Minden kismama elbutul? Törvényszerű?

A kulcs: alváshiány. Csúnyán fogalmaztad meg, de tényleg butít úgymond, ha valaki nem alszik eleget, szellemileg nem lehet olyan szinten, mint előtte volt. Tény. Semmi hormon, semmi traumafeldolgozás nem szükséges hozzá.

Gügyögés: akinek van gyomra hozzá, és jobb módot nem talál a szeretet kimutatására, az csinálja.

Ja és... az általad említett traumatörlő hormon csak a szüléskor hat.

,,Csak hát ez az élet többi területén is szimplán "buta" nőket teremt." - de ezzel te magad adtad ki magadról a lelki szegénységi bizonyítványt.

Csak nem 30-as egyedülálló, felsőbbrendűségtudatú férfi, teremtés koronája, szülés és gyermeknevelés mocskától tiszta, nemes emberfeletti emberhez van szerencsém?

Jó példa egyébként a ,,biológiai kreativitás lehetőségétől megfoszott férfiak kompenzációs törekvésére" a kérdés.

Előre is elnézést az OFF-ért.

"szülés után termelődik nagy mennyiségben, ami rontja az emlékezést, és (férfiak, figyeljetek!) nagy mértékben gátolja a szexuális magatartást!"

Remélem is, hogy valamennyire gátolni fogja, mivel ha jól tudom, szülés után 6 hétig nem szabad szexelni, ráadásul energia és idő is kevesebb jut ilyesmire. Szerintem erre nem kell külön figyelmeztetni a férfiakat, általában tudják, hogy ilyenkor a szokásosnál figyelmesebben, gyengédebben kell közeledni a nőhöz és egy ideig más módon ajánlott szexuális örömöket okozni egymásnak. A baba születése után a szülők egyébként is sokkal fáradtabbak. Ezen kívül úgy tudom, hogy sok kapcsolatban a másállapotnak köszönhetően olyan érzelmi összhang alakul ki az anya és apa között, hogy a baba/mama féltésből következően valamennyire a férfi szexuális igényei is csökkenek. Bocs, ha nem írtam tudományosan bizonyított tényeket, sajnos nem vagyok orvosis, szóval csak ismerős házaspárok tapasztalatait és itt-ott olvasott véleményeket tudtam összefoglalni.

Én úgy gondolom nincs gyereked vagy ha van, akkor azt a feleséged/élettársad neveli nagyrészben. Nekem 2,5 éves a lányom. Magamon annyit vettem észre (remélem a környezetem is csak ennyit), hogy szétszórtabb vagyok, de nem butultam el. Könyvelő vagyok, nem is tehetem a munkám miatt. Az igaz, hogy szétszórtabb lettem, mert egyfolytában pörög az agyam mindenen, gyerek, munka, másodállásban webáruház üzemeltetése stb..... Emiatt simán el tudom képzelni, hogy az ember a végére már nem tudja, miről volt szó a beszélgetés elején. De ez nem jelent feltétlenül elbutulást. Egy jó ismerősöm mesélte egyszer, hogy mindig mérges volt a férjére, mert az úgy viselkedett, mintha nem érdekelné nem értené a problémákat, amiket a feleség elétárt. Aztán egyszer elment a munkahelyére (cégvezető a pasi) és akkor ott megértette, hogy mi van a férjével. Egyszerűen annyira pörgött, ezer dolgon járt az agya, hogy képtelen volt az egyszerű dolgokra figyelni, észben tartani.

A gügyögésről: Én igyekszem a gyerekem felé értelmesen beszélni, de azért vannak szituk, amikor bizony gügyögök. Felnőttekkel nyilván nem. A gond ott van, ha valaki mást már nem tud csak gügyögni.

Szóval én nem elbutulásnak nevezném azt, amin a kisgyerekes anyák keresztülmennek.

Szia! Szerintem több témát érintesz egyszerre, nem mind függ össze.

1. Ezt a hormonális változást én bizony éreztem magamon! És a legrosszabb a terhesség végén volt, nem is a szülés után... Azt is elfelejtettem, hogy mit akartam a papirra felirni, nehogy elfelejtsem. Szörnyű volt, de legalább tisztában voltam vele. Miután visszamentem dolgozni kb 9 (!!) hónapomba telt, mire visszanyertem régi eszemet, és valóban volt hormonproblémám a háttérben, amit gyógyszerrel kezelt az orvosom. Amikor a ciklusom visszaállt, a régi személyiségemet is visszakaptam.

2.a gyügyögés a gyerekkel egy szükséges dolog, mert ha utánaolvasol, a dallamos hangra és intonációra nyugszik meg, arra jobban odafigyel. Ha csak simán mint felnőtthöz kezdesz beszélni egy babához, az bizony sirni fog :) Nekem először ez is nagyon nehéz volt, hogy ilyen dallamosan és folyamatosan beszéljek a kisfiamhoz, hetekbe telt, mire megszoktam. Akik állitják, erre nincs szükség, azoknak valószinűleg nem volt még gyerekük.

3. a gyerekkel kapcsolatos szavak becézése - na hát az nagyon gáz. Én a kisfiamat kisfiamnak hivom mások előtt, vagy a nevét használom: Marci. A babó, manó szavak most nagyon divatosak azonban, ezek olyan becenevek, kedveskedések akarnak lenni, tehát azért nem elitélendő végülis. Olyan, mintha felnőttet nem Katalinnak, hanem Katusnak hivnánk, az végülis nem bűn. Az egyéb becézések meg szerintem csak az anyukák egy részénél jelennek más, másokat ugyanúgy idegesit, mint téged. :)

Az első már átaludta az éjszakát, a másodikkal még tudtam aludni, nem volt hasam, nem is voltam buta nő.

Délután jókat aludtunk a naggyal terhesen, pihenten, tudtam hol a kulcsom, mit akartam...

Egy hete két gyerek, egy nagy mafla férj, egy folyton "mocskos" ház(rend és tisztaságmániás vagyok)nyúz, a kicsi olyankor van fent, amikor a nagy alszik, tudnék pihenni, most is. Sebaj szórakozik az ölemben a pici, lassan elalszik, nekem meg egy frissítő kakaó pár oldal a könyvemből, és talán 10körül lesz erőm aludni...

És egy hét alatt meghülyültem, nagy kaland, tudom, hogy minden megvan, és sima idegekkel nem ilyen vagyok.