Törvényszerű, hogy mi is így járunk?
A nagymamám és a dédnagymamám közötti anya-lánya viszony nem igazán volt felhőtlen. Anyukám elmondása szerint nagyon sokat veszekedtek. Anyukám és mamám között is hasnló volt a helyzet, aminek már én is szemtanuja lehettem, nagyon csúnyán tudtak veszekedni. (Sajnos mamám már nem él) Utánny 1-2 hétig nem is találkoztak. Végül mindig kibékültek és persze a sok vita ellenére persze hogy szerették egymást, de most itt vagyok én és anyum. Én általában nem szoktam vitákba keveredni, inkább veszek egy nagy levegőt és elvonulok, de amikor már nem bírom szusszal kijön belőllem minden. És akkor borul a bili.
A viták általában a kioktatásból erednek. Felnőtt nő vagyok, háztartást vezetek, gyereket nevelek.
Én elfogadom, hogy ő ilyen, hisz nagyon sokszor inkább nyelek, minthogy vitázzak, de ő miért nem veszi észre magát?
Más is járt már így, hogy generációról generációra terjed ez a fajta anya-lánya viszony?
Mivel én inkább vagyok elfogadó, és befogadó, (s mindemellett vitakerülőnek is nevezhetném magam) remélem hogy az én lányommal ez a fajta kapcsolat más lesz, és megtörik ez a fajta családi "örökség"
Mái napig bánt, hogy Édesanyám nem bízik benne, hisz kioktat mindenért. Jószándék vezérli? Lehet, viszont mégis látja, hogy ezzel engem csak felspanol, de mindig eljátsza velem, hogy rányomjam a telefont, vagy szó nélkül ott hagyjam. Ez miért jó neki?
válasza:
válasza: válasza:Nem törvényszerű viszont, ha a szakirodalomban utána olvasol ennek, akkor érdekes gondolatokra bukkanhatsz. Például, hogy bár nem modellként követed azt amit láttál, nem tudsz másként viselkedni, mint amit a családodban megéltél. Ez vonatkozik anyukádra is. Persze, ha voltak/vannak kivételek, úgy értem, hogy nem 100%ig ez a bevett módszer, és megéltél olyat is, ami optimális, harmonikus kapcsolatokban elvárt, akkor ha tudatosan odafigyelsz erre, nem törvényszerű, hogy majd te gyerekeddel is ez legyen, és így tovább.
Ha szeretsz olvasni, ajánlom neked (és mindenki másnak) Eric Berne: Emberi játszmák című könyvét. Szerintem nagyon érdekes felfedezéseket tehetsz, illetve sokat segíthet abban, hogy milyen a felnőtt-felnőtt között zajló tiszta, nyílt, játszmamentes kommunikáció.
válasza:A viszonyulás nem öröklődik, az érzelmi intelligencia viszont igen, és a konfliktusmegoldási stratégiák pedig tanulás útján "öröklődnek" a generációk között. Ez jelent bizonyos törvényszerűséget is, ha valaki egész gyerekkorában egy bizonyos stratégiát ismert és tanult meg, jó eséllyel használni fogja felnőttként is, majd a saját gyerekei is megtanulják tőle.
Egyébként a vita szerintem önmagában nem baj. Saját családomban pl. soha nem volt látványos vita, ami a szüleim több évtizeden át tartó rossz házasságát kitűnően palástolta. Ők ilyen visszafogottak, kicsit kimértek voltak, nem is értette senki, huszon év után hogy kerülhetett sor köztük egy nagyon csúnya válásra.
A párom szülei több mint 30 éve házasok, reggeltől estig ordibálnak egymással, elküldik egymást ide is, meg oda is, amolyan olaszos família. De ritkán látok hasonlóan összetartó családot. A párom és én is átvettük ezt a stílust, párom ugye alapból, én meg nagyon élvezem a saját szüleim visszafogott képmutatása után. (Jegyzem, nem kisebbségi, és nem 8 általánost végzett emberekről van szó.) Azt meg külön, hogy a kiabálással együtt egy nagyon szeretetteljes család tagja lehetek.
N32
Nos ha anyukám tudná, hogy most mit fogok ide írni, nagyon elszomorodna, de én azt hiszem, hogy nem az ő példáját, hanem inkább az apukám példáját fogom követni, amit néha néha alkalmazni is tudok páromon. (Ez most csúnyán hangzott) De ideértem az empátiát megértést, és a pozitív dolgok elsődleges figyelembevételét. Háttérben hagyom a kritikát és az aroganciát. Sőt el is hagyom.
És most ne értsetek félre imádom anyukám, nagyon jó anya, de amikor előveszi ezt a fajta énjét, szinte elviselhetetlen.
Ha valami kivetni valóm van, akkor arra inkább rávezetem az embert aztán kifejtem bővebben, hogy mire gondolok.
Mindezt talán párom megismerése után tanultam, mert rájöttem, hogy ővele teljesen máshiogy kell bánnom, mint a csládtagjaimmal. Teljesen másfajta emberi tulajdonságokat hozott ki belőlem, ami által értékesebbnek érezhetem magam. És ez nem tatika, csupán (ahogy az egyik válaszoló is fogalmazott) érezlmni inteligencia fejlődés. talán ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!