Nagyon szemét dolog, hogy a sógornőmmel jöttem össze?

Mélymagyarozó vagyok: arról beszéltem, amit előttem lévő produkál. Is. Oké, véleménye mindenkinek lehet, azért vagyunk itt, de ennyi rossz kívánságot ritkán látok...

Ezúton gratulálok azoknak, akik a szereplők és a helyzet pontos ismerete, valamint gyertyák tartása nélkül eldöntik, hogy szereplők jó vagy rossz emberek. Majdan ennek fényében elkezdik utálni őket.

Szép, intelligens és követendő emberi tulajdonság! Lehet lepontozni.

A szülők vágyjanak arra, hogy a gyerekük boldog legyen. :S

Így, egyszerűen, elvárások, konvenciók, begyepesedések nélkül.

Jézusom, hogy tudsz ismeretlen embereket féregnek nevezni? Azért, mert ilyen történt vele, gondolod, hogy az élet összes területén szándékosan csak ártani tud? Komolyan?

ők nem nyujtottak be külön kérvényt az Életnek, hogy ez történhessen velük! Nem szándékosan lettek szerelmesek a többiekkel kiszúrni akarva! (Akiket sajnálok ugyan, de az élet ilyet is tud dobni, igen..)

Te ettől azért lehetsz sokkal férgebb, mert te szándékosan rosszat kívánsz nekik- ezt ők nem tették sem veled, sem a többiekkel.

Nem stílusom leférgezni ismeretlenül senkit- de remélem, rájöttél, hogy ez milyen remek érzés neked is.

Te engem nem tudsz megsérteni, mert oly távol állsz tőlem mind emberileg, a felfogásunk pedig messze nem egy húron pendül.Én csak attól félek, hogy az ilyen Isteni hatalommal rendelkező emberek, mint te akik azt hirdetik, hogy soha senkivel ne foglalkozz, csak Önnön magaddal, Élj korlátok nélkül, hisz egy szabad világba születtél és tégy azt amihez éppen kedved van, az ilyen emberek milyen utódokat nevelnek.Féltem a fiaim mondjuk egy hozzád hasonló felfogásban részesült lánytól.Én igenis tisztességre nevelem a fiaim és ha még nem is úgy alakul az életük,ahogyan azt szerették volna, a döntés csak az Ő kezükben van, de azt itthonról magukkal viszik, hogy ilyen esetben hogyan intézzék a dolgaikat, hogy azzal a lehető legkevesebb fájdalmat okozzák másnak.EZT MÁR MOST GARANTÁLOM.

Téged ironikusan most leinkább Benkő Dánielhez hasonlítanálak, aki ott fingik és rejszol ahol jól esik, és szerinted ha ez normális dolog, hogy elszereti valaki a sógora feleségét akkor te a szememben Benkő Dani bá vagy...

Jé, már rólam is azt hiszed, hogy ismersz? :) Nem állítottam olyat, amiről írsz és nem is állítanék- de óvakodom ismeretlen embereket megítélni. Akkor is ezt gondolom, ha ez téged vagy másokat zavar...

Békességet neked és a többieknek is!

Írok egy valós sztorit, és remélem, mindenki le tudja vonni belőle a következtetéseket.

És mindenek előtt, kérdező, örülj, hogy most még nincs gyerek, és nem kellett őket is belekalkulálni, és mindjárt kiderül mindenki számára, hogy hogyan is értem.

Amikor 3-4 éves lehettem (én nem emlékszem, mesélték), apámnak viszonya volt egy munkatársnőjével. Az eset kiderült, anyu rájuk nyitott az irodában. Persze tagadták a tagadhatatlant. De a szüleim házassága akkor valahogy holtvágányon járt, el akartak válni. Eltelt egy kis idő, a nő rákban meghalt, hogy apám mit művelt a háttérben, nem tudom, lett egy öcsém minden esetre, és onnantól kezdve amellett, hogy apám anyuval elég sokat veszekedett, és nem bánt vele úgy, ahogy egy normális szerető házasságban a feleséggel kéne, és én lányukként is semmibe lettem véve, öcsém lett a "kedvenc gyerek", apám számára most is az, még ha pimasz, és önző, akkor is. Nos, öcsém születése volt az a pont, hogy "a gyerekek miatt" együtt maradtak a szüleim. Viszont a házasságuk NEM javult, és apám mai napig (26 év házasság) más nőkkel rohadt kedves, még a TESCO pénztáros nénijeinek is udvarol, csak anyuval viselkedik szemetül, és arra is irigy, ha én boldog vagyok, tehát ha megtud valamit, akkor már igyekszik tenni ellene, hogy ne legyek, ezért én már semmit nem mondok el apámnak. Ha felmerül az esélye mostanában, hogy elválnak, apám zsarolni kezdi anyut, mert nem akar megszabadulni a kényelemtől, hogy valaki itthon "kinyalja a fenekét".

Ahelyett, hogy fiatalon, még időben, vállalta volna, hogy ő már nem tudja biztosítani a szeretetet, csak a pénzt, és elváltak volna, esélyt adva mindannyiunk számára a boldogságnak, 4 ember élete keseredett meg 26 év alatt (anyu beteg, részben ez is az oka, régebben apámat az orvosai fel akarták jelenteni, többet nem tudok, de valami oka csak volt).

Ugyanis anyu is találhatott volna olyat, akivel boldog lehet, hiszen alig volt 30 (se), mikor ez a félrelépés történt, és egy csinos, vidám nő volt fiatalon, és apám se volt öreg.

Tehát ha már megtörtént valami, vállald, és oldd meg úgy, ahogy meg lehet oldani, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozd ezzel. Én szüleim hibájából tanulva, ha nem tudok valakit szeretni, nem vagyok vele, bár én nem is házasodok így majd, kaptam elég rossz példát (nem mindenki, úgyhogy még mindig van, aki azért házasodik, mert "kifut az időből", de engem valahogy ez nem érdekel, a párom megérdemli, hogy szeressem, hogy szerelmes legyek belé, és a gyerekem megérdemli, hogy boldog gyerekkora legyen, és ne álarcot lásson a szülein, és ne feszültséget lásson otthon a szülei között, amit a kényszer ad).