Fiatal leszbikusként milyen lehetőségeim vannak a normális élet reményében?

Gyermeket sem szeretnél? Az azért minden nőben benne van szerintem. Vagyis...én elég sokat gondolok erre...nem igazán tudom elképzelni, h nekem ne legyen majd gyerekem

19/L

Semmilyen. sajnos. Mert a társadalom nem úgy működik, hogy könnyen elfogadják azt, ami "más".

De azért tehetsz dolgokat pl. nem kell "világgá kürtölni" ezt a dolgot, csak annak mondd el, akit érint. Máris tettél egy nagy lépést abba az irányba, hogy elkerüld a megkülönböztetést.

Hogy az ördögbe lehet valaki divatból meleg vagy leszbi? Szerintem a kérdező észrevette magán, hogy szexuális vonzalmat a saját neme iránt érez és nem a férfiak iránt. De van egy értékrendje, egy erkölcsisége, amivel a természet adta kis "ajándék" pont szembemegy.

Nagyon meg tudlak érteni. Nyilván az ösztöneid és a neveltetésed, értékrended nincs összhangban.

Hülye dolog, de egy csajnak még mindig egyszerűbb a dolga, mert ha megkedvelsz egy hapit, sőt bele is eshetsz, mert ahogy írsz én inkább BISZEXUÁLISnak gondollak. Még szülhetsz is gyerekeket. Az ösztönöket pedig egyedüllét alatt magányosan is le lehet vezetni. (Vagy titokban kiélni valakivel, de ilyet nem szívesen írok, mert nekem fognak többen is esni)

Nem olvastam az előző válaszokat!

Ha nem reklámozod, hogy te leszbi vagy, és normálisan viselkedsz meg dolgozol, akkor rendben vagy.

Ha egy olyan normális életre vágysz, amiben férjé és gyerek az elvárás, akkor boldogtalan leszel, és üres marad az életed.

Miért ne lehetne normális egy olyan élet, amiben a pároddal fenntartotok egy lakást, kb. törvénytisztelő, normális állampolgárként éltek, boldogok vagytok együtt, és tartotok egy kutyát, vagy valamilyen állatot, esetleg örökbe fogadtok egy gyereket. Hetero párok is élnek gyerek nélkül.

Önmagad lehetsz otthon, de az átlagos negyven körüli felnőtt párok pl. nem csókolóznak az utcán, ha ti sem teszitek, nem lesz baj.

Van egy meleg tanárunk, nem kürtöli világgá, nem öltözik úgy, mint egy transzi, nem hozza be a suliba a pasiját, hogy az osztálytermek ajtajában forró csókkal várja.

Túlreagálod. Nem lehet, hogy csak ettől akarsz különleges lenni?

Figyelj, lehetsz önmagad! És merj önmagad lenni.

Jót tennél azzal magadnak és másoknak, ha elnyomnád, valahogy, amit érzel, amilyen vagy? Hosszú távon biztosan nem.

Méltóság. Mert mindig akad beszólás, sértő megjegyzés - de ha szereted, elfogadod magad, belül kiegyensúlyozott és határozott vagy, nem kell félned.

Mindenkit érnek negatív jelzők, sőt, egyszer pláza kellős közepén tíz centiről farkasszemet nézett velem egy megtermett cigány férfi, mert a barátnőmmel kézenfogva merészeltünk sétálni (és hát nem valami tipikus nőcis a megjelenésünk, egyikőnknek sem ráadásul), de... ez van. Túléltük. Egyszer megtörtént és kész. Ha heteró lennék, akkor biztos másért kötöttek volna belém. Nem szabad pánikolni, azt észreveszik rajtad, kicsinálod a lelked meg ők, az utálkozók is találnak fogást.

Mert mindenhogy meg leszel különböztetve - de úgy nem fájhat semmi, ha megőrzöd a méltóságod.

Ne bántsd magad a tépelődéssel.

A gyerekvállalás sem lehetetlen (meleg férfiakhoz képest mi nők ráadásul lépéselőnyben vagyunk, valamennyire), erről nemrég az InterAlia alapítvány tartott sajtótájékoztatót - két füzetük jelent meg, az egyik egy ajánlás, jogi háttér feltérképezése, stb. A másik pedig egy interjúkötet, ahol azonos nemű párok, főleg nők mesélnek, hogyan vágtak bele, milyen problémákkal találkoztak, mik a pozitívumok, milyen az életük családként.

Itt megtalálod mindkét kiadványt .pdf formátumbab:

[link]

Van ilyen is.

Ha esetleg szeretnél beszélgetni egy hasonszőrűvel, erről vagy másról, szólj - állok elébe, írok egy privátot.

Minden jót!