Elítélendő, vagy szégyen az, ha egy 23 éves lányt még a szülei tartanak el?
Sajnos nincs munkám, a szüleim kapcsolatai ellenére sincs semmi.
Annak ellenére, hogy ez az otthonom, a gyermekkorom otthona, kezdem magam kellemetlenül érezni, hogy itt vagyok 23évesen, és még mindig hetente kapok zsebpénzt.
Mikor ezt mondtam a szüleimnek lepirítottak, hogy hogy mondhatok ilyet, felejtsem el gyorsan, ők örülnek, hogy itthon vagyok, és a szívük mélyén ők nagyon szeretnék, ha soha nem mennék el itthonról, és velük maradnék. Bár tudják, hogy ez az élet rendje, de aznap fognak belehalni a fájdalomba, mikor elmegyek. Bátyámnál is ez volt.
Na most lenne hová mennem, mert még régen vettek egy lakást, úgymond kiinduló, útra indító pontként. Bátyám beköltözött, (most jövök majd én, aztán húgom) de azóta a feleségével sikerült kertes házat venniük, most ki van adva a lakás. De oda sem mehetek, hisz miből tartanám fent magam?
Nem arról van szó, szeretek itthon lenni, csak úgy gondolom semmit sem érek. Természetesen nem ülök egész nap a babérjaimon. Rengeteget segítek nekik, nagyon sokat. A vállalkozásban, akkor mosok, főzök, takarítok, vasalok.
Kicsit hosszúra sikeredett, de szeretném, ha leírnátok a véleményeteket, mert nem érzem így jól magam.:(
úgy hogy próbálsz munkát keresni,és érzed hogy nem jó igy,igy nem elitélendő
az az elitélendő,amikor valaki élősködik a szülei nyakán,fizesenek kocsit,bulikat mindent és meg sem próál melót találni,sőt,otthon sem segit a háztartásban
milyen végzettséged van? iratkozz be egyetemre,olyanra aminek van értelme,akkor kapsz ösztöndijat,diákként ugyis kapsz melót heti 10-20 órában,mindjárt jobban éreznéd magad
a lakásba meg vegyél magad mellé egy lakótársat,rögtön ingyen laksz ott,mert rezsi felét fizeti,másik felét meg fedezi az albérleti dij,ösztöndij és a kis diákmunka pedig fedezi a kajédat,meg a szüleid is segitenek
Én megértelek. Ma nagyon nehéz munkát kapni, ha fiatal, nincs gyakorlata, ha idős, már nem kell.
Szerintem az természetes, hogy amíg nem tudsz elhelyezkedni , addig támogatnak a szüleid. Én szülő és nagyszülő vagyok, de még mindig támogatom a gyerekeimet, pedig ők sem várják el.
Ne bánkódj ezen, mi szülők akkor vagyunk boldogok, ha segíthetünk a gyermekeinken.
Egyszer azt mondta a fiam, büszke rá, hogy ilyen szülei vannak, én pedig arra vagyok büszke, hogy ilyen jólelkű gyerekem van. Szerintem a te szüleid is örülnek, hogy ilyen rendes, szorgalmas gyerekük van. Másképp nem mondanák, hogy maradj otthon. Ne keseredj el, majd meglátod, lesz állásod, és jóra fordul minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!