Minden kismama elbutul? Törvényszerű?

nem érzem, hogy elbutultam volna, csak éppen tájékozatlan lettem, mert pont akkor játszottunk, vagy akkor fürdettünk, amikor ment a TV Híradó, nem olvastam semmilyen komolyabb könyvet, hanem nézegettem a kislányommal a szép színes mesekönyvet.

túl sokat nem gügyögtem, kedvesen, lágyan sokat beszéltem a lányomhoz, meg énekeltem, dúdoltam, és csak akkor gőgicséltem, ha ő is tette, utánozva őt. ez állítólag segíti a tanulásban, de ez önkéntelen is. jókat sikongattunk:-)

csak néhány dolgot becézünk, de azt is csak neki. így pl. pancsi, hami, dudu (ez az autó a gyengébbek kedvéért), de ha beszélek egy felnőttel nem ezeket a szavakat használom. őt pedig persze, hogy becézzük, ez természetes.

a szülésnél nagyon féltem, császárral született a lányom, így úgy látszik bennem nem volt ez a bizonyos hormon, mert nem szeretek visszagondolni rá.

szóval nem osztom a véleményed, miszerint butábbak leszünk gyerekszülés után, és a memóriánk is javulni fog, ha kialakul egy jó kis napirend a gyerekkel, ha átalussza az éjszakát, és mi is aludhatunk. több nő a gyed illetve a gyes alatt tanul, nem hinném, hogy elbutulnak.

biztos, hogy akiket ismersz valóban olyan értelmesek és műveltek voltak?????

"dudu (ez az autó a gyengébbek kedvéért)"

Ez kész. XD

Én értem mire céloz a kérdező. Sajnos nem mindenki van összezárva egy Xhónapos gyerekkel, mert így lehet átérezni.

Tőlem elfordultak a barátnőim, és a fél családom, mikor úgy döntöttem 19 éves fejjel, hogy megtartom a kislányomat!

A férjem folyamatos műszakban dolgozik, alig vagyunk együtt, mégis gügyög néha ő is.

Ez olyan dolog, mint a sántítás. Megszokod, és ha meggyógyulsz, nehéz visszaszokni. Én is gügyökök, nem csak Lillát, Lilit mondok, hanem babát, bébit, babót, sőt tündérkét is. Sokat énekelek, mondókázom. Anyukám ki is nevetett, mikor meglátogatott, mert még a kávé mellett is mondókáztam, ha nem ügyeltem.

Azt mondják a babával anyuka és apuka is születik. Szerintem a legtöbben együtt nőnek fel a gyerekükkel!

Anyukám vicces sztorija az, hogy mikor etetett minket tejpéppel, mindíg mutatta, hogyan kell lenyalni a szánkról, de egy idő után mindenkinek hümmögött, és nyammogott. Kinőtte.

Ez saját tapasztalat:

4 éve vagyok itthon a babáimmal. Most született a 3. kicsikém.32 évesen szültem. Honnan mentem szülni? Volt egy teljes státuszom, mellette óraadó voltam, a testvéremmel közös vállalkozásunk is komoly erőfeszítéseket kívánt (mezőgazdaság), és mellette főiskolára jártam. + az élet további szépségei barátokkal, programokkal. Millió dolog belefért egy-egy pörgős napba. Akinek van dolga bőven, jól tudja, mennyi minden belefér. Megszületett a fiam, és a világ döbbenetesen lelassult és beszűkült. Mire kinyílt volna, jött a 2., majd a 3. Ma őrülten pörög a nap - etetés, öltöztetés, romeltakarítás, képességfejlesztés, otthonteremtés, ünnepi készülődés....hogy szép legyen a gyermekkor és igazán meleg legyen a családi fészek. Megtudtam kik az igazi barátaim, és szívesen segítek kezdő anyukáknak. De arról, hogy a falakon kívüli életben mi zajlik, csak nagyon kevés jut el hozzám. Amikor ébren vannak, akkor nem lehet, ha alszanak, arra kell szánni az időt, ami veszélyes munka, és ha minden kész, addigra én is annyira, hogy az ágynál semmi nem érdelek jobban. Lehet hogy ez ciki. Érzem is, hogy nem az a társasági ember vagyok, aki pár éve voltam. Minden érzékszervem a gyerekeket figyeli...és a férjemet :). Ez nem elbutulás szerintem, hanem mindennél jelentősebb fontossági sorrend-állítás és alkalmazkodás az igényekhez - hiszen ha elképzelitek 4 ember életét kell élni + egyet ellátni. Ez nem fokozott agytevékenységet, hanem állóképességet igényel. Egyszerűen nincs sem idő, sem tér az informálódásra, mert az aprócska feladatok és kihívások kitöltik a nap 24 óráját. De eljön majd újra, amikor kitárul a világ. Aki buta volt, az is okosabb lesz egy tapasztalattal. De ezért senki nem válik butává...