Normális ez az élet? Lent bőv.

Hány éves anyukád? Csak mert megbocsájts de agyilag kb tini szinten ragadt le sajnos. Ha 14 éves vagy akkor remélhetőleg már ébredezik benned a lázadó szellemiség, fel kell venned vele a harcot és több jogot/tiszteletet kikövetelni magadnak(tudom tiszteletet nem kikövetelni kell de nem tudok ide jobb szót).

Kicsit durvább hangnem szerintem megteszi a hatását vele, mondjuk legközelebb nem(csak) bedobod a kést, hanem hozzáfűzöl valami olyasmi szöveget hogy beszéljél már szebben nem egy útszéli csöves vagyok akit csak kaját kunyerálni engedtél be hanem a fiad/lányod és nem én tehetek az idegbajodról úgyhogy kímélj meg az undok piszkálódó szövegelésedtől.

Az írásod alapján én anyádnak adok igazat. Nem lehet, hogy te sem vagy éppen bárányka, és kicsit többet szólsz vissza a kelleténél? Nem lehet, hogy ha ilyen csapnivaló a helyesírásod, amire kettest kapsz, azután jogos az, hogy felvet előtted egy igencsak valószínű jövőképet, az utcasöprést?

Mi az, hogy "idegességembe(n) beledobtam a tányérba"? Mire is vagy te ideges? Hogy nem tudod használni az evőeszközt?

Bocs, de anyukáddal értek egyet. Tévénézés helyett inkább tanulhatnál, mert amíg képes vagy leírni egy olyat, hogy "máma", addig ne reménykedj abban, hogy normális iskolába felvesznek és művelt ember lesz belőled... Anyáddal meg ne ordibálj, mert tökéletesen igaza van. Rosszul tanulsz és bunkó vagy, én inkább szégyellném magam a helyedben, nemhogy még nekem álljon feljebb. Szégyen, hogy a jövő nemzedékének te is tagja vagy...

Ne ijedj meg 17:36-től. Nem vagy sem idegbeteg, sem rossz, sem hanyag, sem lusta. Azok amiket leírtál (ideges vagy, tanulási gondok vannak, kettes, sírások), szóval ezek lehetnek egyszerű neurotikus tünetek is. Ha jobbra fordul az életed, akkor ezek elmulaszthatóak. Ha nem fordul jobbra az életed, akkor ezek tovább súlyosbodnak.

Az alapján, amit írtál, jó esély van arra, hogy Te is bántalmazott gyerek vagy, mint mi voltunk. Isten hozott a klubban. Ez a leggyakoribb téma a Gyakorikérdések.hu-n a ,,család'' rovatban. Úgy tűnik, a bántalmazott gyerekek általában egész egyszerűen nem veszik észre, hogy ők tulajdonképpen bántalmazott gyerekek. Túlságosan benne vannak. Én sem vettem észre annak idején.

No persze így messziről azért nem merek igazán pontról-pontra tanácsot adni. Sok eset lehetséges. Csak nagyjából próbálom bekalibrálni a dolgot, de nagyon sok múlik a konkrét részleteken.

Ha pici gyerek korodba ivászat ment, részegség, ordítozás, késes támadás, minden nap sírás, akkor valószínűleg Te is neurotikus lettél, mit én, nálunk is ez volt. Remélem, minél előbb ki tudsz kerülni ebből e helyzetből, akkor majd elmúlik, bár nem azonnal, meg pszichológusi segítség is fog kelleni (mert teljesen magától nem mindig múlik el).

Attól nem kell félned, hogy rossz lennél, meg idegbeteg, meg ilyesmi. Minden ember neurotikussá válik ilyen körülmények között.

Ez nem visszafordíthatatlan, bár az is igaz, hogy ha nem sikerül a Rád záporzó harag légköréből kiszakadnod, akkor egyre nehezebben válik a dolog gyógyíthatóvá.

Most a részleteken nagyon sok múlik, nincs két egyforma eset. Mindenképp olyan embernek kéne tanácsot adni, aki ehhez ért. Itt névtelenül is kérhetsz tanácsot:

[link]

[link]

[link]

A pszichológus sokat tud segíteni, ha tényleg ért ehhez a helyzethez. Ha nem ért hozzá (mert mondjuk más dogokra van kiképezve), akkor másikat érdemes keresni. A fenti három számon (honlapon) ebben is tudnak segíteni (meg sokminden másban is).

A gyámhatóságot nem ismerem, nem volt soha dolgom velük. Egyszer rákérdeztem az OKIT-nál, hogy is dolgozik ma gyámhatóság. Azt felelték, hogy ma már nem úgy van, mint régen, hogy a gyámhatóság csak úgy szó nélkül elviszi a gyereket, szóval ma már ez máshogy megy: megkérdezik a gyereket is, mit akar, számít az ő akarata is. Ezentúl is eléggé átbeszélik és átvizsgálják a dolgot, nem favágó módon dolgoznak. Sok dolog van ma már, nemcsak az állami gondozás (pl. más rokonnál elhelyezés), szóval nem feltétlenül verik szét a családi életedet, ha van más, jobb megoldás is. Szóval ha végletesen kétségbeesnél, akkor inkább a gyámhatósághoz fordulj, mintsem tönkremenj.

Az jó hogy mamád maga ajánlotta a pszichológust, ha jól összejön a dolog, akkor az tényleg jó irányba viheti el a dolgokat. Nem azért, mintha Neked kéne megjavulnod, hanem azért, mert a pszichológus szembesítheti mamádat és nevelőapádat azzal, milyen kárt is tesznek Neked. Ha meg úgy látod, hogy a pszichológus gyáva ezt megtenni, akkor keress Te Magad másikat. Szerintem az OKIT-ot vagy a Kék Vonalat mindenképp érdemes felhívni, ennek nincs is tétje, hiszen ők névtelen hívásokat is fogadnak (az OKIT-nak e-mailt is írhatsz, ha úgy könnyebb Neked, én is e-mailt írtam nekik annak idején).