Felháborító a kérésem?

Mi általánosban alsó tagozatban még tegeztük az osztályfőnököt és a tesi tanárt,más tanárunk nem volt.Aztán felsőben,mikor minden tárgyat más tanított,akkor váltottunk magázódásra és nem is volt nehéz,hisz idegenek voltan nekünk és első naptól kezdve így volt,ezt szoktuk meg.

Gimnáziumban már természetes volt,hogy mindenkit magázunk és azt kellett megszokni,hogy minket is magáztak.

Egyetemen pedig már ez volt az alap,hogy mindenki mindenkit magázott,tanár a diákot és fordítva.

25 évesen nem attól leszel jó tanár és felnőtt,hogy magáztatod magad 5 évesekkel.A tiszteletet nem egy "Ön" váltja ki,hanem ha úgy viselkedsz,hogy felnézhessenek rád.Amelyik tanár alapból magázzák a kicsik,annak biztos van egy megjelenése is és ezt váltja ki belőlük.Te ne erőszakkal akard elérni,hogy felnőttként kezeljenek,mert az nem tiszteletreméltó,inkább szánalmas.

Hali!

Előszöris gondolkodóba estem, hogy magázzalak-e vagy tegezzelek inkább, de mivel úgy fogalmazol, hogy "Nagy kérés ez szerint|e|TEK?" és mivel te vagy az kezdeményező (igaz, nálam fiatalabb azért) ezért inkább tegezlek.

Bizonyos fokig átérzem a problémádat. Én a fiatalabbakkal úgy vagyok, hogy gyakran segítem őket a magam módján, rengeteget értekezek velük. Nálam a tegeződés a közvetlenség jele elsősorban, a magázás megmaradt ismeretlennel szembeni "alap|illemnek". Ezt azért így fogalmazom meg, mert ismeretlenekkel, akikkel nem akarok bizalmaskodni, azokat magázom, vagy ha arcra, külsőleg úgy érzem, vmiért távolságtartóbbnak tűnik a szememben az illető.

Munkahelyi közegben ahová hivatalos ügybe megyek, ott nálam alap a magázódás. Uakkor már egy fiatalos banki alkalmazott is beleesett abba a hibába, hogy magázni kezdett, majd észrevétlenül áttért a tegeződésre, és olyan érzésem volt, mintha elkezdene "palira venni", lekezelően viselkedni. Amint ez az érzés átütött azon a szinten, hogy már-már zavart, megállítottam beszéd közben éppen egy tegező végszót követően és szembesítettem azzal, amit csinál. Munkatársai is megrökönyödtek (nem rajtam, hanem azon, hogy ezt ő megtette, -- mikor mindenki "ügyfélként" magázva kezel ott mindenkit -- és szembesítettem ezzel). A srác elpirult, teljesen zavarba jött, majd átértékelve a helyzetét normálisan folytatta. ennél már csak az volt égőbb, hogy egy másik nálam vmivel idősebb ügyfél éppen távozófélben volt, amikor észrevette, hogy valami véletlenül a földre esett az én konzultációs székem mellett, és ekkor tegezőleg megszólított, noha jót akart. DE! Vele sem voltam bizalmaskodó, tehát tőle is jól esett volna a magázódás. :-(

Ezen felül én is voltam már úgy, hogy voltak tanáraim, akikkel rendkívül jó kapcsolatban voltam, egyesekkel némileg bizalmas viszonyba is kerültünk, mégis a mai napig magázódunk. Nem nénizek vagy bácsizok, a keresztnevén szólíthatom az illetőt, elmondok neki bármit, de mivel nálunk az maradt továbbra is a megszokás, ezért magázódunk. Volt persze, aki időközben felajánlotta, hogy tegezhetem, ott nehéz volt átállni, de azóta sikerült megszoknom az új "trendet".

Egy másik iskolában a tanárunk -- igaz fiatalabb, ámbár érdekes alak, de azért mindenkivel vmennyire alap|jóban volt, de azért tartotta mindenkivel a 3 vagy esetleg 2-1 lépés távolságot, ő -- az első évünkben kijelentette, hogy magázást kér. Ha már majd felfejlődünk annyira, hogy kiérdemeljük, megérjük a 2. évet is, akkor esetleg ezen változtathatunk. Így is lett: a 2. évben már tegezhettük őt is, itt viszont már legelőször le voltak tisztázva a játékszabályok, ezért ez nem is okozott nekünk gondot.

Az ő kollégája alapesetben mindenkit magázott. Ő az előzőleg említett tanárunknál még "bogarasabb" volt. Akikkel "cigipajtásként" jól elvolt a kijelölt dohányzóhelyen, ők a tanórán kívül tegezhették őt és viszont is, mert ő is minket alapból magázott.

Összegezve a dolgokat beleértve a te problémádat is, úgy érzem, hogy a mai fiataloknak úgy 65-80%-a manapság (főleg városokban) nincs tisztában az alap|illemszabályokkal, nem tud különbséget tenni tegeződés és tiszteletadás között, azt gondolják, -- tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ne vegye magára -- hogy azáltal, hogy ők tegezhetik a felnőttet, azáltal mindent megcsinálhatnak, ő a "jópali" nem kell semi tiszteletet adnia. Valóban ez a veszélye fennáll a dolognak.

Megoldásképpen azt javaslom, hogy amikor új osztályod van, új közösséged, év elején első órán üljetek körbe normálisan, és beszélgessetek erről! Vagy ha éppen osztályfőnök vagy, akkor egy ofőórát... (ha van még olyanotok, úgy tudom néhol sajnos beszüntették ezeket a közösségkovácsoló, hasznos órákat) ...szánjatok rá és beszéljétek át ezt a kérdést az osztályoddal. Figyeld meg! Ha az osztályoddal leülsz őszintén, normálisan, akár picit lazább de disztingvált stílusban, tisztelettel beszélni, ez rájuk is hatni fog, ha a tanulók nem "csellengőkből" állnak, akikkel kapcsolatban feszélyezve érzi magát az ember.

Akik viszont idegenek és úgy tegeznek le heccből, bunkózásból, számíts arra, hogy minél inkább kiállsz az "igazad" mellett, annál kötözködőbbek lesznek veled, ez nálam is sajna negatív tapasztalat. Ilyenkor ne vedd magadra, vedd fel a nyelvüket, a stílusukat, azt ők mindjárt "levágják" ha jól használod fel ellenük saját módszerüket, hogy "mi a szitu"!?

Remélem tudtam hasznos segítséget, tanácsot adni neked, és esetleg a többi hozzászólónak is, akinek hasonló problémája van. Az alapkérdésedre válaszolva, a kérésed sztem nem felháborító, azonban egységesen sablonos véleményt erről nem lehet alkotni. Nem nagy kérés, amit kérsz, de hogy ebből gond ne legyen, ezt úgy is kell tudni lekomunikálni. mert ha felháborodsz ezen, úgy beléd kötnek, hogy totál megalázva érzed majd magad.

Üdvözlettel: F29