Mit tennél ha 14,15,16 évesen teherbe esnél?

20:05-nek

házas vagy és külön éltek? miért?

Későn vettem észre, hogy nem elég egyértelmű, de már nem akartam javítani, ha nem kérdeznek rá.

Azt, hogy külön élünk, úgy értettem, hogy a szülőktől külön. Tehát a kisfiunk születése óta hármasban, és csak a legszükségesebb nagyszülői segítséget igénybe véve (inkább csak nagyikényeztetés, akkor bízzuk rájuk, ha ők kérik:) )

20:05

20:25-nek

rendszeres orvosi vizsgálatokra el mertél menni terhesen? úgy tudom azok terheseknek pár hetenként kötelezők. nem féltél? én végigparáztam volna. miért nem merted elmondani?

Szegény kérdező, lassan elfoglalom az egész kérdését. Úgyhogy mostantól szívesen válaszolok az összes kérdésre priviben:)

Erre még válaszolok (bár nem szívesen...), hiszen a dologhoz hozzátartozik.

Voltam orvosnál 7 és fél hetesen, de végig ordibált velem és rendőrséggel fenyegetőzött, halálra rémültem. Legközelebb 36 hetesen látott orvos. Hiába is mentegetőznék, ez az igazán nagy felelőtlenség, és ezt bánom a legjobban egész eddigi életemben. Óriási szerencsém van, hogy makk egészséges lett a fiam, de nagy baj is lehetett volna belőle.

20:05

16 évemet töltöttem novemberben, és decemberben született meg a fiam 4200g-al.Ennek már 17 éve.

Eleinte nem mertem elmondani otthon, de a párom,- aki most már a férjem- mellettem állt, és így megmondtuk a szülőknek.Nem volt üdvrivalgás, de nem is estek nekünk, tudták, hogy milyen hatalmas a szerelem közöttünk.

A sulit később befejeztem, albérletben kezdtük, de pár év múlva már a saját házunkban laktunk, a szülőktől az első perctől nem kértünk semmit, mert a férjem rögtön belefogott egy vállalkozásba, ami ma már szépen jövedelmez.

Gyönyörű, okos, értelmes kamasz fiunk van, és mi még csak 33 és 37 évesek vagyunk.Semmit sem csinálnánk másképpen ma sem.

ne haragudj, hogy faggattalak. CSak ritkán vetődik ide olyan fiatal anyuka, aki ilyen korban esett teherbe és értelmes. Akitől meg lehetne tudni, hogy milyen érzések, gondolatok kavarognak ilyenkor egy kis hölgyben.

És te nagyon értelmesnek tűntél ehhez.

Köszönöm, hogy válaszoltál. Nem akartam esetleges bűntudatot újraéleszteni. Ne haragudj érte.

Semmi baj, köszönöm a véleményed, és hogy érdeklődsz.

Csodálatos érzés anyának lenni, és semmiért sem adnám oda a fiamat, de mióta megszületett, érthető módon a barátok, haverok lassan (gyorsan) eltünedeztek. A család ismeri a történetemet, így nem sokat beszélek róla mostanában. Jó ilyenkor visszaemlékezni, hisz hiába voltak rossz, hibás döntéseim, de a nagyja azért jobban el sem sülhetett volna:) Úgyhogy ha érdekel, írj nyugodtan, szívesen beszélgetek erről, de persze bármi másról is.

Ritkán találkozom olyan emberrel, aki így áll az életemhez és hozzám, általában győzködni és képeket mutogatni kell ahhoz, hogy elfogadják a tényt, nem kell azonnal riasztaniuk a gyámügyet.

Úgyhogy köszönöm a soraid, nem is sejted, milyen jól estek!

20:05