átkozottul egyedül érzem magam, pedig mindenki nagyra értékel; - miért?

22:01 vagyok, és ha valóban így gondolod, lehet, hogy a családod is kicsit ludas a dologban. Szerintem az ember természetesenek veszi a családtagjai jelenlétét. A te rokonságod is hasonlóan gondolkodhat, és te nyugodtan beállíthatsz hozzájuk csak úgy, egyet dumálni anélkül, hogy azon gondolkodnál, ki kit látogat meg. Azt hittem, a barátokra gondolsz. Tudod, nekem nincs családom, csak néhány rokonom nagyon messze a lakóhelyemtől. Ha családom volna, nem vacakolnék sem hülye fóbiákkal, sem azzal, hogy senki sem érti meg, mit beszélek és miért...arra van a család, ott nem érzed magad kiközösítve. Lehet, a rokonaidat annyira leköti a saját közvetlen környezetük, hogy fel sem tűnik nekik, hogy téged fel kellene hívniuk. Akkor pedig neked kell benyitni hozzájuk. Először mindig őket kell meghallgatni, az igaz, de gondolom, ez nem okozna problémát.

Lehet, tényleg csak barátnő-hiányod van...csoda tudja.

Már válaszoltam, de leírom bővebben hogy velem mi történt. Kisebb koromban nem akartam senkivel sem barátkozni, és most meg nem találok témát amiről beszélgethetnék a többiekkel. Van társaságom egy másik városban, de ők sem olyan közeli barátaim, mert így még nehezebb kapcsolatot kialakítani. A szüleim nem engednek el egyedül sehova sem. Te már felnőtt vagy úgyhogy szerintem eljárhatnál különböző helyekre, ismerkedhetnél. Így biztosan találsz valakit. Én is attól félek, hogy a kialakult baráti társaságokba én már nem fogok beleférni, de a felnőtteknél ez már nem így van.

A másik probléma ami nálam is előfordult hogy a végén már túlságosan akartam barátkozni, és mindenkihez odamentem, csak hogy barátkozzon velem. Ezt a többiek érzik és még rosszabb lesz. Ezt csak úgy sikerült legyőznöm (de még mindig nem teljesen sikerült, de már alakul) hogy elmentem egy pszichológushoz aztán pszichiáterhez. Nem olyan szörnyű, mert használ. Én olyanhoz mentem, aki homeopátiás szereket írt fel.

És ne akarj minden áron barátokat szerezni, mert nem biztos, hogy olyan társaságot találsz ami neked megfelel. Most hogy így visszagondolok rá, általánosban nagyon hülye osztálytársaim voltak és végülis örülök, hogy nem álltak velem szóba. Lehet, hogy akkor most én is olyan lennék.

2x is sikerült összebarátkoznom valakikkel, de pár hónap után megszakadt a kapcsolatunk nem tudom miért. Az egyikük az osztálytársam, és mostanra ő lett a legnépszerűbb. :( Azzal van bajom, hogy nem is akar senki közelebbről megismerni, csak úgy átnéznek rajtam,:( pedig a felnőtt ismerőseim intelligensnek tartanak. Többen is mondták hogy az vagyok.

15/L

Jajj nem úgy értettem az értéktelent...

Na mindegy nekem sincs kedvem mindent megmagyarázni.

A lényeg az hogy keress.