Szoktatok irigykedni az ilyenekre?
Az olyan fiatalokra akiknek mindent a fenekük alá tolnak.
Én ismerek egy csomó ilyet.Pl. exem volt barátnőjét.Egyből a legdrágább egyetemre küldik az amúgy iszonyat buta csajt,fizetik a tandiját,Pesten az albérletet,a jogsit,az autót.Persze eközbe a legmenőbb bulikba jár amiken agyon issza magát,meg 100ezer Ft-os mühaja van,a legklasszabb cuccai,kozmetikus,szoli,portfolió,drága modelltanfolyam,sportok...inkább nem is sorolom tovább.
És annyi ilyet ismerek a volt osztálytársaim között is,akik ilyenek és ott dicsekszenek facebookon,hogy ezt kapták meg azt apucitól,meg a legjobb bulikról rakják fel a partyfotókat,tiszta gondtalan az életük.Persze tök beképzeltek,felszinesek és lenézik azt akik nem igy élnek.
Fennhorják az orrukat milyen klassz egyetemre járnak,persze tanulni alig tanulnak,az egyetemista életük csak bulikból meg piálásból áll,néha tévednek be órára.
Én egyszerüen nem tudok mit tenni,csomószor úgy elkedvtelenedek emiatt.Mármint irigylem őket,hogy én meg olyan kilátástalannak érzem az életem,az se tudom mi lesz velem(hol,miből élek majd),nem hogy még mindenféle luxus,ilyen eszembe se jut...
Persze ahogy kifejtették,nekik apuci cégénél is mindig lesz jó meló,meg a szüleinek olyan jó protekciói vannak,hogy ha elvégzik az egyetemet tök jó meló vár rájuk.
Egyszerüen nem tudok mit kezdeni az érzéssel,hogy ez igazságtalan.:S Mások,hogy tudnak?Tudom nem csak én vagyok ilyen cipőbe.Őszintén Ti szoktatok az ilyenekre irigykedni?
Amúgy 20éves vagyok.
Jó, kérdés, mi a nevetséges. Szerintem egyetemen 300 pont alatt már nevetségesnek számít.
Ehhez képest most megnéztem a Corvinus élelmiszermérnöki karát: 272, 260, 293.
Nyilván van, ahol magasabbak, de ez most tényleg egy találomra megnézett kar volt. És biztos van, ahol alacsonyabbak.
Irigyelni nem irigylem, mert baromi nehéz lesz nekik, ha egyszer anyuci-apuci nem lesz többé, gyakorlatilag semmit nem tanulnak meg önállóan elintézni, és bárki bármikor a padlóra kerülhet, az ilyeneket éri a legfelkészületlenebbül egy váratlan esemény.
Ugyanakkor bosszant, hogy ilyenek papolnak leglelkesebben, hogy milyen könnyű az élet, és milyen könnyű jó munkához és lakáshoz jutni, és felesleges a hitel... stb... De miután lecsillapodok, vigasztal az, hogy engem semmi nem ér felkészületlenül, mert az élet megtanít küzdeni még a nehézségekben is.
Az én szüleim és nagyszüleim nem engedhették meg maguknak, hogy a gyerekek feneke alá toljanak ezt-azt. Én nem tudom, mit engedhetek majd meg magamnak, ha gyerekem lesz, ha tehetem, biztos könnyítek némileg az ő nehézségein, ugyanakkor megtanítom arra is, hogy nehézségekben is megállja a helyét.
Nem szoktam irigykedni.
Olvasd csak el a kérdésedet. Valóban EZT akarod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!