Mennyi irányítjátok az életeteket? Előre megterveztek mindent, vagy teljesen spontán éltek? Esetleg a kettő között valahol.

főbb vonalakat tervezzük meg: munkát, pénzügyeket, gyerekvállalást. A többi spontán jön.

Jom nyilván kigondoljuk hogy a hétvégén melyik nap megyünk vásárolni, de azért az mégsem olyan tervezés, mint mondjuk a megtakarításaink tervezése.

egyelőre nem tervezek, csak teszem a dolgom és majd sorod az élet=) perpillanat mást úgy sem tehetek, mert még eléggé fiatal vagyok, nem kell, hogy a komoly tervezgetésekről szóljon az életem.

majd ha valami komolyabb célt kitűzök magam elé tervezgetek. vagy az is lehet, hogy nem=)

majd meglátjuk hová fog fújni a szél:)

L/16

Kettő között valahol.

Egy hónapban egy hosszú hétvége csak a miénk kettesben a férjemmel, ilyenkor soha nem tervezzük, hogy hova megyünk, csak elindulunk, és majd kikötünk valahol.Volt, hogy Rómában kötöttünk ki:)

A nagyobb dolgokat megtervezem.Azért én, mert a férjem nem szól bele, hogy pl.:milyen bútort vegyek.Szereti az ízlésemet.

A fiunkat most íratta be a jogsit letenni, ezt csak egy olyan fiús délutánon eldöntötték, nekem este elmondták, hogy holnaptól jár tanulni.Na bumm, ez sem volt tervezve.

Szóval, így össze-vissza, hol tervezünk, hol nem.

34/N

Én eddig mindent megterveztem. Általános suliban, gimiben a cél mindig az volt, hogy jó legyen a félévi, év végi bizonyítványom, letenni nyelvvizsgákat. Ez megvolt. Utána a főiskolára való bekerülés, ott jó átlag elérése. Ez is megvolt. Most fogok államvizsgázni és most értem el azt, hogy nem tudom hogyan tovább....Kisebb céljaim még mindig vannak, de hogy pontosan milyen irányba kéne mennem, azt nem tudom. Ugyanis a fősulis évek alatt rájöttem, hogy nem fekszik nekem a közgazdaságtan, szívesebben csinálnék mást (kozmetikus, sminkes lennék). Csak ez utóbbival nem számíthatok jó fizetésre 10 év múlva sem.

Úgyhogy egyelőre sodródok az árral, majd pár hónap múlva kiderül mi lesz.

Régebben nem voltak nagyon terveim, inkább csak elképzeléseim, amik aztán vagy megvalósulnak, vagy nem. Mióta gyerekem van, azóta ténylegesen eltervezem a hosszú távú célokat. Na nem az olyanokra gondolok, hogy már télen azt tervezem, hova megyünk nyáron nyaralni, mert igazából messzire elmenni úgyse lenne pénz, aztán ahogy esik úgy puffan, ahogy lesz idő meg némi pénz meg társaság hozzá, úgy megyünk.

Most jelenleg egy hosszú távú célom van, ami tényleg a távolabbi jövőre vonatkozik, és ennek érdekében teszek most és a közeljövőben erőfeszítéseket. Ha lediplomáztam (még 3 év), akkor ki akarunk költözni Angliába, ott szeretnék dolgozni, mert az én szakmámmal ott igen jól lehet keresni, és unom a csóróságot, unom, hogy itthon nem igazán hagyják élni sem az embert, unom ezt az életszínvonalat. Ennek érdekében most keményen tanulok, frissítem és szinten tartom az angol tudásomat, a fiamat is lassan beiratom kicsiknek való angol foglalkozásra, 2 év múlva szeretnék szakmai nyelvvizsgát tenni (a sima középfokú angol már megvan) és nagyon jó lenne ha jogosítványom is lenne addigra már (csak az számomra még mindig kifizethetetlen kategória), illetve a három év alatt megpróbálok annyi pénzt félretenni, amennyit csak lehet, hogy fussa belőle a kiköltözésre, a kezdeti időszakra, amikor sokat kell költeni. Viszont azért nem ez a cél tölti ki az egész életemet, nincs tökéletesen beosztva az időm. Nem is lenne jó, mert különben ha egy minimális hiba is csúszna a számításaimba, már kártyavárként dőlne össze az egész. Szép kényelmesen van időm mindenre, és ahogy sor kerül valamire (nyelvvizsga, jogsi, stb.), akkor azt kipipálhatom a listáról, viszont ha idő közben eszembe jut mégvalami, ami közelebb vihet a tervemhez, akkor azt is fel tudom venni a képzeletbeli listámra.

23/L

Ember tervez, Isten végez.

Mindig eltervezek előre dolgokat és rendre nem úgy alakulnak, ahogyan szeretném, de már megszoktam.

Nyilván ami felett nagyobb kontrollom van, arra nagy az esély, hogy terv szerint történik.

Mondjuk úgy, hogy tervezném én, de spontán lesz belőle.