Kihathat ez a további életben valamire? Ha igen, mire?

Szia!

Én is ilyesmi körülmények között nőttem fel 7-21 éves koromig. Anyám élettársa súlyosan bántalmazott rendszeresen engem és anyámat, eltiltottak mindig mindenkitől, nem lehettek barátaim, nem kaptam soha se szeretetet, se új ruhát, és még sorolhatnám... Ami betette nálam a kiskaput, az az volt, mikor rájöttem hogy anyám élettársa leselkedik a szobám ajtaja előtt, vagy a fürdőszobáén, és ezt még tudnám fokozni. Elmondtam anyámnak ezeket, de nem hitt nekem... Elköltöztem, új életet kezdtem. Most 28 éves vagyok, van egy 12 hónapos kislányom, rajta tanulgatom, hogyan kell szeretni, és a szeretetet kimutatni. Amúgy idegbeteg állat voltam, mióta anya lettem, azóta vagyok "normális". Sosem tudom elfelejteni, sem megbocsájtani anyámnak az elszenvedett, és sosem volt gyerekkoromat, viszont a saját családom életét próbálom tökéletesen ellenkezőre formálni, NORMÁLISRA...

És végül a kérdésedre válaszolva: Abszolút kihathat, sőt, meghatározza! Agymosást kell végezned magadon, hogy megtanulhasd a helyes normákat, amiket csak max. ellesni tudsz másoktól, vagy könyvekből olvashatsz róla... Nekem folyton halálfélelmem van (gyerekkorom óta), hajlamos vagyok dühkitörésekre ha valami nem sikerül, vagy sírok. Szerencsére ezek egyre ritkábbak, de azért komoly önfegyelmet igényel az indulataim féken tartása. Bocs hogy hosszúra nyúlt, sajnos az életben ezt még hosszabb volt meg/át/túlélni...

:D rossz ezeket a válaszokat olvasni :/ Én is hasonló körülmények között növögetek, egy skizofrén vérszerinti apa, nevelőfater, bántalmazás, lelki terror szal minden ami kell... és meg kell, hogy mondjam nem valami megnyugtató ezeket a válaszokat olvasni.

Rám nem feltétlenül jellemző a szorongás, sőt viszonylag központi, életvidám, extra nyugodt gyeröknek vallom magam. Ezek szerint rám nem hat szülői nyomorékoskodás?:D jólenne:) Persze én se vagyok teljesen normális.. szal ez a mindig zsebemben a kés, és térmegfigyelőtől térmegfigyelőig szaladgálok, meg a rendszeres halálfélelem az megvan. elkalandoztam:P

A kérdezőnek azt tudom mondani, hogy én azt hiszem fő az optimizmus;)..(pl tegnap nevelőfater betörte anyám állkapcsát, én mondtam nembaj mennyé kivizsgáltatni, ez már 8napon túl gyógyuló)

hát szóval sok sikert:) énis kinövöm lassan.. remélem

egy 14 éves lány vagyok, ha már követelmény ezt alul leközölni:D