Szerintük ki fogok futni az időből. Szerintem még bőven van időm. Titeket is piszkáltak/piszkálnak?

Ne aggódj nem maradsz le semmiről,igaz csak 19 vagyok,van barátom,de biztos vagyok benne,hogy nem ő az igazi vagyis ha lesz gyerekem nem ő lesz az apja:)

Egyébként ne érdekeljen mások véleménye,én személy szerint 28 éves korom elött nem akarok szülni,mert még annyi minden vár rám amit egy gyerekkel nem tudok elérni.

Már bocs, de annak a válaszolónak nincs igaza, aki azt mondta az szül ilyen korban aki kora vén, meg nincs élete stb. 21 éves vagyok 27 hetes terhes, van vőlegényem egyetemista vagyok, úgy érzem buliztam eleget, nem vagyok kora vén sőt örök gyerek lelkű maradok( ok ha kell komoly vagyok) ez nem attól függ.

kérdező ne hallgass a környezetedre, csak te tudhatod mikor szeretnél gyereket, egyátalán nem vagy hozzá öreg, még én sem hallottam, hogy ilyen fiatalokat ezzel nyaggatnak, épp az ellenkezőjét tapasztaltam, ne foglalkozz azokkal akik beszólnak, sztem unatkoznak, nincs más dolguk csak más emberek életébe beleszólni, biztos nem elégedettek az életükkel, ezért a másik életét akarják "egyengetni"

Én 25 vagyok, és engem a keresztfiam szülei (barátok) nyaggatnak, hogy most már én jövök a babával, és nekik is lesz keresztgyerek.

Ami szép és jó, de én még tanulni és dolgozni akarok, mert minimálon vagyok, emellett doktorálok. Amit persze nem értenek, miért kell az egy nőnek (talán mert érdekel?), miközben ők a gyárból a szalag mellől jöttek el szülni, annyira nem megy a szekér, hogy a szülőkkel laknak együtt egy lerobbant tanyasi házban (a város szélén), most egy minimálbérből nyomorognak, amit a gyerek apja hoz haza, de annyira bírják reklámozni, hogy fiatalon kell szülni. Mert vágynom kéne arra a (bocsánat) putrira, ami ott van? Egymás hegyén-hátán élnek, alig van betevő, ha saját kert és állatok nem lennének, megnézhetnék magukat. Én is kábé ezt a szintet tudnám jelenleg hozni a gyerekemnek, de hogyan mondhatnám meg ezt nekik? Ezt, hogy én pont ilyen nem akarok lenni, mint ők? Nem lehet. Úgyhogy makogok,hogy ráérek (és tényleg), meg hogy a doktori végéig semmiképp... De én tudom, hogy még utána se egy darabig. Ha életet akarok annak a gyereknek és hátteret, akkor az időbe telik.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ezt tipikusan azok az emberek "reklámozzák", akik maguk is korán szültek, és nem tudnak elképzelni mást, vagy max nagyon nehezen értik meg, hogy a te életed, terveid mások. És hogy nem feltétlenül az volt a legjobb döntés, amit ők hoztak, és én em tolom a képükbe, hogy miért nem vártak, amíg mindkettejüknek lett munkájuk, amíg legalább saját lakás van...

Szóval ez csak csőlátás a részükről, le kell tojni.

25/N

Nekünk is mondják néha, de Hál' istennek nem a szülők, ők inkább kitekernék a nyakunkat, ha megtudnák, hogy...mert tudják, hogy semmink nincsen.

Unokatesóm mániája, és már nagyon elegem van belőle, mert direkt élvezi, hogy ezzel B.szogathat

Főleg most ,hogy decemberben elvetéltem...

23L

Én 21 éves vagyok és jelenleg még komoly kapcsolatom sincsen, nem hogy gyerek... Volt mát komoly kapcsolatom, de nem illettünk össze és mindig felelősen gondolkodtam ezen a téren, sosem estem volna teherbe fiatalon, amikor még magamat sem tudom ellátni... Minek, kinek?! Hogy majd a szüleim tartsák el kegyelemkenyéren a gyerekemet is? Hát kösz, de nem! Főiskolára járok, még van másfél évem, utána szeretnék valami munkahelyet és mellette tanulni tovább a mesterképzésen. Örülök, ha 25 évesen meglesz a diplomám... És szintén örülni fogom, mint majom a farkának, ha lesz egy minimálbért fizető állásom. Ahhoz, hogy olyan életem legyen, amit szeretnék, kemény éveket kell lehúznom a szakmában, egy gyerek 30 éves koromig előreláthatólag semmiképp nem férne bele. Szeretnék majd gyereket, akár 25 évesen is, de az anyagiak miatt szinte biztos, hogy akkor még nem lesz belőle semmi!

Ezen kívül a férfiakból is teljesen kiábrándultam. Egymás után érnek a csalódások... Szinte kivétel nélkül az van, hogy aki nekem tetszik, annak én nem jövök be, vagy aki engem megtalál, az nekem nem az esetem. Ha meg véletlenül mindketten kölcsönösen kedvelnénk egymást (külső + belső egyaránt), akkor valószínűleg berezel, hogy én komoly kapcsolatot szeretnék és lelép. Egy időre most fel is hagyok a nagy Ő keresésével, úgy döntöttem! Csak élem az életem, ha jönni akar az igazi, akkor úgyis megtalál! Legalábbis azt mondják... :)

21/L

Ember, ez nem egy nyaralás, amit kiválasztasz a katalógusból, befizeted, oszt már mehetsz is... még párod sincs, sőt jelölted sem az apaszerepre, akkor hogyan akarhatnál családot...? Oké, ha "besikerül", és valaki vállalja, lelke rajta, nade hogy az épp most kéznél levő pasikból kiszúrni egyet csak azért, hogy valami "menetrendnek" megfelelj...? Ezt nem várhatják tőled...!!!!! Brrr...

Engem eddigi életemben egy olyan férfivel hozott össze a sors, akivel szívesen alapítottam volna családot, de történetesen nem maradtunk együtt, valószínűleg nem egyhamar fogok másikba botlani. De én 35 évesen sem állnék össze az első jelentkezővel csak azért, hogy kipipálhassam a család rublikát, meg mert kifutok az időből, ez nevetséges. Mégis mivel lennék akkor előrébb, mint ha egyedül maradok? Én szeretnék családot, nagyon szeretnék, sőt "sok" gyereket is, de könyörgöm, egy "jobb híján" talált férj mellett pont csak az hiányozna, amitől igazán család a család, magyarul az, ami miatt egyáltalán családot szeretnék. A kölcsönös szeretet, bizalom, hogy egyfajta biztonságot nyújtunk egymásnak, számíthatunk egymásra, megértjük egymást és hasonlók. Csak hát ez nem terem a fán és nem árulják a boltban.

Van akinek az életét egyetlen cél vezérli, és van akinek több. Van, aki 18-20 évesen úgy érzi, egy gyerek mellett teljesedne ki az élete. Ezzel nincs is semmi baj, ha tisztában van azzal, hogy ez mivel jár. Egy részük később megbánja, a többiek sohasem.

Akinek nem a gyerekvállalás élete egyetlen értelme, annak prioritási sorrendet kell felállítania. Ha már családot alapítottál, az gátolhat a további céljaid elérésében, a kibontakozásban.. Például sokkal nehezebben diplomázol le, utazod körül a világot, vagy alakítasz ki megfelelő egzisztenciát a későbbi gyerekvállaláshoz.

A nővéred az első típusba tartozik, neki lételeme az anyaság. Te azonban ráérsz addig, ameddig magadtól kezdesz vágyni rá, és felkészültnek nem érzed magad. Bő 10 éved van még családot alapítani, ha nem 20..

Én 26 vagyok, nincs párom, és nincs is a láthatáron olyan, akivel el tudnám képzelni a jövőmet. Két éve kezdtem új életet egy "megállapodott" helyzetből, amikor is már gyermekvállaláson törtük a fejünket az akkori párommal.. Most egyetemista vagyok és külföldre készülök diploma után. Várhatóan 35 körül leszek olyan helyzetben, hogy komolyan gondolkozhassak erről a témáról, és remélem hogy addig utamba sodorja a megfelelő férfit a szél. Szerencsére engem nem nyaggatnak.. elfogadták, hogy így alakult az életem. Azt azonban rosszul esik néha látni, hogy a volt osztálytársak férjhez mennek és második gyermeküket szülik az álompárjuknak..:(

De én azt mondom, élvezd ki azokat az éveket, mikor még szabad vagy. Később egészen másféle időszak fog kezdődni.. amit ugyanúgy élvezhetsz, de ezek az idők vissza nem jönnek!:)