PSZICHÓLÓGUSOK ELŐNYBEN. Mit lehet csinálni, ha a szülei kihasználnak valakit, elszakítják mindenkitől, mindent és mindenkit előbbre helyeznek, mint a fiukat?

Ugyan ez van barátnőmnél, és nagyon szeretnék neki segíteni, de nem tudom, mit tegyek! Mindig azt mondja h szereti a szüleit és amit csinálnak vele, az nem vészes!

..... Dehogynem az....:(

Szerintem is csajoznia kéne. Esetleg ha ennyire önbizalomhiányos akkor egytárskeresőre feltenném fényképét s megmutatnám neki mennyi sok lvél jött neki csak a kinézete miatt. Hát még mennyi jönne ha a kedves személyiségét is elővenné!

Az érzelmi zsarolással sajnos nemkönnyű felvenni a versenyt mert túl régóta tart. Folyton a környezetében vannak évek óta napi szinten több órán át ha valaki azt halgatja, hogy ő mekkora béna életképtelen akkor elöbb utóbb elhiszi. (vagy kitör ha van olyan erős személyiség)

De ha eetleg többnapra magaddal vinnéd s kikapcsolna, jobban ráhangolódhatna másokra akkor talán lenne rá esélye. Vagy lehet neki amolyan lány kéne akiről szintén lehet "gondoskodni" amolyan mimóza aki melett ő lenne az erős és a férfi. :)

Van olyan, hogy "energia-vámpír". Így viccesen hangzik, lehet, hogy tudományosan más elnevezése van, de a lényeg ugyanez. Valaki sajátmaga energia-szegény, és zsüksége van valakire, akit szipolyoz. Van aki a feleségét, van a ki a szüleit, van a ki a gyerekét. Ismertem ilyet én is. Mikor fiatal volt a fiú, az anyja vele ment a diszkóba, együtt mulattak, táncoltak, mindenki azt hitte, hogy kicsit idősebb nála a nője, de jó azért. Nem engedte megnősülni, sem elköltözni. Csak a Nagy Kaszás mentette meg a férfit. És még másik is volt, de azt már nem írom le. Csak kell, hogy lássa a fiú, hogy vannak ilyenek, előfordul de nem normális eset. Van olyan is, hogy valaki a pénzzel tartja kötelékben a gyerekét, fizet mindent nem hagyja önállósulni, és aztán még a fejére is olvassa, hogy "pedig mennyi mindent adtam, és mennyi mindenről lemondtam érted" Ez nem a szülők ellen való lázítás. Persze a szülőket szeretni kell Márcsak azért is, mert nem tehetnek róla, hogy ilyenek. Ők is kapták valahonnan. A szülő is ember! Hibázhat! Meg kell bocsátani, de rabbá válni nem szabad. Szeretni kell őket, de nem kell elfogadni a köteléket. Nem szabad rabbá válni. Mindenki szabadnak születik, benne van ez Emberi Jogok Declarációjában! (keressétek ki, olvassátok meg, tudatosítsátok) A fiúnak ezt fel kell ismerni, és tudatosan elfogadni. Ha felismeri és elfogadja, akkor hajlandó lesz kilépni belőle.

Az is jó lenne, ha valami könyv, vagy tényleg pszichilógus elmagyarázná neki az egészséges szülő-gyermek viszonyt.Mellékelek itt mindjárt egy linket, habár az pont erre az esetre nem tér ki. Arra viszont elegendő lenne, hogy felismerjen abnormásis szülő-gyermek helyzeteket. Talán belátná, hogy az övé is abnormális.

[link]

Más megközelítés: filozófiai oldalról. PL: Kahlil Gibran "A Próféta" c. könyvében van egy ilyen rész: "Mesélj nekünk a gyerekekről". Válasz: " A gyerekeitek nem a ti gyerekeitek. (csak kapásból idézem, nézzetek utána pontosan) A gyerekeiteket csak kölcsön kapjátok, amíg a fizikai testüket felnevelitek. DE aztán el kell engednetek őket, mert nem a tieitek.

És még: Van olyan, hogy karma. Nem mindenki hisz benne, de én igen. Lehet valakinek az a karmája, hogy őt rabbá teszik. PL. valamelyik korábbi életében ő rabbá tett valakit. Volt sok háború, lázongás, rablók, bármi, szóval ez nem volt ritka eset a történelemben. És lehet, hogy most kell ledolgoznia a karmát. Ez nem jelenti azt, hogy bele kell törődni, és hagyni. A karmát először is fel kell fogni, tudatosítani, "igen, lehet, hogy így volt". És aztán meg kell bocsátani annak akit rabbá tettél, hiszen valami harag miatt tetted ezt akkor azzal az emberrel, és magadat is fel kell ldoznod. "Rabbá tettem őt, felismertem, hogy fájdalmasan rosszat tettem vele, részvéttel vagyok iránta. Most többé nem teszek ilyet, meggyógyultam. A karma elérte célját, többé nincs rá szüségem." Így a karma elmúlik.

Viszont, ha úgy gondolod, hogy ez a magyarázat megviselné a gyereket, akkor nem kell szóbahoznod.

1, Segítség az, amit kérnek.

2, Minden embernek isteni hatalma van ezen a földön, mert meg tud változtatni egy embert. Saját magát.

Amibe belenő valaki, azt természetesnek veszi. Ha verik a szülei, akkor az a "jó", hiszen ezt szokta meg. Jön valaki, akit másképp neveltek, és kívülről azt mondja: "Ez szörnyű!" Mindkettőnek igaza van. Emberi mértékkel nincs is olyan, hogy objektív valóság, csak a valóság szubjektív leképezése van az agyban.

Tehát ha valaki nem akar változtatni, mert ez neki "jó" így, akkor arra egyetlen válasz van: még nem elég rossz neki, hogy lépjen. Ki kell várni. Az, hogy szerinted már elég rossz, nem számít. Nem a Te életed. Ez is egy tanulási folyamat. Senki nem tanulhat más helyett. Amikor megtanulsz egy idegen nyelvet, akkor te fogsz beszélni azon a nyelven. Másnak csak tolmácsolhatsz. Ez is hasonló. Hiába beszéled TE jól az idegen nyelvet, Ő csak a TE elmondásodból érti, nem érzi sajátjának. (Ahogy nem is az.)

Sok olyan esetet látok, amikor valaki nem akar a saját problémájával foglalkozni, azt letagadja, nem is látja, vakfoltja van rá. (Miért is látná? Hiszen az Ő számára meg éppen az a természetes, abba nőtt bele.) Közben pedig a környezetében mindenkit meg akar menteni, holott azt nem kérték tőle. Ez is egyfajta pótcselekvés.