Ha volt már öngyilkossági kísérleted, miért tetted?

14:05ös vagyok

Először "csak" vágdostam a kezem, de azzal nem foglalkoztak, tinihisztinek gondolták.

Aztán egyszer tényleg komolyan gondoltam, és beadtam magamnak lónyugtatót. (apám állatorvos, és onnan loptam).

Következő kép az az, hogy kórházban vagyok, és a szüleim jöttek látogatni. Másfél hónap pszichiátriai kezelés következett, aztán később hazaengedtek, megbeszéltük otthon a problémákat, de itthon még jártam pszicholóushoz.

Utólag azt mondom: Soha többet! Azóta sem csináltam ilyesmit, nem is tervezem. Teljesen átértékeltem a dolgokat.

2 évvel ezelőtt minden rossz összejött az életemben, és nem akartam így élni. Az utolsó lökés az volt, amikor a párom elhagyott. Aznap mikor megtudtam felvagdostam az ereim.

Túléltem.

És mostmár általában jóval pozitívabb vagyok, bár vannak időszakok, amikor ugyanolyan rosszul érzem magam, és megfordul a fejemben, hogy megteszem újra. De azt hiszem kezd az életem helyre jönni.

14:18-as vagyok

elírtam,

környezetemet szoktam zsarolni

14:21 vagyok

Szerintem ha valaki oda jut, hogy megteszi, akkor az már nincs teljesen tudatában a cselekedetének. Amikor megtettem nem is éreztem semmilyen fájdalmat, csak néztem ahogyan folyik ki a vérem. És egyre nyugodtabb lettem minden vágással. Mai fejjel már én se merném megtenni, félnék. De akkor úgy elborult az agyam, hogy semmit nem éreztem.

Én inkább azt nem tudom, hogy hogyan tudja valaki magát felakasztani. Azt se tudnám hogyan kezdjem, vagy hogy kell, mégis annyi ilyen öngyilkosságról hallani.

Ált. isk. koromban elég mély depresszióba kerültem, úgy éreztem mindenki ellenem van, aztán egy családi veszekedés után próbáltam magam megfojtani a tusolócsővel, persze eredménytelenül.

Később sokat gondolkoztam a tökéletes öngyilkosságon.

Végül kórházba kerültem mert se enni se beszélni nem voltam hajlandó, infúzióval és orromon keresztül ledugott csővel tápláltak.