Mit tennél ha 14,15,16 évesen teherbe esnél?

17 éves vagyok, december 14-én született a kisfiam:) Amikor az első UH-n "megláttam" tudtam, hogy nem lennék képes elvetetni. Az apa börtönben ül, mert megerőszakolt, így lettem terhes. Nehéz volt végigcsinálni, de nagyon boldog vagyok, hogy nem vetettem el, olyan jó érzés, mikor rám mosolyog (bár ez azt hiszem inkább a bélmozgásának szól:D) és minden nappal egyre jobban szeretem. Életem eddigi legjobb döntése volt megtartani.

Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy én előtte is tudtam háztartást vezetni, a szüleim elég gyakran voltak külföldön, hagytak itthon akár hetekre is, de ettől még nagyon törődő család vagyunk:) Most külön élek a kisfiammal és magántanulóként folytatom a gimnáziumot, idén érettségizem, aztán orvosira szeretnék menni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de ez az álmom:)

Ettől a sok "biztos nem tartanám meg,elvetetném azonnal stb." hozzászólótól megkérdezném,hogy tényleg ennyire egyszerű feldaraboltatni a gyereketeket?Felháborító.

Örülök,hogy nem konkrét esetről van szó.

Ha valaki elég felnőtt 14 évesen,hogy nemi életet éljen,akkor legyen annyira felnőtt,hogy az anyja tudjon róla,és legyen annyira érett,hogy vállalja a felelősséget.Ezzel a sok felelőtlen,magát felnőttnek képzelő gyerekkel igenis megszületném a gyereket,és örökbeadnám olyannak,aki 10-20 évig hiába vár arra,hogy édesanya legyen.Majd ha megtapasztalja,hogy milyen fájdalom egy gyereket világra hozni,soha többet nem felejt el gumit húzni,azt garantálom,de azt is meggondolja kétszer,hogy széttegye-e a lábát.

Az abortusz gyilkosság. Mindig az, akkor is, ha a magzat még olyan pici, hogy sokan nem is tartják őt igazi embernek. Pedig már sokszor bebizonyították, a magzat is él, érzi a fájdalmat, tud félni, menekülni, sikítani... És még az anyukája érzelmeit is át tudja érezni.

Abortuszellenes vagyok. A napokban mégis elgondolkodtam. A szociális szférában dolgozom, rengeteg elhagyott gyerekkel találkoztam már. Könyörögnek a szeretetért. Őket azonban a jelenlegi rendszer csak dobálja össze-vissza. Az, aki megszülte őket, annak nem kellenek, de ahhoz gyáva, hogy végleg lemondjon róluk, így örökbe nem adhatóak. Intézetről-intézetre járnak, és tizenévesen, amikor lázadnak a világ ellen, amelyben nekik nincs igazán helyük, könnyedén válnak a pedofilok áldozataivá. Tizenéves gyereklányok árulják magukat a Nyugati téren, tizenéves, heteroszexuális fiúk kötnek ki kéjenc, aberrált férfiak karjaiban. Tűrik, mert ott legalább az illúzió megvan, hogy ha csak percekig is, de ők is átölelhetőek, szerethetőek. Tűrik, mert cserébe ruhát, pénzt, pár jó szót kapnak.

Aztán pár év eltelik, és bedurran a nyirokrendszerük. Szűrésre mennek, és kiderül, megfertőzték őket. HIV vírussal, hepatatis-szel, szifilisszel, kinek mi jut. Ott áll a fiatal, még alig 20 éves, előtte az élete, nincs is semmi mása talán, de az utolsó reményt is elvették tőle. Betegen nem tud már igazi párkapcsolatot létesíteni, örök magányra ítélik, aminek a vége betegségek sorozata, majd halál. A társadalom meglepődne, ha bárki merne erről statisztikát készíteni, hogy vajon hány intézeti gyerek lesz 30 éves kora előtt akut, gyógyíthatatlan nemi beteg... Hány válik végül drogossá... Sajnos nagyon kevés sikertörténetet ismerek. Pedig gyerekként még olyanok, mint bármelyik másik gyerek. Tehetségesek, okosak, tele álmokkal a jövőről, ahol majd felnőttek lesznek, tűzoltók, vagy buszsofőrök, olyan felnőttek, akik sosem fogják majd elhagyni a gyerekeiket...

Az abortusz gyilkosság. De EZ vajon élet? Nagyon rossz a rendszer, mert nem védi sem a túl apró, sem pedig a magára hagyott gyerekeket... :'(

21:21:

A "Néma sikoly" mond valamit? Nézd végig a videón (keress rá, youtube-on megtalálod), aztán ha van gerinced, bocsánatot kérhetsz azért, hogy lehülyéztél.

Nem ad ki hangot, mert nem tud. De ha tudna, biztos lehetsz benne, hogy sikítana.

13:02:

Valóban nem tettem idézőjelbe a "sikítani" szót, és ezért te úgy érzed, belém köthetsz, lehülyézhetsz.

Az a fajta ember vagy, akinek ha rossz napja van, belerúg a kutyájába? Mert nekem nagyon olyannak tűnsz...

Ami az iskolázottságot, meg a műveltséget illeti, a többség értette, hogy hogyan értem a sikítás szót, csak te nem. Értik, mivel látták a szóban forgó videót, és nem csak beestek valahonnan, hanem valóban érdekli őket az abortusz témája, és ezért utánanéztek, hogyan zajlik egy abortusz. Aki pedig ebben a témában kutat, az nagyon hamar belefut az említett videóba, a "Néma sikoly"-ba, és akkor már eszébe sem jut megkérdőjelezni, hogy tud-e egy magzat sikítani, és hogy hogyan tud, ha tud.

Téged viszont, mint kiderült, nem az abortusz érdekel (a téma, amibe beleokoskodtál), de még csak nem is a kérdés, amit a kérdező feltett. Te csak idejöttél kötekedni, mert rossz napod volt, és úgy érezted, jogod van máson levezetni a feszültséget, ami benned van. Ezek után ne várd, hogy tárt karokkal fogadjanak...