Kihathat ez a további életben valamire? Ha igen, mire?

Mindenre. Az élethez való alapvető hozzáállására. Sokszor nem is nyilvánul meg egyértelműen, hogy erről van szó.

Felnőttkorban, ha a gyerek felismeri ezt, akkor sok utánaolvasással és erős akarattal a háttérbe tudja szorítani ezeket az érzéseket. Vagy ha egyedül nem megy, akkor szakember segítségét is igénybe veheti.

De sajnos sokan fel sem ismerik, mi a gond, vagy egyszerűen nem vallják be maguknak.

Majdhogynem biztosan az egész életére.

De ha ez még korán megváltozik, és utána minden ok, és sokat kommunikálnak vele a szülők, mindent megmagyaráznak, sok a nevetés, szóval csak jó példát lát, akkor valószínűleg valamennyire vissza fog tudni állni a norma szinthez.

Teljesen ép lelkű ember szerintem nem lesz, de lesz annyi + élménye, tapasztalata is, hogy talán afelé el fog tudni menni és le fogja tudni választani a - dolgokat.

Szerintem ez alapjaiban befolyásolja a gyerek teljes személyiségét, és a viszonyát más emberekhez. Zárkózott, bizalmatlan felnőtt válik belőle. És nem hiszem, hogy ezeket meg tudja változtatni később, mert ez nem úgy megy, hogy holnaptól kezdve nyitottabb leszek.. Ez ő maga.

Az én családom nem volt ilyen problémás, de a szüleim folyton veszekedtek, idegeskedtek, és mindezek tetejébe kora gyerekkoromtól kezdve sorra haltak meg olyan rokonaim, akiket szerettem. Ezek a körülmények határozták meg az egész életszemléletemet.