Adjatok tanácsot kérlek. Mit tegyek? (lent. Elég hosszú. )

Anyám miatt többször szakítottam a barátommal. Anyám szinte minden héten elmondta, hogy a fiú biztosan olyan, mint az előző barátom, aki megcsalt, és a születésnapomon szakított velem. Beszélt még olyanokat is, hogy a fiú szülei biztosan utálnak engem, nem akarják, hogy ott legyek, emiatt a fiúval augusztusban volt 1 nagyon durva, heves szakításunk, de kibékültünk. Amit eddig nem tudtam, hogy akkor tért vissza az életébe egy ismerőse, aki egy nagyon szép lány...Valami megszakadt közöttünk. Anyám továbbra is teledumálta a fejemet, hogy a fiú biztosan megcsal, és én persze nem lehettem biztos abban, hogy nem teszi. Hittem anyámnak, és többször szakítottam a fiúval, de mindig sikerült kibékítenem, visszaédesgetnem magamhoz. Szeretem nagyon a fiút. Úgy egy hete a fiúval még a közös szilveszterünket tervezgettük, de nekem minduntalan eszembe jutott, hogy októberben szakított velem, és 2 héttel utána találkozni akart azzal a lánnyal, aki augusztus óta írogat neki. (4 évvel ezelőtt eltűnt a srác életéből, de most rohadt lényeges volt, hogy csesztesse, randira hívja, stb) Nem tudtam elfelejteni ezt, és fel is hoztam neki, azzal társítva, hogy biztos nem is szeret, nem is figyel soha rám. Bennem az a hiba, hogy volt pár baráti csalódásom, emiatt nagyon-nagyon nehezen nyílok meg másoknak, vagy pedig egyáltalán nem megy. A problémáimat elfojtom, ám egy idő után összegyűlik, és van, hogy kitör. A fiú szerint ez hiszti...Nyáron 2 hétig együtt nyaraltunk. A nagyszülei, az unokahúga, ő, és én. Sokat foglalkoztam az unokahúgával, aki 10 éves, tanítottam rajzolni, dalokat tanítottam neki...Ilyesmik. A fiú a nyaralás alatt egy cetlire leírta nekem, hogy én nem is szeretem őt, mert nem is foglalkozom vele, satöbbi, mire leüvöltöttem, hogy lehet ilyen hülye, ő meg sírt. Estére kibékültünk, ő pedig kapott tőlem ajándékba egy gyűrűt. A nagyszüleivel konfliktusba kerültem - a barátom dicsekedett, hogy milyen jó bundás kenyeret csinálok, másnap reggel a kislány üvöltve sírt, hogy nem kell neki az a bundás kenyér, amit a nagymama csinált. Onnantól a nagyi gyűlölt. Amikor a kukacos cseresznyét nem akartam megenni, zsigerből kivágta a kukába, én meg csak néztem. Ettől függetlenül a fiúval mi nagyon boldogok voltunk, a nyaralás előtt 1 nappal vesztettük el a szüzességünket, együtt. Dec. 27.-én szakított velem. Azt mondja, nem bírja, hogy féltékeny vagyok, meg hogy nem mondom el neki a problémáimat. Anyám szerint két lehetőség van: másik lány miatt ment el, vagy pedig a szülei nyomására. Nem tudom, mit higgyek. A fiúval azóta nem beszéltünk, egy közös ismerősön keresztül vitáztunk ma egyet. Ő hülye féltékeny tyúknak nevezett, én zsémbes majomnak neveztem. Szeretném, ha visszajönne, és mindent máshogy csinálnánk. A szexben semmi gond nem volt, azt leszámítva, hogy 1 hónapnyi 'éjszakákatbeszéltünkát' után sikerült csak orgazmust elérnie.(mint később bevallotta, képtelen volt ellazulni) Nagyon szeretem őt, és úgy érzem, ő is engem, de anyám hülyeségei nyomán azt is érzem, hogy megcsalt. Anyám szerint augusztus-szeptember-október elég volt ahhoz, hogy beleszeressen a másik lányba. Ettől félek én is. De ha nem szeret, akkor miért fáj neki az, hogy féltékeny voltam? Miért fáj neki, hogy nem mondtam el a problémáimat? Nagyon köszönöm annak, aki elolvassa, és még tanácsot is próbál adni.

18L, 18F, anyám 57 éves.