Fiatal leszbikusként milyen lehetőségeim vannak a normális élet reményében?

egy gyerek létrejöttéhez kell egy férfi meg egy nő (még akkor is, ha lombik, spermadonor stb.) Érdemes ezen elgondolkozni: normális esetben a felneveléséhez is kell férfi is meg nő is. Sajnos ma ez egyre kevésbé van meg (pl. sok válás miatt), meg is látszik a gyerekeken, hogy nincs apuka vagy anyuka a látótérben. Ezért nem jó, hogy a melegeknek lehet gyerekük. Én elhiszem, hogy tudnák szeretni, és gondoskodnának róla, de csak apukái vagy csak anyukái lennének, ami meg nem természetes, sérül a gyerek pszichéje.

De ezt valahol a kérdező is látja, és ezért szerintem dícséret illeti.

Sok? Arányában nincs több leszbikus, de ez a korosztály az, akik a rendszerváltás idején már kaptak információkat, egyáltalán arról, hogy ilyen létezik, nincsenek egyedül vele, lehet _így_ élni.

A 40-es, 50-es korosztályban is vannak leszbikus nők, nincsenek kevesen, százalékos arány ugyanaz - csak ők más, szigorúbb, elnyomóbb korszakban nőttek fel.

Az Eltitkolt évek c. interjú-dokumentumfilmben (11 leszbikus nő vallomása, nem épp "mai csirkék") beszélnek róla, hogy pl. volt, aki csak annyit tudott, pletykaszinten, hogy vannak férfiak, akik a Városligetben találkozgatnak, de... nőkről, ilyen kapcsolatokról semmi sem áramlott be az országba, így a többség erőt vett magán, és magányában férjhez ment (persze nem érezte jól magát, az anyai ösztön kívül)...

Stb.

Szia! Nem tudom, hogy szükséged van-e még az én válaszomra,de azért leírom. Nem vagyok leszbikus,de éltem együtt leszbikus nővel 1 évig. Engem ez a kapcsolat döbbentett rá arra, hogy az igazi szerelmet és boldogságot egy férfi mellett találhatom csak meg. Igaz, nekem a nő előtt már volt kapcsolatom férfiakkal, talán ezért is éreztem egy fajta hiányt az exbarátnő mellett. Számomra ez bizonyította, mégsem vagyok leszbikus, csak biszex. A mai napig tetszenek a lányok, olykor meg-meg kívánom őket,de nem tudnék kapcsolatban élni újra egy nővel. Ami viszont a gyerek vállalást illeti,nos az exbarátnőmnek van egy 16 éves lánya, akit 20 évesen szült az exbarátnőm, az akkori vőlegényének. Mikor megszületett a lány, az apa lelépett,a nő pedig hosszú éveken át egyedül volt,s közben rájött, hogy ő bizony a saját neméhez vonzódik. Volt neki előttem egy szintén női élettársa 5 éven keresztül,de szakítottak, s utána ismerkedtünk mi meg.1 évig velük éltem,s a kislánynak soha semmi megkülönböztetésben nem volt része, nem került kellemetlen szituációkba, mert diszkréten kezeltük a dolgot. Pedig kis városban élünk,ahol mindenki ismer mindenkit. Tudták, hogy együtt élünk, tudták, hogy miért. De, soha nem adtunk okot arra, hogy pletykáljanak rólunk, tehát nem jelentünk meg sehol kézen fogva, nem hangoztattuk a kapcsolatot,a magánéletünket teljesen a négy fal közé szorítottuk,így az emberek sokkal toleránsabbak voltak, nem bántottak minket,így a lányt se. A lány teljesen normális életet él,vannak barátai, jó tanuló,élvezi az életet, mint a legtöbb 16 éves. Persze akadnak olyan taplók,akik beszólnak neki,de (kopkopkop)csak kevesen. Megtanulta kezelni a helyzetet, nem érzi magát rosszul emiatt. Egyszer beszélgettem vele erről a témáról,s azt mondta a leányzó, hogy őt nem érdekli,mások mit mondanak az anyjáról,mivel ő tudja,hogy remek ember, dolgozni jár,megad neki mindent amit csak tud,szereti és becsületesen neveli. Ritkán látni ilyen jó anya-lánya kapcsolatot,mint az övék. Igazi barátnők, mindent meg tudnak beszélni. Természetesen tartja a lány az apával is a kapcsolatot. Úgy gondolom, hogy az exbarátnőm különb anyuka valahány hetero anyánál. S hidd el, hogy téged sem fognak a leszbikusságod miatt elítélni,ha látják, hogy rendes, becsületes emberként élsz,s jó anya vagy.Legalábbis én úgy gondolom, hogy ez miatt ne foszd meg magad az anyaság örömétől,s én biztos vagyok benne,hogy jó anya lennél, hiszen már most aggódsz a gyerek miatt! Sok boldogságot kívánok neked az életben!

N/27

Olvasva a válazokat rá kell jönnöm, mekkora sötétség uralkodik egyes fejekben a homoszexualitást illetően. Ez nem így megy, hogy valaki ezt vagy azt választja. Ahogy a heteroszexuális emberek sem választanak, hanem kb. születésüktől kezdve így éreznek belülről, úgy a homoszexuális emberek sem választanak, hanem kb. születésktől kezdve úgy éreznek belülről.

Már kicsi korukban érzik valahol, hogy "mások", de mivel alapvetően a szexualitással nincsenek tisztában (se hetero se homo részről), csak pl. szívesebben játszanak oviban a fiúkkal, vagy fiús játékokkal, nehezebben kényszerthíetőek bele a jókislány kategóriába, inkább vagányabbak, nem szereti annyira a habosbabos kislány ruhákat, pl. fszültebben érzik magukat szoknyában. Aztán kiskamaszkorban kezd tisztulni a kép, amikor ugyanúgy mint a heterók, ők is elkezdneke ezt-azt érezni más társaik iránt, csak éppen az azonos neműek irányába. Még ilyenkor sem teljesen tiszta, hogy mi történik vele, de arra már a társadalom korábbi jelzéseiből rájött, hogy ez nem jó, ezt titkolni kell. (pl. apuka otthon nagyban szídja a b*zikat a tv-ben). Kamaszkorban már szinteteljesne tiszta a kép, és ekkor elkezdődik egy elég hosszan tartó harc, elsősorban önmagával, kétsége esik amikor elkezd nőiesedni, a növekvő mellek, az első menstruáció stb. láttán, és hogy elkezdenek iránta érdeklődni a fiúk (mondjuk azok, akikkel korábban együtt rúgta a bőrt a grundon), a korábbi fiús viselkedése elkezd gáz lenni. Ugyanakkora ő pedig azt érzi, hogy minden zsigeréből ellenáll egy férfi közeledésének, megalázva és zavarban van, ha férfival kell lennie, mert egyszerűen tste minden rezdülése tiltakozik ellene, mert egyszerűen másképpen és mások iránt vonzódik. Aztán a kamaszkor végén lecseng a dolog, és vagy egy életre belekényszeríti magát egy a saját természetével ellentétes szerpebe (aminek sohasem lesz jó vége pl. már gyerekei vannak, amikor váltásra kényszerül, vagy gyakran öngyilkosok lesznek), vagy vállalja önmagát gyakorlatilag a társadalom teljes elutasítása ellenére is.

01-09 1:46-osnak:

Az állatokhoz hasonlítod magadat????

Ne állatiasuljunk már el!!!!! Ha emberek vagyunk, akkor lehet, hogy ránk más törvények vonatkoznak, nem? Nem mi vagyunk az állatvilág feje!

Mi emberek vagyunk! férfiak és nők!