Hogy lehet kizökkenteni a semmittevésből, motiválatlanságból egy 22 éves lányt?

Egyedül magadnak köszönheted. Ha nem tanul, dolgozzon. Mi az, hogy csak akkor kap új ruhát, ha megcsinál neked valami? (Te mit kapsz azért, hogy elvégzed helyette a dolgát? Semmit! Fogadok, hogy még egy köszönömöt sem!) Tudod, mi a megoldás: nem kap új ruhát, ha nem megy dolgozni és nem keresi meg a rávalót. Nem kell kitenni, csak egyértelműen tudatosítani benne (és aztán következetesen betartani), hogy ha nem megy dolgozni és nem adja haza a fizu egy részét (nem azért, mert le akarod nyúlni, hanem hogy legyen tisztában a pénz értékével, hogy kell rezsire meg kajára, nemcsak elszórakozza), akkor nincs új ruha, nincs könyv, nincs mozi, semmi, amit szeret csinálni és amire pénzt kér, nincs pl. internet, és... nincs a kedvenc étele, csak alapélelmiszerek. Ne éhezzen, nem ezt mondom, de legyen alma a banán és a narancs helyett, ne vegyél neki üdítőt, sütemény, csokit, chipset, csak amire minimálisan szükség van.

Üljetek le vele hétvégén ebéd után, közöljétek, hogy mostantól a házimunkából mit kell vállalnia, a következményeit, ha nem teszi meg, az mivel jár (pl. keddenként ő jár bevásárolni, ha nem csinálja, veszel kaját magadnak meg a férjednek, neki nem), és adjatok mondjuk 2 hónap türelmi időt, hogy munkát találjon. Nem lesz könnyű, ha igyekszik, csak nem sikerül, lehet haladékot adni neki. De ha nem is keres, akkor következetesen betartjátok, amit leszögeztek vasárnap, ha nincs munka, nincs zsebpénz, ruha, internet, csoki stb.

Ha nem teszitek, azt kell mondjam, megérdemlitek a sorsotokat. De a szeretet nem abból áll, hogy rabszolgaként szolgáljátok. Mi lesz vele, ha veletek történik valami? Éhen hal? Tanítsátok meg élni.

Nincs oka kizökkenni, mivel senki nem zökkenti ki. Szerinem az új ruha dolog nem jó megoldás. Nem általános iskolás már már, hogy ajándékozással kelljen rávenni arra, hogy csináljon valamit.

Az emberek akkor szoktak kizökkenni valamiből ha gyökeres változás következik be. Ha te mindent megcsinálsz mindig helyette, akkor ez neki totál kényelmes. Látja, hogy simán lustálkodhat. ..és az, hogy majd nem kap új ruhát az nem egy ösztönző erő, hogy megmozgassa magát.

Határozottan meg kéne neki mondani, hogy 22 éves, nem várhatja el, hogy örök életében eltartod. Vagy keres munkát és hozzájárul a költségekhez otthon és ki is veszi a részét a melóból, vagy költözzön el, ahova akar. Akkor majd lenne munkája elég hamar, figyeld meg. ;-)

nekem ez érettségi után volt. 4 hónapig tűrték anyámék, aztán elzavartak a munkaügyi központba egy állásbörzére. úgy mentem haza, hogy volt állásom.

igy nem lehet élni. és ha 4 éve nem akar az egyik válaszoló szerintem túl naiv szavaival élve a társadalom hasznos tagja lenni, akkor valamit tenni kell!

Jó lenne tudni, hogy vajon csak lusta-e a lányod, vagy depressziós? Mert ha depressziós, megviseli ez a helyzet, akkor pszichológus segíthet.

De én úgy vettem ki a szavaidból, hogy csak lusta. Ezen pedig úgy tudsz segíteni, ha megmondod, neki, hogy mostantól vagy kiveszi a részét a házimunkából, vagy nem fogod eltartani. Tudom,radikálisan hangzik, de amíg nincs következménye a lustaságának, miért változna? Neki jó ez így.

Egyébként keres munkát, csak nem talál, vagy nem is keres? Jó lenne megmondani neki, hogy valamit kezdjen már magával, volt 4 éve gondolkodni, hogy mit akar, tessék szépen állást keresni. Egész életében nem tarthatod el.

És járjon közösségbe, barátokhoz, barátnőkhöz, mert ha csak otthon ül, akkor tényleg depis lesz.