"Ha 18-20 évesen nem találja meg vki a párját, akkor utána csak egyre nehezebb lesz. " Tényleg?

Hát nálam pont fordítva volt. Tizenévesen egyáltalán nem tudtam egy pasival sem megismerkedni, de még a 20as éveim eljén is nehezen ment.A páromat 25 évesen ismertem meg, akivel azóta is együtt vagyunk. Ennek lassan 9 éve.

Amúgy én fiatalon nagyon szégyenlős, félénk és kishitű voltam, amit szerencsére az évek múlásával kinőttem és nekem ez segített ahhoz, hogy most már egy normális kapcsolatban tudok élni. Nekem fiatalon esélyem sem volt.

Amúgy meg nagyanyáink azért ismerkedtek fiatalon, mert akkor egy 20 éves lány férj nélkül már öreglánynak számított. A két generációt nem kéne összehasonlítani, mert nem lehet.

Saját tapasztalat:

17 voltam mikor megismertem, első pasim volt, ő akkor volt 16, első csaj voltam az életében. Pár év járás, aztán egy év jegyesség, majd házasság. Nem hiányzott a vitrinbe másik kaland, mi megtaláltuk egymást. Lehet, később már nehezebb lett volna.

Kedves Kerdezo!

En pont az ellenkezojet tapasztalom annak,amit irsz.Lehet,hogy fiatalon konnyebb ismerkedni,viszont ilyenkor az ember meg onmagat sem ismeri igazan,utkeresesben van,es nagyon sokat valtozik.Tudom,hogy vannak kivetelek,de en ugy latom,a 23 eves kor elott kottetett hazassagok ill. komoly kapcsolatok tobbsege szakitasra van itelve.A 23 eves kor valami miatt vizvalaszto,ezt egy tapasztalt embertol hallottam regen,es azota sok esetben lattam,hogy van benne igazsag.

Lehet,hogy eleink tizenevesen hazasodtak,de az ilyen hazassagok letrejotteben es fennmaradasaban tobb volt a kenyszer,mint a szabad valasztas.

Hát igen, nagyikád idejében még más szelek fújtak, főleg, hogy ott volt a kötelező házasság, meg szüzesség, a fogamzásgátlás hiánya, a családi belepofázás, meg a többi marhaság.

Az én tapasztalatom az, hogy nem a kor számít, hanem a lehetőségek, amik között mozoghat az ember. Tizenévesen pl egy rakás szerencsétlenség voltam a kapcsolatok terén, mert a szüleim ott korlátoztak le, ahol csak tudtak, tönkrevágták az önbizalmamat, amire persze a korombeliek is rátettek még egy lapáttal.

Most huszonévesen, amióta önálló vagyok sokkal inkább rendben vannak a kapcsolataim is, bár tudom, hogy még így is sok mindent kell pótolnom ahhoz, hogy "az igazit" fogjam ki.

Párt találni biztos könnyebb. Senki sincs elkötelezve igazán, könnyen ki lehet szállni egy kapcsolatból, ha más tetszik meg. A 15-16 kicsit fiatal ehhez. igaz, akkor is volt barátom, de elég gyerekes volt a dolog. Egyre rájöttem legalább, hogy milyen pasit akarok ténylegesen magam mellé. Így a mostani barátomat már tudatosabban választottam, mert már tudtam, hogy mi az amit úgysem viselek el egy kapcsolatban és mi hiányzott az eddigiekből. Eddig bejött, két éve vagyunk. De ez tizenéves sztori, lehet, hogy a végén kénytelen leszek átállni azokhoz, akik nem tizenévesen találták meg a párjukat.

L/19

"...Sok olyan ismerősöm van aki 15-16 éves kora óta együtt van a barátjával (5-6 éve) és szerintem ők már együtt is maradnak: ..."

Egy nagy fenét, pont ellenkezőleg!

Az a tapasztalatom, hogy az olyan kapcsolat ami elött kevés más partner volt és ilyen nagyon fiatalon kezdődött el, az késöbb 99%, hogy tönkre megy!

A legrosszabb az ráadásul ha elhúzódik 6-8 évet, mert ennyi idő után nehéz újba kezdeni és mondjuk 23 évesen lesz ott, ahol más 18-19 évesen.

Az igazán mély és megfelelő tapasztalaton nyugvó kapcsolatok huszon éves kor felett esélyesek.

Persze vannak kivételek, de azok a ritkábbak, szóval nyugi nem maradtál le semmiről se, sőt te néhány év múlva jobb helyzetben lehetsz, mint b.nőid.

36/F

Tényleg, milyen igaz, a 23-as vízválasztó kor!

Én 16 évesen szerettem először valakit, aztán 19 évesen életem nagy szerelmét, de a 24. szülinapomon megismertem a férjemet, na, azóta teljes és tökéletes az életem. Ő a párom a szó szoros értelmében. 12 éve élünk együtt, van egy 2 éves kisfiunk.

És még valami. Nagyon sokat változik az ember, így a nagyon fiatalon elkezdett több éves komoly kapcsolatnak is lehet 30 évesen vége.

Ki mikor találja meg az igazit? Pl. a férjem 40 éves volt. :)

És egyáltalán nem törvényszerű szórakozóhelyen, sőt! Nekem pl. minden szórakozóhelyen kialakult vonzalmam (sok nem volt) kivétel nélkül komolytalanra sikerült.

De amikor mégy az utcán, vagy egy hivatalban, vagy munkahelyen.... Ott miért ne? Jön szembe valaki, akitől földbe gyökerezik a lábad. Mi pl. nem bírtuk egymást (kollégák voltunk), egymásra vágtuk az ajtót, magázódtunk, de volt valami a levegőben, amit má akkor mindenki érzett. :)))

Szóval ne szorítkozzunk a 20 éves határra, és a szórakozóhelyekre! :)))