Mit tegyek? Nem bírom tovább ebben a kapcsolatban? Hosszú lesz, de kérlek adjatok tanácsot!

Ismerős, nekem akkor esett le a tantusz, amikor a férjem megkérdezte, hogy "nem akarsz végre elmenni kávézni Jucival vagy mással? már nem tudlak hazavárni, mert mindig látlak".

Na akkor esett le, hogy hoppá, régebben sok külön programom volt, feltöltődve jöttem haza, meséltük egymásnak, hogy mi történt aznap, voltak sztorik.

Nem csökkent a szeretet, csak képtelenek voltunk már újat mutatni a másiknak, megújulni, mondhatni untuk egymás pofáját.

Akkor leültünk, megbeszéltük. Azóta jobban odafigyelünk azokra a hobbikra is, ami nem közös, mert a másik nem szereti. Néha elutazunk a másik nélkül (pl ő búvárkodni, ami engem nem köt le, így felesleges lenne kifizetni egy búvárutat nekem is) pár napra, csinálunk külön programokat. Így is sok időt töltünk együtt, de nem az összeset. Viszont az együtt töltött idő minőségi. Talán ez a kulcsa az egésznek.

Nem csaljuk meg egymást, nem azért töltünk külön időt. Vannak férfibarátaim, ő is haveri viszonyban van velük, de őt nem köti le annyira a személyiségük, mint engem. Néha leül ő is az én barátaimmal, én is az övéivel, de nincs gond abból, ha a másik nélkül megyünk el valahová. Egyetlen szabály, hogy előre szólunk, hol, mikor és kivel vagyunk. A bizalom meg megvan, így nem okoz különösebb gondot.

Nálad annyiból nehezebb a helyzet, hogy munka miatt nem tudsz annyira elszakadni. De a baráti kapcsolatokat próbált meg feléleszteni, vagy akár újakat keresni. A közeli városban csak van valami közösségi tevékenység, amibe bekapcsolódhatnál és érdekel. Tánc, kézművesség, vallási csoportok, felolvasóestek, környezetvédelem, művészetek, sport... keress valamit, ami leköt és ismerkedj ott hasonló érdeklődésű emberekkel! Már heti 1-2 óra külön program is csodákat tesz!

Mennyire laksz távol nagyvárostól? Ha megoldható a bejárás (ez az ország azért nem olyan nagy!), akkor szerintem bátran keress állást városban. Jó végzettséged van, de nulla önbizalmad. Semmiképp nem egészséges, hogy ennyit együtt vagytok. Ha elsőre nem sikerül, ne add fel: keress hónapokig. Senkinek nem sikerül az első öt kiszemelt hirdetésből egyből állást találni. Keress fejvadász cégeket, add le az önéletrajzodat, hátha valahová pont kezdőt keresnek (miért ne, én egy bankban dolgozom, nálunk is időnként van szükség kezdőre).

Próbáld feléleszteni a baráti kapcsolataidat, vagy járj el (a közelebbi városba) tornázni, vagy bármilyen hobbit találj magadnak, és akkor majd könnyebben ismerkedsz.

Nem jó, hogy ilyen fiatalon ennyire be vagy savanyodva és a barátod árnyékában élsz. És (nem kívánom), de mi lenne, ha ő hagyna el? Nem építheted a saját életedet az övére.

egyszerű. keress más munkát. naponta add be az önéletrajzod 20 helyre.előbb utóbb sikerül találni. járj el párod nélkül is néha, régi barátokat felkeresheted, beülhetsz velük egy kávéra ,italra. legyen saját hobbid. járj el konditerembe, úszni, vagy bármit amit nem otthonról csinálsz.

ha ez sem segít akkor pedig szakítani kell.

Akkor mi szerencsések vagyunk, mert nálunk nincsen összezördülés, pedig 16 éve együtt dolgozunk, 24 órából 23-at biztosan együtt vagyunk.Saját cégünk van, reggel együtt indulunk, este együtt jövünk el, a szabadidőnket együtt töltjük, még a barátok sem hiányoznak.Nyaralni hármasban járunk a fiunkkal, talán most már jön majd a barátnője is velünk, de nekünk az lenne a furcsa, ha nem lennénk ennyit együtt.

Ha neked terhes ez a helyzet, akkor változtassatok, legyenek külön programok, viszont az, hogy szinte idegesít ha megszólal, na az azért nem normális, ezt te is beláthatod.