontban( amúgy meg őszintén szólva én a páromat tuti felpofoztam volna, ha azok után, hogy óránként szoptatom a babát éjjel nappal, főzök, és a napi félórányi szabadidőmben pánikszerűen zuhanyozom, fésülködöm, szóvá teszi, hogy ő itten egy rabszolga, és elege van neki az egészből ). Hát aki ilyen az jobb ha előbb megy mint utóbb szerintem.